Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-07 / 6. szám
Az amerikai kormány azzal hitegetett, hogy a Sandino-problémát pár hónap alatt megoldja. De évek múltak el, és mind több lett az amerikai áldozat is, a részvények 1930-ban zuhanni kezdtek a tőzsdén, a közvélemény háborgott, az anyák visszakövetelték tengerészgyalogos fiaikat. És Sandino gerillái még mindig tartották magukat. Washington végül is kénytelen-kelletlen megígérte, hogy bizonyos követeléseket teljesít. 1933. január 1-én a választások után a liberális dr. Bautista Sacasa lett az elnök. Másodikán megkezdődött az amerikai tengerészgyalogosok kivonása. Sandino elhitte, hogy Nicaragua végre szabad lesz, s békét kötött Sacasával. Gerilláival visszavonult a hegyekbe, ahol földműves- és bányaipari szövetkezeteket létesítettek. A csapatkivonásokkal azonban az amerikai jelenlét nem szűnt meg. Átszervezték a Nemzeti Gárdát, beleolvasztották a rendőrséget, s az egységek élére amerikai parancsnokok kerültek, és szaporodtak ismét a különféle „tanácsadók”. A fegyveres erők főparancsnoka Anastasio (Tacho) Somoza lett, aki sokáig élt az Egyesült Államokban, s Washingtonban kedvelték is. S mivel az elnöki posztra pályázott, az amerikai támogatást azzal akarta biztosítani jó előre, hogy üldözni kezdte Sandino volt gerilláit. Ebben az ügyben Sandino — apja, bátyja és két segédje kíséretében — fölkereste Sacasa elnököt. Az elnök szívélyes volt. meghívta vacsorára, és mindent megígért. Ezen az éjszakán — 1934. február 21-én —. amikor az elnöki palotából távoztak. Somoza katonái elfogták, és megbilincselve teherautóra rakták őket. Egy óra múlva, La Calavera faluban agyonlőtték mindannyiukat. A harmincas évek nagy gazdasági válsága, amely Közép-Amerikát sem kímélte, kedvező körülményeket teremtett ahhoz, hogy amerikai segítséggel minden államban, kivéve Costa Ricát, katonai sok mindent sikerült elérnünk. Azt, hogy ingyenes, azt, hogy csökkent a csecsemőhalandóság, azt. hogy eredményeket tudunk felmutatni a járványok, ragályos betegségek megfékezésében, például 1982-ben egyetlen gyermekbénulás sem fordult már elő. A másik terület, amelyen előrehaladást értünk el. az az oktatás. Városban, falun folyik a felnőttoktatás is, többnyire alfabetizációs tanfolyamokat tartunk. — A legnagyobb gondunk azonban az amerikai jelenlét.* Míg országhatáraink közvetlen közelében, Hondurasban és Guatemalában szinte állandósultak az amerikai „hadgyakorlatok”, és nagy kiképzőláborokat létesítettek, addig benn az országban is folyik a titkos háború: ezt a C1A vezeti azzal a céllal, hogy ellenforradalmárokat toborozzon. Persze, ez az aknamunka egy bizonyos társadalmi rétegnél sikerrel jár. de ezek csak kisebb csoportok, amelyek hamar elszigetelődnek. Nálunk az ellenforradalomnak nem sikerül megvetnie a lábát. Annál jobban tartunk attól, hogy az amerikaiak nyíltan megtámadják Nicaraguát. így a forradalom szabályai szerint kell élnünk ma is . . . Yvonne Siu nálunk, barátok között is ehhez tartotta magát. A személyével kapcsolatos kérdésre csupán egy válasza volt: most forradalmár vagyok, és csakis az. Olga Manzanares harmincnyolc éves családanya. Mindenben ellentéte Yvonne Siunak. Magas, délceg, büszke tartású, még mindig nagyon szép asszony. Amilyen magabiztos volt a másik, ő olyan idegenül mozgott abban a közegben, amely a nemzetközi konferenciák, tanácskozások sajátja. Valóban, először járt külföldön, hogy hírt adjon a közép-amerikai szabadságharcnak talán legszomorúbb. legmegindítóbb és legtiszteletreméltóbb mozgalmáról, az Anyák Bizottságáról. Olga Manzanares diktatúrák vegyék át a hatalmat. Nicaraguában a Somoza család töltötte be ezt a szerepet. A haladó erők összefogása Nicaraguában — Sandino nevét írták zászlajukra — ezt a reakciós, kizsákmányoló Somoza-rezsimet döntötte meg 1979-ben. A szocialista kormány meghirdette az ország függetlenségét és az országépítés szocialista programját. Ebből a kormányprogramból közel öt év alatt csupán az alapvető követelményeket tudták megadni a népnek: a munkához való jogot, az ingyenes orvosi ellátást, és hozzáláttak a művelődéshez való jog megvalósításához, mindenekelőtt az ingyenes oktatási rendszer bevezetésével. Államosították a bankokat, földbirtokokat, nagyvállalatokat. A továbblépés azonban nehéz, mert a szandinista kormánynak egy másik fronton is kell harcolnia: ki kell védenie az Egyesült Államok Nicaragua ellen viselt titkos háborúját. Milyen az élet ma Nicaraguában? — Egy prágai nőtalálkozón erről faggattam e távoli ország két küldöttjét. Egy forradalmárt és egy anyát Yvonne Siu karcsú, lányos termet, jól áll rajta a világos kosztüm, az élénk színű blúz, kissé ferde szeméhez illik a sima kontyos frizura és a leheletnyi smink. Magabiztos, hűvös, kedves, közlékeny egyszerre. Diáklánynak nézné az ember. De nem az, hanem forradalmár. — Nehéz beszélni szocialista vívmányokról, életszínvonalról ott. ahol a kormány és a nép erejének egy részét háborús gondok kötik le. A gazdaságban nálunk is problémát okoz az energiaválság, be kellett vezetnünk a szigorú árellenőrzést, és bizonyos fokig gondot okoz a munkanélküliség és az áruellátás. Népessségünk növekedett, nálunk is lejátszódott a népesedési „robbanás”, de nem tudjuk pontosan, hányán vagyunk. Egyes források szerint 2,5 millió, mások szerint három. Gazdasági és politikai gondjaink ellenére az egészségügyi ellátásban Managua, a főváros — A bizottság csak nemrég alakult meg, a mozgalom már a forradalom előtt létezett. Ez tulajdonképpen a politikai foglyok családtagjainak a szervezetlen összefogása volt. amely a bebörtönzött családtagot támogatta. Közösen tartottak például ülősztrájkot a börtön előtt, vagy néma tüntetést. A nők, az anyák nálunk mindig is a forradalmat támogatták, s most, hogy győzelemre jutott, a szandinista kormány mellett állunk. És támogatnunk kell azokat az anyákat, akik még a maguk forradalmáért harcolnak. — Ezért alakult meg nemrég Nicaraguában az Anyák Bizottsága, teljes nevén „A hősök és mártírok anyáinak bizottsága”. Salvadori testvéreinkkel már rég felvettük a kapcsolatot s állandóan keressük az utat az anyákhoz a többi országban is. Röplapokkal, füzetekkel, más anyagokkal tájékoztatjuk egymást, s előfordul, hogy közösen szervezünk meg valamilyen akciót. — Én csak nemrég vagyok tagja az Anyák Bizottságának. Azóta, hogy februárban (1983 — a szerk. megj.) elesett tizennyolc éves Carlos fiam. Nem szabad az anyáknak sem átadni magukat a fájdalomnak, még nem. Majd ha Nicaraguában béke lesz. és két másik gyermekemet, Olgát és Eduardót felneveltem, akkor sírhatok ... Ha Nicaraguában béke lesz .. . Addig azonban nemcsak Nicaraguának, hanem a többi közép-amerikai országnak is szembe kell ,i néznie az amerikai agresszió veszélyével. A tavaly januárban megalakult Contadora-csoport és a nicaraguai kormány erőfeszítései egyelőre ® kifogták a szelet Washington vitorlájából azzal, hogy kétoldalú béke- ^ szerződés megkötését ajánlották fel. De vajon ez a közös erőfeszítés, ez a bölcs diplomácia meddig tarthatja vissza az amerikai fegyvereket? .§ X LÁNG ÉVA I Monroe-elv — 1823 decemberében az USA ötödik elnöke, James Monroe üzenetet intézett a kongresszushoz, amely külpolitikájának egyik alappillérévé vált. A lényege így « hangzik: „Az Egyesült «3 Államok békéje és biz■—> tonsága szempontjából dm veszélyesnek tartjuk az e c-£■ JU [7 12 :3 U6 európaiak minden olyan törekvését, amely arra irányul, hogy e félteke bármely részére kiteijesszék hatalmukat. Minthogy az amerikai kormányok kihirdették és megtartották függetlenségüket, valamely európai hatalomnak e kormányok elnyomására, vagy sorsuk bármily formában történő ellenőrzésére irányuló közbelépését nem tekinthetjük másnak, mint az Egyesült Államokkal szemben megnyilvánuló barátságtalan magatartásnak.” Az USA intervencióit, más országok belügyeibe való beavatkozását többnyire a Monroe-elvvel mentegeti. Lásd legutóbb az amerikai érdek „védelmét” Grenadában. Gmpo Contadora — Contadora-csoport: regionális latin-amerikai kormányszintű csoportosulás, amelyet 1983. január 9-én alakítottak meg Contadora szigetén Kolumbia, Mexikó. Panama és Venezuela képviselői. Célja a közép-amerikai válságos helyzet tárgyalásos megoldásának előmozdítása. Elutasít minden katonai beavatkozást. Jelenleg legfontosabb feladatának tartja elhárítani az intervenciót Nicaraguában és békés úton rendezni a belügyeket Salvadorban.
