Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-21 / 51-52. szám

A vasgyár, a falu és a család A Kelet-szlovákiai Vasmű idén ünnepel­te megalakulásának huszonötödik évfor­dulóját. Az eddigi kiváló eredményekért, a negyedszázados jubileum alkalmából a köztársasági elnök a Vasmű kollektívájá­nak az egyik legmagasabb állami kitünte­tést, a Köztársasági Érdemrendet adomá­nyozta. A vállalatnak csaknem 25 ezer dolgozó­ja van. Zupöán Mária ha nem is a kezdet­től, de már tizennyolc éve tagja ennek a kollektívának. Az acélszerkezeteket gyár­tó részlegen darukezelő, az egyik ezüstér­mes szocialista brigád tagja. — Mikor már a két nagyobbik gyerek felcseperedett, szerettem volna munkába állni. A két műszaktól és a napi ingázástól kicsit idegenkedtem, ennek ellenére a vasgyárat választottam. És hamar meg­szerettem. Először acélszerkezeteket fes­tettem. később pedig jelentkeztem a da­rukezelői tanfolyamra, s most már tudom, helyesen választottam — mondta Zupöán Mária. — A magasból, a darukezelői fülkéből — folytatta —, valahogy minden más, mint lent a földön, ott érzem, hogy szük­ség van rám, mert nélkülem, vagyis a daru nélkül a szerelők nem tudnak dolgozni. Ha lejön a daruról, és kilép a gyárkapun, autóbuszra ül. és siet haza szülőfalujába, Makrancra (Mokrance). Itt nemcsak a családja, hanem az egész falu és a nőszer­vezet is várja. Ugyanis már évek óta a helyi nemzeti bizottság képviselője, és ez év februárjáig a falusi nőszervezet elnöke is volt. A nőszervezet munkájába még tizen­nyolc éves korában kapcsolódott be. — Akkor Dobos Erzsébet volt az elnök, ő most túl van a hetvenen is, de még mindig aktív, tanácsot ad a fiataloknak — emlékszik vissza Zupöán Mária. A felszabadulás óta Makrancon sok minden megváltozott, más lett az élet. Utak. járdák épültek, iskola, óvoda, tűzol­tószertár, sportpálya fedett nézőtérrel, öl­tözőkkel és a múlt évben a gázvezeték is elkészült. Ezen változások nem kis mér­tékben a nőszervezetnek is köszönhetők. A falu minden aszszonya, lánya segített az óvoda, az iskola építésében, de közben a falu szépítéséről sem feledkeztek meg. Az utcákat virágágyások szegélyezik. A fel­­szabadítási emlékmű előtti parkot is a nőszervezet tagjai gondozzák. Talán mon­danom sem kell, hogy Zupöán Mária, aki 1969-től volt a szervezet elnöke, a felso­rolt építkezéseknél az egyik kezdeménye­ző és szervező volt. A falusi tevékenysége mellett már évek óta tagja a nőszövetség járási bizottságának, és két választási idő­szakban a Szlovákiai Nőszövetség Köz­ponti Bizottságának is tagja volt. Az idén eddigi eredményes munkáját magas kitüntetéssel értékelték. A Cseh­szlovák Nőszövetség kongresszusának előestéjén a köztársasági elnök a „Kiváló munkáért" kitüntetést adományozta neki. A kitüntetéssel visszatérő Zupöán Mári­át mind a faluban, mind a munkahelyén virágcsokorral fogadták. — Nagyon örülünk Zupöán Mária kitün­tetésének — mondta Fialka Imre, a Mak­ranci Helyi Nemzeti Bizottság elnöke —, gondolom ez rajta keresztül a falusi nő­szervezetnek is elismerés. Én is tanúsítani tudom, hogy mindazért, ami ma a faluban van, az egész falu arculatának megváltoz­tatásáért nagyon sokat tettek a nők. Hí­vás nélkül jöttek és dolgoztak. A választá­si program feladatait nem tudnánk teljesí­teni segítségük nélkül. — Zupöán Mária egyike a legjobb, leg­tapasztaltabb darukezelőinknek az acél­­szerkezeteket gyártó részlegen — mondta Ján Rynik mester. — Mint csoportvezető telejes mértékben megbízható, ha én nem vagyok a munkahelyemen, mindig ügye­sen szervezi meg a munkát, még soha sem volt fennakadás. Ugyanis a darukeze­lők ügyessége és gyorsasága nagyban be­folyásolja az egész szerelőcsarnok telje­sítményét. Szekeres Erika, a legfiatalabb kolléganő a következőket mondta róla: — Én nem egészen egy éve dolgozom itt mint daru­­kezelő, s elmondhatom, hogy a szocialista brigád minden tagja szívesen fogadott, de Zupöán Mária különösképpen törődött ve­lem. Ö vezetett be a szakma titkaiba, nagyon odaadóan és nagy türelemmel. Azt hiszem, itt mindenki becsüli őt. A család, a munkahely és a falu — ez a három „állomáshely" tölti ki Zupöán Má­ria életét. Az elmondottak is arról tanús­kodnak, hogy mindhárom poszton tudásá­nak, erejének a legjavát nyújtja. MILICKY JOLÁN KÖNÖZSI ISTVÁN felvétele ■w-'i óra előtt néhány perccel liheg­­r. M y ve érkezünk a művelődési ház­­■' ' ba. A folyosókon csend és nyugalom, a lépcsőkön néhány asszony várakozik. Tehát mégsem késtünk el? Az ablaknál álldogáló fiatalok megnyugtat­nak, mondván, nincs még kinyitva a moziterem. A meghívó szerint ugyanis, a nőszövetség dunaszerdahelyi (D. Streda) járási bizottsága és a CSSZBSZ járási bizottsága által szervezett olvasókonfe­rencián filmvetítés is lesz. A barátsági hónapban megtartott rendezvény egyben az idei olvasóév megnyitása is a járásban. Mivel — amire nem számítottunk — van még időnk, a folyosón nézdegélünk. Las­sacskán gyűlik a közönség, szinte kizáró­lag nők, fiatalok, középkorúak, egy-két nyugdíjasförma asszony. Közben meg­nyílik a terem ajtaja is, a bejáratnál pedig a könyvesbolt dolgozói készülnek a könyvárusításhoz. Jó ötlet, a járás külön­féle pontjairól érkezőknek nem kell a könyvesboltba menniük, mert a könyvek „házhoz jönnek”. Az asztalra a legújabb könyvek vannak kirakva, gyerekkönyvek, a Madách kiadó kötetei és persze Solo­­hov Emberi sorsa, amelyről a mai talál­kozón szó lesz. Úgy tűnik, aki el akart jönni, mind itt van már, s elfoglalta helyét. A szép teremben különösen feltű­nő, hogy a párnázott ülések némelyikét vandál kezek megrongálták, kitépkedték a „belét“. De most másra figyelünk, Mázsár László, a CSSZBSZ járási bizott­ságának titkára köszönti a megjelenteket, a mintegy hatvan embert. — Célunk — mondja —, hogy a Solohov-regény elem­zésével segítsük alapszervezeteink mun­káját. Nem véletlenül esett a választá­sunk erre a műre. Nemsokára 40. évfor­dulóját ünnepeljük annak, hogy befeje­ződött a háború, amely a szovjet népnek is annyi szenvedést hozott. A bevezető elhangzása után a csalódás enyhe moraja fut végig a termen, mikor a titkár bejelenti, hogy az Emberi sors helyett sikerült ugyan megszerezni a So­­lohov életét bemutató filmet, de techni­kai okok miatt valószínűleg azt sem tud­ják levetíteni. (Mint később megtudjuk, nem volt aki a filmet levetítse.) Ezután Somogyi Anna. a nőszövetség járási olva­sóaktívájának vezetője ünnepélyesen megnyitja a 6. olvasóévet. Hangsúlyozza az ajánlott és kötelező művek közös meg­vitatásának fontosságát, mondván, jó al­kalom ez az olvásókörökben a vélemény­­cserére. Majd, hogy ráhangolódhassunk a műre, egy részlet hangzik el az árván maradt kisfiú és ugyancsak mindenkijét elvesztett férfi történetéből. A könyv

Next

/
Thumbnails
Contents