Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-21 / 51-52. szám
(Akinek minden nap a béke napja) n a fts z a b tó m t »OOOOOOOCXXX^XXXXX XXXXXXX XXXX XXX XXXX XXXXXXX XXXX XXXXXXXXXXXXX X XX XXXXX XXX x xxx X xxxgxxx X X XXXX X X X XXX X y £ XXXX XXXXX y X XXXXX Xvxx X X X x XX XX XXX XXXX XXXXX XXX* xíx yy xx/xXx X ** Xx *X„xX X X X * X x x x * x XXx y ^y^txx>oíxxx)Oc>( X X X X X XXX XXX XXX XXX XXX XXXX XXXX XXXX XXXX XXXX X X* X XX xxxxxx x «X-x x^x c XXXXXXX x£O0«x .... S&g&S XXXXXXX XXXXX ■■■^88» 8 X X XX XX xxx x* X XX X **xxx yyxx x4* Mxx *X X X X XXXX X x X X 5 XXXX XXXX * X X X X xxx xxx xxx xxx xxx XXXX XXXX XXXX XXXX XXXX X X X X XX / xx x X XXXXXX X X 5 $ XXXX XXXXX XXXXX A A $ r ^xxx X Xx íxxxx XXXXX xxxxxxx xx / * / Is XXXXXXX XX „Ez a ház atommentes övezet" jxxxx } í ^>OCXX XXXX xxx X £x£*X XXXX<gAVRE E WOMEN COR racial i ECOMOmiC EQUALITY-130 EA5T Ifc J r- NEW VCRK • NY • 10003 • I982XXXXX Albert Einstein, minden idők legnagyobb fizikusa, korunk egyik leghumánusabb gondolkodója, az amerikai Flushing Meadowsban biztos rejtekhelyen üzenetet helyezett el késői utódainknak, akik ötezer év múlva fognak élni Földünkön. Ez az üzenet fájdalmas és keserű tanúságtétel századunkról, amelyben az emberek egymást pusztítják, s egyben közli Einstein leghöbb óhaját: az ötezer év múlva élők úgy olvassák majd e sorokat, mint lidérces álmot... Századunk valóban különös és furcsa század: időnk kezdetétől az emberiség tudósainak kilencven százaléka ebben a században született. Csaknem felük a katonai-hadi kutatásban és fejlesztésben dolgozik, amely a világ tudományos kutatásokra és fejlesztésre szánt köz- és magánforrásainak negyven százalékát emészti föl. Arról, hogy mibe kerül az emberiségnek a fegyverkezési verseny, szinte évről évre készülnek összehasonlító statisztikák. A hadi kiadások, világviszonylatban, 1985-ben feltehetően elérik s tán túllépik valamivel a 600 milliárd dollárt. Ez annyi, mintha a világon évente minden egyes ember, a ma született csecsemőtől az aggastyánig, 200 dollárt költené a fegyverkezésre. Egy másik elképesztő adat: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tíz év alatt körülbelül 83 millió dollárt költött a fekete himlő felszámolására — ám ezért az összegért még csak egyetlen korszerű bombázót sem lehetne vásárolni! A malária felszámolása is késik, mert a világszervezetnek nem sikerül előteremtenie azt a mintegy 450 millió dollárt, amibe a program megvalósítása kerülne. Amit eddig évek során erre a programra áldozhattak, mindössze a fele annak az összegnek, amit a világ naponta fegyverkezésre fordít. 1984 végén az egész világot megrendítette az Etiópiában és más afrikai országokban embermilliókat fenyegető éhhalál. A fejlődő országokban az egy főre jutó élelmiszer-termelés már évek óta folyamatosan csökken. Gyérülnek, csappannak a nemzetközi segélyek is, amelyek ezeknek az országoknak a mezőgazdaságát lennének hivatva föllendíteni. Ezeknek az áldatlan állapotoknak már számottevő enyhítésére elég lenne, ha a fejlett ipari országok évente mindössze egy százalékkal csökkentenék katonai költségvetésüket. De kiszámították azt is, hogy egy repülőgép-anyahajó, egy közepes katonai támaszpont fenntartási költségeiből, egy atommeghajtású harci tengeralattjáró, egy robotrepülőgép, csak egyetlen katona korszerű felszerelésének, felfegyverzésének és kiképzésének árából hány iskolát, kórházat lehetne felépíteni, meg lehetne oldani az ivóvízellátást a világ hatalmas, elmaradt térségeiben, hány pusztulófélben levő páratlan műemléket lehetne megmenteni és így tovább, a döbbenetes viszonyítási statisztikát sorolni lehetne a végtelenségig. A fegyverkezési hajszának azonban más, katasztrofális következményei is vannak, amelyeket nem lehet pénzben kifejezni, s amelyek olyan pusztító folyamatokat indítottak s indíthatnak el, melyeknek már most is csak nagy erőfeszítésekkel, nemzetközi öszszefogással lehet(ne) gátat vetni, esetleg visszafordítani. Csupán néhányat említünk. Például azt, hogy a Föld lakossága mértani arányban növekszik, az ezredfordulóig feltehetően további kétmilliárddal — de már régen készen kellett volna lenniük és már
