Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-02-07 / 6. szám

AMIRŐL

BESZÉLNEK

NICARAGUA

Amikor a spanyol konkvisztádorok Közép-Amerikát is meghódították, csalódtak. Nem leltek itt sem aranyat, sem ezüstöt, sem egyéb kincseket, mint az aztékok és az inkák mesés birodalmában. Sziklás hegyek, zord vadon, barátságtalan mocsarak és elszórtan néhány szegény indián törzs, ennyi volt mindössze, amit ez a keskeny földszoros adhatott. A spanyolok kisebb kormányzóságokat alapítottak, majd az ezerhétszázas évek vége felé ezeket egy közigazgatási körzetbe vonták össze Guatemalái Főkapitányság néven, öt kis kormányzóság tartozott hozzá: Guatemala, Salvador, Nicaragua, Honduras és Costa Rica. A múlt század elején itt is fellángoltak a nemzeti felszabadító harcok, és Közép-Atnerika csakhamar kiszakadt a spanyol gyarmatbirodalomból. Megalakultak az önálló államok, nagyjából olyan formációban, ahogy ma látjuk a térképen.

Az Egyesült Államok a múlt század derekán kezdett nagyobb érdeklődést tanúsítani a földszoros iránt, akkor, amikor külpolitikájának alappillérévé a Monroe-elv vált. S mivel Nicaragua a térség legnagyobb állama, a figyelem elsősorban feléje fordult.

Annál is inkább, mert területén keresztül vezetett a Vadnyugat regényes alakjainak, az aranyásóknak az útja, akik a keleti partvidék államaiból Kaliforniába igyekeztek: hajóra szálltak valamelyik atlanti-óceáni kikötőben, és a San Juan-folyó torkolatánál értek partot. Innen folyami gőzössel felhajóztak a folyón, a Nicaragua-tavon keresztül a Las Virgenes-öbölig. Itt partra szálltak, és postakocsival érték el a csendes-óceáni kikötőt, San Juan del Surt, ahonnan a Cornelius Vanderbilt-járat hajói szállították őket ,.Frisco”-ba, vagyis San Franciscóba.

Ekkoriban egy kalandor, aki előzőleg talán megjárta az aranyásók útját, és itt toborozta az embereit, a Tennesseeállambeli Nachville-ből származó William Walker, néhány ezer honfitársával 1855. június 13-án partra szállt Realejóban, hogy meghódítsa Nicaraguát. Július 29-én Rivasnál megütközött a helybeliekkel, legyőzte őket, szeptemberben megverte Guardiola tábornokot is. októberben bevonult Granada városába. Zsoldosaival nemsokára megválasztotta magát Nicaragua elnökévé. Szándéka az volt, hogy egész Közép-Amerikát meghódítja, és hozzácsatolja az Egyesült Államokhoz. A közép-amerikai kormányoknak végül is össze kellett fogniuk, hogy egyesült erővel kiűzzék a veszélyes bitorlót. Be is kerítették Walkert, de annak sikerült megszöknie. Még kétszer tért vissza, másodszor, éppen öt évvel a ..nagy kaland” kezdete után, 1860. szeptember 11-én hadbíróság elé állították, és az ítéletet — golyó általi halál — másnap végrehajtották.

Az Egyesült Államok számára a két Amerikát összekötő földszoros stratégiailag is. de különösen a Monroe-elv értelmében fontos terület volt. Amikor 1879-ben megjelent Ferdinand

Lesseps a csatornaépítés tervével, az amerikai kormány nyugtalan lett: ha megépül a vízi út a két óceán között, erősödhet a térségben az európai befolyás. És mi lesz, ha valamelyik európai államnak vagy nagy kereskedelmi társaságnak eszébe jut, hogy a panamaihoz hasonló csatornát építsen, például Nicaraguában? S így a századfordulótól kezdve az Egyesült Államok — s azóta minden amerikai kormány — igyekezett megerősíteni befolyását a földszoros legnagyobb országában. Nicaraguában.

A konzervatív erők Nicaraguában ezentúl mindig számíthattak az amerikai kormány támogatására a liberálisokkal, a haladó, az ország gazdasági és politikai függetlenségéért küzdő erőkkel szemben. Az amerikai feldolgozóipar nagy monopóliumai, a nagy amerikai bankok, bányatársaságok stb. lassan, de biztosan kezdték megvetni a lábukat Managuában és az ország más részein. S ha kellett, amerikai hadihajók cirkáltak a nícaraguai partoknál, és több ízben a tengerészgyalogosok is partra szálltak, ha éppen úgy kívánta az amerikai érdek.

Az újgyarmatosítás e folyamatába — ami úgyszólván az ország „kiárusítása” volt a konzervatív pártok, hivatalnokok, államelnökök részéről, akik telték mindezt az amerikai fegyverek védelmében — váratlan akadály gördült: egy népfölkelés, melyet Cesare Augusto Sandino vezetett.

A forradalom hívei

Sandino. ez a nagyon szegény családból származó fiatalember, harminckét éves volt. amikor 1926. november 2-án huszonkilenc elvtársával gerilla-harcot kezdett az amerikaiak, a hazai korrumpált politikusok és a hivatalos katonaság, a Nemzeti Gárda ellen. Amikor néhány hónap múlva, 1927 februárjában a Yacapuca-fennsíkon megverte a Gárda egységeit. csupán kétszáz embere volt. . . Ezután behúzódott a Las Sagovias hegységbe, és innen irányította többnyire sikeres akcióit. Az amerikai parancsnokok nem kevesebb, mint tízezer amerikai tengerészgyalogosnak és a Nemzeti Gárda ötezer katonájának adták ki a parancsot: elfogni Sandinót, élve vagy halva. Ez még sokáig nem sikerült, bár Sandinónak sohasem volt több gerillája háromezernél. Amikor megadásra szólították föl. azt válaszolta, hogy „föl akarom szabadítani hazámat, vagy meghalok”. Amikor Sellers tengernagy 1928 novemberében , felszólította, hogy szüntesse be az ellenségeskedést, és tárgyaljon, akkor visszaüzente: „a nemzet szuverenitása nem lehet vita tárgya, azt fegyverrel a kézben kell megvédeni. Csak a fegyveres ellenállás hozza meg a békét, mint ahogy az idegen beavatkozás ügyeinkbe csak a nép haragját kelti fel.”

A felkelők folytatták a harcot, az amerikaiak most már a légierőt is bevetették, amely a felkelők állásait bombázta. A nicaraguai nemzeti felszabadító harccal szinte napról napra foglalkozott a világsajtó. Cesare Augusto Sandino neve Latin- Amerikában fogalommá vált. Az egyes országokban Sandinocsoportok alakultak, amelyek élelmet, ruhát, gyógyszert gyűjtöttek. és juttattak el a felkelőkhöz. Mindenütt kinyomtatták a fényképet, közlönyök jelentek meg róla és harcáról, sok helyütt utcát, teret neveztek el róla. Levelet írtak neki, és barátságukról biztosították olyan hírességek, mint Mahatma Gandhi, Henri Barbusse. Gabriela Mistral.

A CIA titkos háborút folytat az országban. A Newsweek exkluzív riportban számol be arról, ami az amerikai érdek szempontjából Nicaraguában érdekes ... S hogy közben pl. Corinto kikötője így nézett ki egy' ellenforradalmi támadás után. s hogy 6,5 millió liter benzin ment kárba? Számukra ez < is „győzelem” ...