Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-11 / 50. szám
KUCKÓ AZ ELTÁNCOLT PAPUCSOK BUKOVINAI'SZÉKEl.Y Nf-PMESf.K a kapu eleibe akkorát tudott az a napos csibe tojni, hogy a forgalmat megállította. Jöttek a szekerek megrakva gabonával, búzával, árpával, rozzsal, de bizony a tojástól senki se tudott se erre, se arra menni. mindenki meg kellett álljon. — Mi van itt? Miféle csuda ez? — Hát egy nagy tojás. Na, hamar valaki kitalálta, hogy hozzanak csak egy terű szalmát, s a tojást meg kell sütni, aztán megeszik. Ügy is lett. Hamar egy ember hozott egy nagy terű szalmát, s a tojásra reárakta, s ott bizony szőrén-szálán meg-A csirke tojás Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény asszony, s annak a szegény asszonynak volt tizenkilenc tojáskája s egy kotlócskája. Hát ő bizony megültette, s az egyik tojásból egy akkora hatalmas csirke kelt ki. hogy még akkora csirkét senki se látott. De alig bújt ki a tojásból, valahogy a kotló kiment a kert mellett, s a csirke is kibújt a kerítésen, s oda sütötték. Aztán aki csak arra járt. akár ha csodát akart látni, akár ha tojást akart enni, megállt egy időre. A bugylibicskával, késsel, villával, ki mivel érte, tojást evett. Volt egy szegény ember, az is a bugylibicskájával látott hozzá a tojáshoz. Hát ahogy falatozott, véletlenül a bicskáját beleejtette a tojásba. — Na — mérgelődött —, csak nem hagyom annyiban az én drága fehérvári bugylibicskámat, hanem én lemegyek utána, s visszahozom. Egy nagy. hosszú lajtorját keresett, s azon a tojásba leereszkedett. Hát a sötétben, ahogy matatja a bicskáját, keresi, összetalálkozott a keresztapjával. — Adjon isten, keresztapám! — Adjon isten, édes fiam! Hát te mit keresel itt? — Én a bugylibicskámat. Ahogy ettem a tojást, beleejtettem. — Azt te hiába keresed — legyintett a keresztapja —, én hajtottam haza a csordát, s ökröstül, tehenestül, mindenestül mind ide beleestek. Már három napja keresem, de sehol se találom a csordát. Akkor te hogy találnád meg a bugylibicskádat? Jobb, ha kimászunk, s mi is esszük tovább a tojást, mert amíg mi itt keresgélünk, addig megeszik, s nekünk nem jut belőle. így aztán szép lassan kimásztak a tojásból, s ők is nekiálltak tojást enni. Még most is eszik, ha el nem fogyott. Aki nem hiszi, nézze meg, valamelyik utca sarkán, forgalmas helyen meglátja. Kedves Barátom, „Hol volt, hol nem volt, még az Operenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy nagy székely falu. Mádéfalva volt a neve. Egy hideg téli hajnalon ágyúszóra ébredtek az emberek. Mária Terézia leágyúztatta az egész falut. Volt ott sírás, jajgatás. Aki meg nem halt, s el tudott futni, elfutott az erdőbe, onnan elvándoroltak Bukovinába." így meséli Fábián Ágostonná, Mári néni dadus a kakasdi óvodásoknak a bukovinai székelyek történetét, akik hosszú, keserves vándorlás után végül Magyarországon, Tolna megyében telepedtek le, és még sok más mesét állatokról, szegény emberekről, Mátyás királyról, királykisasszonyokról. Mári néni dadus meséibe gyermekkori emlékeit is beleszövi, hadd tudja meg a hallgatóság, honnét származnak szüleik és nagyszüleid Kérjétek meg szüléiteket, hogy karácsonyra AZ ELTÁNCOLT PAPUCSOKAT ajándékozzák nektek. A Kuckóba meg írjátok meg, hogy a ti óvodátokban van-e olyan csodálatos mesemondó, mint a kakasdi gyerekekében Mária néni dadus. (nő 16) TÓTH ELEMÉR Csali vers 1 Tír-túr, tara-bara, hull a korpa, hull a dara. Akinek van szitája, szaladjon és szitálja. Dagasszon tál kalácsot, megeszik a kapások. 2 Tír-túr, ice-bice, megfiadzott három csibe. Akinek van kályhája, süsse meg vacsorára. Főzzön levest; meleget, egyenek az egerek. 3 Tír-túr, tere-bere, három hétig ne gyere be. Mert ha bejössz, a lóca megharap, te kabóca. Széna, szalma, kenderkóc, sántít majd a kis bohóc.