Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-04 / 49. szám

CSALÁDI KOR

Azt, hogy Csehszlovákiában hány lányanya él, nem tartjuk számon. Azt viszont, hogy az adott évben hány csecsemő született házasságon kívül, igen, s így arról is képet kapunk, hogy évente hány nő lép be a lányanyák „táborába". 1980-ban például 14 191-en — az összesen világrajött 250 385 csecsemő közül ugyanis ennyi született házasságon kívül. Hogy 1980 előtt, s azóta mennyien, arról a későbbiekben még szó lesz. Egyelőre azért említem ezt az önmagában nem sokat mondó számot, hogy az olvasó is lássa: az átlagos elképzelésekkel ellentétben a lányanyaság nem csupán néhány „könnyűvérü" nő „ügye", amelylyel nem érdemes foglalkozni, hanem olyan méretet öltött társadalmi jelenség, amelynek létezésével a jövő házasság- és családmodelljének előrejelzésénél is számolni kell!

De lássuk, mi történik azután, hogy a férjénél nem levő nő megszüli a gyermekét.

Három lehetősége van. Az első, hogy az apával együtt felkeresi az illetékes nemzeti bizottság anyakönyvi osztályát, ahol a férfi elismeri az apaságot. A lányanyák legnagyobb része ebbe a csoportba tartozik. Ők túlnyomó többségben együtt élnek gyermekük apjával, s a legtöbb esetben előbb vagy utóbb összeházasodnak.

A második lehetőséggel élő lányanyák a gyermek apjával történt előzetes megállapodás alapján eltitkolják annak a nevét. Az ebbe a csoportba tartozó lányanyák partnerei vagy nősek, vagy a „kompromittálást" akarják elkerülni, mivel beosztásuk, közéleti funkciójuk, további karrierjük stb. miatt ezt „nem engedhetik meg maguknak". De ebbe a csoportba tartoznak azok az idősebb, egyedülálló nők is, akik tudatosan vállalják a lányanyaságot, mondván, ha már állandó partnert, férjet úgysem találnak, legalább gyermekük legyen.

Érthető, hogy a lányanyáknak ez a csoportja a legkisebb létszámú, hisz valamennyi lányanya tisztában van azzal, hogy az apa nevének elhallgatásával tulajdonképpen az intézményesített segítséget utasítja vissza. Azok közül, akik mégis ezt választják, csak rövid ideig bírják a környezet felől érkező társadalmi nyomást, a gyanúsitgatásokat, hogy „azért nem mond nevet, mert nem is tudja, ki az apja a gyerekének", amit csak megtetéznek a gyermek panaszai, aki nem tudja, mit válaszoljon, ha megkérdezik tőle, ki az apukája. Ezért később bejelentik az apa nevét.

A harmadik lehetőség tulajdonképpen kényszerhelyzet. Akkor élnek vele a lányanyák, ha az apa az anyakönyvvezető előtt nem ismeri el az apaságot. Ilyenkor az ügyet a gyermekvédelmi osztályra továbbítják, s ha a helyzet egy hónapon belül sem változik, az apaként megjelölt férfit beidézik a bíróságra. Ha oda sem megy el, a gyermekvédelmi osztály a kiskorú gyermek nevében megindítja az apasági keresetet.

melyben az anya mint tanú szerepel. Vizsgálódásaim során a lányanyáknak épp erre a csoportjára, a harmadik lehetőséget választani kényszerülőkre voltam kíváncsi.

Mielőtt azonban rátérnék a losonci (Lucenec), nagykürtösi (Vefky Krtiá), lévai (Levice), komáromi (Komárno) és dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járások előttem feltárult 1983/84-es „lányanya-térképének" ismertetésére, szeretnék szólni azokról a problémákról is, amelyekkel kíváncsiskodásaim során találkoztam. Mert a maguk módján ezek is a valóságot tükrözik.

Azt hiszem, nem mondok semmi újat azzal, ha elárulom, hogy a legnagyobb nehézséget majdnem minden esetben a megkérdezettek ellenállása okozta. A megkérdezettek: a gyermekvédelmi osztály felelős dolgozói (ami a lányanyaság jelenét illeti) és néhány idősebb néni (ami a múltat). Az utóbbiak szerint azelőtt legalábbis „ebben a faluban nem volt megesett leány" (pedig akkor már másoktól tudtam, hogy

Ezek 49 esetet ölelnek fel. Ami a lányanyák korát illeti, 18—22 év az átlag (18 év — nyolc lányanya, 19 — három, 20 — tíz, 21 — öt és 22 — négy), a komáromi járásban pedig 19—23 év. Négy eset kivételével valamennyien hajadonok (a négy kivétel négy elvált asszony, 25 évnél idősebbek). Foglalkozásukat tekintve 32 a munkás kategóriába tartozik) főleg elárusítónők, varrónők, néhány szövőnő, egy konyhai segédmunkás), 5 diák, ketten üzletvezetők (a többi erre a kérdésre nem válaszolt). Ezzel szemben a komáromi járásban a közép- és főiskolás lányok „vezetnek". Ami a szülői ház családi légkörét, a lányanyák családi hátterét illeti, ma már itt sem érvényes a „csonka család-kifogás", mely szerint a nem teljes családban, főleg elvált szülővel élő gyermekek viszik a prímet. A lányanyák közül a legtöbben teljes családból kerültek ki, de olyan teljes családból, amelyben napirenden voltak a veszekedések az egyik vagy mindkét szülő italozása, erkölcstelen életmódja stb. miatt — ezek között vannak cigány családqk, de

Lányanyának lenni II

volt), nem úgy, mint most, amikor „mindenki úgy megy férjhez"! Az előbbiek közül néhányan pedig arról próbáltak meggyőzni, hogy a téma annyira intim jellegű; hogy „nem való újságba", és különben is mi van ezen vizsgálnivaló, amikor „néhány mondatban elmondható az egész". Több esetben tapasztaltam, hogy a régi fogalmak közül néhányat — bár ezek a mai körülményeket tekintve már elavultak, és a hivatali nyelvben új kifejezésekkel helyettesítették őket — még mindig használnak a hivatalban. Ilyen például a „törvénytelen gyermek" kifejezés. Lehet, csupán megszokásból mondták, lehet, csak nyelvbotlás volt, az azonban biztos, hogy a kifejezések, fogalmak sosem véletlenül élnek tovább, valaki mindig kell, hogy tovább táplálja a fennmaradásukat! Nem kis nehézséget okoztak a nem tisztázott fogalmak. Ki mit ítél „komoly" ismeretségnek? Mi az, hogy „könnyű nő", „véletlen ismeretség" stb. ? Mert míg a lányanya állította, hogy nagyon szerették egymást a gyermek apjával, és hűséges volt hozzá, a gyermekvédelem ennek az ellenkezőjét mondta. És kinek van igaza?

Hogy minél elfogulatlanabb képet kapjak, három forrásból gyűjtöttem a tapasztalatokat: a lányanyáktól, a nemzeti bizottságok felelős dolgozóitól és abból, amit a saját bőrömön éltem át, amikor lányanyának adtam ki magam.

Általánosan érvényes, hogy minél alacsonyabb az adott terület — a mi esetünkben járás — lakosainak átlagos életkora, annál több gyermek születik. Hogy ezen belül hány gyermek születik házasságon kívül, azt akárcsak a múltban, feltehetőleg ma is nagy mértékben befolyásolják a horizontális társadalmi mobilitás, azaz a térbeli vízszintes, „egyik helyről a másikra" való társadalmi mozgás feltételei. Most ne firtassuk, hogy pozitív mozgáslehetőségekről vagy negatív mozgáskényszerről van-e szó. A lányanyaság jelensége szempontjából ugyanis nem az az elsődlegesen fontos, hogy azért dolgozik-e XY a másik faluban, mert a sajátjában nem talál munkát, vagy azért, mert nem akar otthon dolgozni; hogy azért megy-e a másik faluba mulatságra, mert odahaza nincs diszkó', vagy mert a hazait már megunta stb. — bár ha a mozgás, főleg a munkahelyre való ingázás, mint egyetlen lehetőség nagy méreteket ölt. akkor ez a tényező válik elsődlegesen fontossá —, hanem az, hogy a mozgás szaporodásának és növekedésének függvényeként egyenes arányban csökken a társadalmi ellenőrzés lehetősége, ami pedig főleg a fiatal és tapasztalatlan lányok esetében nem kívánatos következményeket vonhat maga után. Köztudomású, hogy ma a fiatalok jóval húszéves koruk előtt kezdenek nemi életet élni, amikor még nem képesek az érett, megfontolt párválasztásra. Nem veszik észre, hogy a másik csak játszik velük, s a lányok esetében, főleg mivel nem védekeznek, gyakran nem kívánt terhesség a játék vége.

Teljes adatokkal csak a dunaszerdahelyi, nagykürtösi, lévai járásból és Léva városából rendelkezem.

nem ők képviselik a többséget —, vagy pedig olyan teljes családból, amely kívülről nézve ideálisnak látszott (de mindez tényleg csak a látszat kedvéért volt így), s a szülök „ajándékokkal" nevelték a gyerekeiket.

— Mindene megvolt, mindent megkapott, amit a szeme-szája kívánt, csak éppen nem törődtek vele Senki sem kérdezte, hová megy, kivel — mondta V. Hurajová, a losonci jnb gyermek* és családvédelmi osztályának vezetője az egyik eset ismertetésénél. Margita Benővé, a lévai jnb gyermek- és családvédelmi osztályának vezetője szerint pedig „vannak köztük elvált szülők gyermekei is, de a fő probléma, hog> csaknem valamennyien olyan családból származnak ahol a házasságra és a másik fél szeretetére valc nevelést elhanyagolták, s így ezek a lányok — de a2 apaságot nem beismerő partnereikre is vonatkozik — nem tudják, mit jelent az a fogalom, hogy felelősségtudat, alkalmazkodás..."

De lássuk az apaként megjelölt, foggal-körömmé védekező férfiakat! Azt a „szabályt", hogy a férf legyen idősebb a nőnél, általában „betartják". A; apajelöltek átlagos életkora 23—25 év. Családi álla potuk a vizsgált esetek zömében „nőtlen". Itt-oti azonban akad nős is, egy-két-három gyermek apja de olyan is, aki már a nem vállalt gyermek születést után nősült meg. Természetesen mást vett el. Foglal kozásukat tekintve többnyire munkások, de van köz tűk mérnök és zenész is. Néhányan katonai szolgála tukat töltik. Hárman „munkaviszony nélküliek", eg^ elvonókúrán, egy pedig börtönben van. Az utóbbiad nem épp józan partnerválasztásról tanúskodnak ugyanis a lányanyák vallomásából kiderült, hogy ezeí a fiúk már megismerkedésük idején ittak, verekedtek kerülték a munkát.

A 49 esetből 4 lányanya külföldi állampolgárt jelöl' meg apaként: egy arabot, egy szovjetet, egy jugoszlá vöt és egy magyart. A komáromi járásban viszont elét sok lányanya gyermekének külföldi állampolgár — kubai, vietnami — az apja, akik azonban az esetei többségében elismerik az apaságot.

A lányanyák és partnereik megismerkedésének he lyéről, ismeretségük időtartamáról és mélységéről arról, hogy miért nem hajlandók feleségül venni < lányt, vagy legalább sajátjuknak vallani a gyermeket még sok szó esik majd. A partnerről magáról qzonbar már többet nem fogok beszélni, ezért befejezésü talán néhány mondatot az apa megjelölése terét mutatkozó problémákról. Akadnak olyan lányanyák i:

— bár a többséget nem ők alkotják — akik nen

tudnak közelebbi információval szolgálni az apá illetően. Nem tudják a nevét, sem hogy hol lakik Kuriózumként említették nekem azt az esetet, amíko a lányanya csak ennyit tudott gyermeke apjáról: „kél alsónadrágja volt, és teherautón ment el". Vagy eg' másik: „középen aranyfoga volt, és Mariannák hív ták ... legalábbis ezt mondta" ... Ilyen esetekbei gyermekvédelmis legyen a talpán, aki rátalál az illeti férfiúra... Lampl Zsuzsann<