Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-03 / 1. szám

tölt kolbász, disznósajt, karaj, oldalas, csülök, véres és májas hurka, van itt minden, mint az igazi disznótoron. A másik helyiségből cigánypecsenye, sült kolbász illata árad. Lehet itt csemegézni, falatozni, de haza is lehet vinni, kinek hogy hozza a gusztusa.

Két éve jártam a dunaszerdahelyi szövetkezetben. Akkor Pivér Dezső, a szövetkezet elnöke azzal búcsúzott tőlem, rövidesen újra lesz egy „jó téma". Saját vágóhíd, disznótoros hentesáruval. Majd szólnak.

Azóta vártam.

— Három hónap alatt készültünk el vele — dicsekszik az elnök.

— Hogyan tudtak ilyen rövid idő alatt felállítani egy vágóhidat, beszerezni a termékek feldolgozásához szükséges gépeket?

szerű. De a három hónap alatt bizony nemegyszer beleizzadtak, nemcsak a munkások, hanem Tóth András gépészmérnök, Varga Zoltán szövetkezeti főépítész, Varsa Miroslav mérnök-beruházó és Czödör József vasmegmunkáló brigádja is, akik egyik ötletet a másik után valósították meg, hogy idejében elkészüljenek.

A vágóhíd októbertől működik. Azóta olyan hire kelt az itt készülő hentesárunak, hogy háromszor anynyi is kevés lenne, amennyire ma futja a kapacitásuk.

„Pult alatti” minőség!

Azt mondják, a jó bornak nem kell cégér. Ennek sem kellett. Szájról szájra szállt a hír, néhány óra alatt bejárta a várost, pár nap alatt a környéket. Új üzletet nyitottak Dunaszerdahely (Dun. Streda) közeprén. De nem akármilyet ám! Híre is így vitte tovább: ilyen jót nem esztek a leghíresebb disznótoron sem! § ki az, akinek ennek hallatán nem fut össze szájában a nyál? Aki ugyanazért a prénzért, amennyit egy házzal odébb a hentes kér a kolbászért, sonkás szalámiért, disznósajtért, ne akarna inkább igazi „házit" enni?

Beálltunk hát mi is a sorba, fél órával az üzletnyitás előtt. Mert aztis tudtuk már, reggel kell menni, amikor érkezik az áru. Különben aligha jut belőle. Viszik, mintha ingyen adnák.

Nyolcán álltak előttünk, fiatalaszszony és nyugdíjas korú, munkaruhás férfi és jól öltözött fiatalember, munkába sietők és ráérősek. Kiderült, hogy mind „törzsvendégek". Vagyis aki egyszer megkóstolta az itt kapható finomságokat, az máskor is visszatér.

— Pult alatti minőség ez! — jegyzi meg valaki.

Nyílik az ajtó, Lauko Dezső elárusító betessékeli a várakozókat. Füs-Az elnök sokatmondóan mosolyog.

— Prémium-tényezőként kaptam a feladatot. Azt mondták a járáson, ha az év végéig nem fog működni a vágóhíd, nem kapok pjrémiumot. Hát ezt az örömet én nem szerzem meg senkinek, gondoltam. Befejeztük az aratást, és nekifogtunk. Három hónap alatt, két és fél millió korona befektetéssel készültünk el vele.

— Mindezt két és fél millió koronáért előállítani? Ahhoz bűvésznek kell ma lenni...

— Bűvésznek éppen nem, de ötletesnek, igyekvőnek igen. Az országban nem leltünk rá példát, Magyarországra kellett érte menni. A győri járásban szakmai és erkölcsi támogatásra találtunk. Az embereink elmentek körülnézni, mi minden kell egy ilyen „üzem" felszereléséhez, és a kiselejtezett gépekből is hoztak „mutatóba". Az építkezési csoportunk átalakította az egyik gazdasági udvar használatlan garázsait, a műhely dolgozói megreparálták, felújították a már leírt gépeket, elkészítették hozzá a hiányzó részeket. Vásároltunk néhány új felszerelést — és megkezdődhetett a munka.

Ezt elmondani már nagyon egy-Az ötletet az adta, hogy a sertések osztályozásakor — a szelekciónál — vágásra minősített állatokat ne kelljen elszállítani, hanem maga a szövetkezet dolgozhassa fel. Egyelőre ez napi 10 darab sertést jelent, de már a bösi (Gabcíkovo) állami gazdaságtól és a Másospol vállalattól is kaptak ajánlatot, hogy dolgozzák fel a tőlük kikerülő vágósertéseket is.

A négy henteslegény keze alatt ég a munka. Egy kézmozdulat, fejbólintás elég ahhoz, hogy a másik tudja, mihez nyúljon, hová ugorjon. A vágás, tisztítás gépesítve van; alig telik el tíz pserc, a sertés már megtisztítva, félbehasítva függ a szögön.

Más itt a munka, mint a nagyüzemekben. Ott a szalag mellett a legérdekesebb munka is egyhangúvá válik. Itt meg minden olyan közvetlen, családias, mintha egy otthoni disznótor előkészületei folynának. Csupán a katlanok, üstök, keverék és főzőedények hagyobbak — hiszen nem egy-két disznót dolgoznak fel, hanem tízet is.

Amíg a négy hentes a húst szeleteli, a szomszéd helyisén1 * —J' termékeket kész'*" és Patócs F Simor