Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-20 / 47. szám
Gandhi igazsága a zászlót .. nekem adta ezekkel a szavakkal: El ne engedd!" Aztán egy évet töltött Rabindranath Tagore — Nobel-díjas költő — iskolájában, és a Mester nagy hatással volt rá. Tagore pedig 1935-ben így írt Indiráról apjának: „Nehéz szívvel vettünk búcsút IndirátólVolt időm figyelemmé kísérni munkáját, s csak bámulom azt a nevelést, amit öntől kapott." Indira beteg anyjával Európába utazott. Ekkor találkozik először a „náci jelenséggel". A penzióban egy német házaspár azért akart megismerkedni velük, mert úgy látták, hogy „tiszta árják" ... Aztán újból iskolaévek Svájcban és végül Oxfordban. Hatévi távoliét után 1941-ben tér vissza hazájába. Közben apjával egy európai körúton volt, ekkor, a háború előtt járt először Prágában és Pozsonyban is. A háború eseményei közt hosszú és körülményes a hazatérés. Amikor hazajutott, megtartották az esküvőt. Firóz Gandhival kötött házassága nagy vihart kavart. Ugyanis szakítottak India ősi hagyományaival, vallások közti házasságról lévén szó. 1942-ben több hónapot töltött börtönben, ez az idő kétségkívül siettette politikai érését. 1947. augusztus 15-én hirdették ki India függetlenségét. Nehru lett a fiatal állam miniszterelnöke. „Életem egyik legbüszkébb és legmeghatóbb pillanata ez." 1948. január 29-én találkozott utoljára Mahátmá Gandhival, a Mester halálának előestéjén. Másnap meggyilkolták. Ő nem sejthette, hogy a történelem ugyanezt a sorsot szánja neki is ... Még a függetlenség kikiáltása előtt 1944-ben megszületik első fia, Rádzsív, 1946-ban pedig a második, Szandzsáj. Indira Gandhi így vall anyaságáról: „A politikai küzdelmek miatt gyermekkorom legfőbb érzése a magány és az állandó fenyegetettség volt. így aztán mindenre el voltam szánva, hogy időmet a gyermekeimnek szentelhessem. A gyerekeknek ugyanúgy szükségük van az anyai szeretetre és gondoskodásra, mint ahogy a növény sem él meg napfény és víz nélkül. Egy anya számára mindig a gyermekei a legfontosabbak, mert ők teljesen rá vannak utalva. Legfőbb problémám tehát az volt, hogyan békítsem össze közéleti kötelezettségeimet a családiakkal. Amikor Rádzsív és Szandzsáj kicsi volt, nem tudtam elviselni, hogy más foglalkozzon velük, megpróbáltam minden tőlem telhetőt megtenni értük. Később, mikor elérték az iskoláskort, ügyeltem rá, hogy a megbeszéléseimet iskolaidő alatt bonyolítsam le, hogy mire hazajönnek az iskolából, szabad legyek. (...) Közéleti tevékenységeim néha eltávolítottak a gyermekeimtől, de ők maguk ítélik úgy, hogy mindezeket a nehézségeket érdemes volt elviselni, mert tetteimmel India valamennyi gyermekének jövőjét igyekeztem szebbé tenni." Indira Gandhi tizenhét évig vezette apja háztartását a miniszterelnöki rezidencián. A háztartás megszervezése nem volt egyszerű, folytonos küzdelmet jelentett a magas vendégek fogadására vonatkozó szigorú diplomáciai protokollal. Indira Gandhi igazi politikai pályafutása talán akkor kezdődött, amikor beválasztották a Kongresszus Párt Végrehajtó Bizottságába, bár maga „érdektelennek" minősítette ezt. 1956-ban az alláhábádi Kongresszus elnöke lett. S amíg miniszterelnök apja hivatalos háztartását vezette, és többször elkísérte hivatalos kőrútjaira, addig megtanulta a magas diplomácia minden aranyszabályát. Még a hidegháború éveiben Nehru, Nasszer és Tito megszervezték az el nem kötelezettek mozgalmát. 1950-ben India az el nem kötelezettség politikájával sokkalta jelentősebb nemzetközi rangot vívott ki magának, mint katonai ereje és gazdasági helyzete révén képes lett volna. Indira nemcsak államférfiakkal, politikusokkal, diplomatákkal ismerkedett meg, hanem például Charlie Chaplinnel és családjával is. Az ötvenes évek elején látogat először a Szovjetunióba, pihenésképpen, sok mindent lát, és megismeri a szovjet emberek vendégszeretetét. Ezután kerül sor a kölcsönös hivatalos baráti látogatásokra. „Apám tizenhét éven át volt miniszterelnök, én ezalatt a családomnak éltem, ház körüli és egyéb teendőimet láttam el. 1955-től jótékonysági tevékenységemet a politikai munka javára csökkentettem ...(..) Időközben bíráltam a Kongreszszus Párt működését, mire a párt elnöke így válaszolt: — Nincs joga ahhoz, hogy kívülről vizsgálja működésüket; ha kívánja, munkához láthat tanulmányozza közelebbről a párt működését. " Indirát megbízták a női és ifjúsági szektor vezetésével, nemsokára fölkérték, hogy dolgozzon a Pártirodán. 1959 februárjában megválasztották a Kongresszus elnökévé. Ez volt az első nagy állomás. 1954 májusában meghalt Dzsavaharlál Nehru, ővele véget ért egy korszak. Sásztri miniszterelnöksége alatt elvállalta a tájékoztatásügyi miniszteri tárcát. 1965-ben kitört a háború India és Pakisztán között. E konfliktus idején Indira Gandhi fontos szerepet játszott az ország állóképességének megőrzésében. Akkoriban többen nyilatkoztak úgy róla, hogy „az egyetlen férfi a kormányban ..Sásztri a békekötés után nemsokára szintén meghalt. 1966. január 24-én tett esküt, Indira Gandhi miniszterelnök lett, a harmadik a független Indiai Unió történetében. Március elsején kezdte meg működését a Parlamentben. Vállalta, hogy felülvizsgálja az élelmezési politikát, s megszünteti az 1962 óta érvényben levő szükségállapotot. Majd új gazdasági programot terjesztett elő. Távlati céljai elérése érdekében a mindennapok politikájában mindig kész volt vállalni népszerűtlen lépéseket is. A külpolitikában az apjáéhoz egészen közeli álláspontot képviselt, továbbvitte, fejlesztette az el nem kötelezettek mozgalmát: egyébként jelenleg ö volt az el nem kötelezettek soros elnöke ... 1977-ig buktatókon és győzelmeken váltakozva vezette az országot, s ez alatt az idő alatt India politikai arculata jelentősen megváltozott. Az 1977-es általános választásokon nem választották újra, s pártja, a Kongresszus Párt kisebbségbe került a Népi Kamarában. Gandhi asszonyt és fiát, Szandzsájt vád alá helyezték visszaélések miatt a szükségállapotok idején, több ízben letartóztatták őket. Csak „visszavágása" politikai ellenfeleinek erősebbnek bizonyult, mint az állítólagos bizonyítékok. Háromévi „interregnum" után Indira elsöprő sikerrel és szavazati többséggel újra a kormány élére került. 1980-ban érte talán élete legmegrendítőbb tragédiája: kisebbik fia, a politikai becsvágytól fűtött és az általa óhajtott utód, Szandzsáj, repülöszerencsétlenség következtében életét vesztette. Rádzsív, az idősebb fiú, akinek nem voltak politikai ambíciói, a családi hagyományt tisztelve, a politikai életben elfoglalta öccse helyét. Anyja halála napján a meggyilkolt iránti tiszteletből őt nevezték ki India miniszterelnökének, s ö le is tette még aznap az esküt. Mai világunk, jelenkorunk történelmének e kimagasló személyiségétől, nagyszerű politikusától hadd búcsúzzunk az ő szavaival, amelyet újraválasztásakor mondott: „Alapelveim ma is ugyanazok, mint amelyek a múltban vezéreltek: békés egymás mellett élés, el nem kötelezettség, egyenlőségre és önállóságra alapozott függetlenség, az uralkodás és megfélemlítés mellőzése, közös munka a többi országgal az egész világra kiterjedő béke és barátság megteremtésén. " Hisszük, hogy a hétszázmilliós szubkontinens eljövendő kormányai is ezt az utat fogják követni. LÁNG ÉVA (Az idézetek Indira Gandhi Ma Vérité c. könyvéből valók)
