Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-13 / 46. szám

ELENA LITVAJOVÁ, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNSZ KB elnöke Következetesnek lenni Társadalmunk figyelemreméltó sikereket ért el a dolgozókról való gondoskodásban. Ezt bizonyltja többek között a munkahelyi balese­tek csökkenése, a javuló orvosi ellátás, a terhes nőkről való gondoskodás, a gyermekin­tézmények hálózatának bővítése, s nem utol­sósorban a szociális fejlesztésre szánt eszkö­zök növelése. Kommunista pártunk és álla­munk átgondolt és céltudatos szociálpolitiká­ját tanúsítja a kisgyermekes családoknak és a fiatal házasoknak nyújtott jelentős segítség. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne gondos­kodhatnánk még jobban a dolgozókról, hogy már elégedettek lehetünk azzal, amit elértünk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy nem használ­juk ki kellő mértékben azokat a lehetőségeket, amelyeket szocialista társadalmunk nyújt. A nők nagyobb gazdasági aktivitása, felelő­­sebb viszonyuk a munkához, magas képzett­ségük teljesebb kihasználása lehetővé teszi, hogy jobban részt vegyenek az anyagi és szellemi értékek megalkotásában. Feltétlenül meg kell tennünk mindent azért, hogy mind­jobban kihasználjuk nemcsak a férfiak, hanem a nők képességeit, munkaszeretetüket, akara­tukat, kitartásukat, a munkahelyi kötelességek elvégzése iránti felelősségüket. Egyszersmind következetesebben meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy összehangolhassák munkahelyi és otthoni, családi teendőiket, különösen a gyereknevelést, vagyis azokat a tevékenységeiket, amelyek társadalmi szem­pontból fontosak, de közéleti tevékenységü­ket is. Hogy miképpen sikerül az asszonyoknak — anyáknak teljesíteniük a termelési feladato­kat? Sok munkahelyen egyre jobbak a nők munka- és életkörülményei, például a parti­­zánskéi ZDA-ban, a bratislavai Slovnaftban, a nemsovái Skloobalban. De nem kevés azok­nak a munkahelyeknek és vezetőknek a szá­ma sem, amelyek és akik még nem értik meg a dolgozókról, s különösen a nőkről — mint a termelés és a vezetés résztvevőiről — való sokoldalú gondoskodás szükségességét. Sajnos, sokszor szubjektív okok — a társa­dalom és a dolgozó egyén érdeke egységének meg nem értése, a mások gondjai iránt érzett közömbösség stb. — akadályozzák, hogy a dolgozó nőkről jobban gondoskodjunk. Sok rossz tapasztalatot szereztünk a Mindent az emberért mozgalmunk kezdetekor is. Néhány évvel ezelőtt vezető gazdasági dolgozóktól olyan nézeteket is hallottunk, hogy nem he­lyes és nem szükséges, hogy a vállalatok hatékonyan segítsék a gyermekintézmények létrejöttét, saját dolgozóik gyermekei részére. Néhány helyen már sikerült meggyőzni a kö­zömbösöket, és rövid idő alatt valóban szép eredményeket elérni. Néhány járásban több gyereket helyeztek el a bölcsődékben és óvo­dákban, mint amennyinek az elhelyezését a CSKP XVI. kongresszusa és az SZLKP kong­resszusa feladatul kitűzte. Más téren is jobb eredményeket lehetne elérni. Hasonló javulást várunk a vállalatok szociális szolgáltatásainak fejlesztésében, minőségükben. Hogy ne azt emeljük ki, aminek természetesnek kellene lennie. Például, hogy valamelyik vállalatban sokat tettek a dolgozókért, különösen a nő­kért. Vajon nem lehetne ma már természetes az, hogy a sok női munkaerőt foglalkoztató nagyvállalatok mellett élelmiszerbolt, fodrá­szat, mosoda, tisztító, félkészáru-bolt működ­jön? Nemrégiben Szlovákia több vállalatában bevezették a megrendeléses vásárlást, hogy ezzel is segítsék a dolgozó nőket. Sajnos, ez a mód, annak ellenére, hogy bevált, sokszor egyéni okok miatt stagnál. Természetes és érthető, hogy az egyes ágazatok, a tudomány és a technika fejlődé­sével együtt fejlődnek a szolgáltatások is. Sajnos, több szolgáltatási ágazatban ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Ami az étkezést illeti, tudjuk, hogy a készé­telek nagybani előállítása korszerű, gazdasá­gos forma, időt takarítunk meg általa. Akár­csak a félkész és fagyasztott áru, amelyek elkészítése gyorsabb, a dolgozó nők ezáltal több időt szentelhetnek családjuknak, a gyer­meknevelésnek, továbbképzésüknek, közéleti tevékenységüknek, kedvteléseiknek, szemé­lyiségük fejlesztésének. Ezt igazolják a Povazská Bystrica-i új köz­ponti konyha tapasztalatai is, ahol havonta 2,5 millió korona értékben 160 féle ételféle­ség készül. E konyha termékeivel oldják meg az üzemi étkeztetést, s készítményeiket a boltokban, büfékben is meg lehet vásárolni. Jó példa Losonc (Lucenec) városa is, ahol este hét óráig kapható félkész áru. Az élelmiszeriparban és a közétkeztetésben jobban fel kellene használni a technika újdon­ságait és a tudományos-műszaki fejlődés eredményeit. Sok helyen azonban olyan gon­dokkal küzdünk még, amelyeket már meg kellett volna oldani. Szlovákiában egyetlen központi burgonyatisztító sincs, míg Csehor­szágban több mint 36 van már. Itt sem csupán az üzemi és otthoni étkezés ésszerű­sítéséről van szó, hanem a raktározáskor ke­letkező veszteség csökkentéséről, több ezer tonna minőségi takarmányról s nem utolsó­sorban időmegtakarításról. A központi kony­hák és az élelmiszeripari üzemek munkájának nagyobb fokú automatizálása, a tudomá­nyos-műszaki fejlődés eredményeinek alkal­mazása hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozó nők idejük egy részét megtakaríthassák. Az így nyert időt munkára, pihenésre, művelődésre, gyereknevelésre fordíthatják. Az a nő pedig, akire nem nehezednek teherként munkahelyi és otthoni teendői, önmegvalósítását vezető beosztásban is el tudja képzelni. Ha van ideje arra, hogy személyiségét fejlessze, sikerrel helytáll az ilyen beosztásban, további hasz­not hajtva ezáltal társadalmunknak. Említsük meg ezzel kapcsolatban egy má­sik szocialista állam jó tapasztalatait. Az NDK-ban a nők évi rendes szabadságát a gyerekek száma alapján állapítják meg. Min­den anyának, aki 15 éven aluli gyerekéről gondoskodik, illetve a 40 év fölötti nőknek havonta jár egy szabadnap takarításra, nagy­mosásra. Azokon a munkahelyeken, ahol egy­hangú a munka (pl. az elektronikai iparban), hétórás a munkaidő. A közgazdászok számí­tásai alapján tovább csökkentik majd az itt dolgozók munkaidejét. Olyan eredmények ezek, amelyeken érdemes elgondolkodni, s fontolóra venni, vajon hasonló intézkedések bevezetése társadalmunkban nem járna-e po­litikai és gazdasági haszonnal. Meg vagyok róla győződve, hogy a dolgozó nők cserébe mindazért, amit a határozatok és előírások értelmében, illetve azon fölül kap­nak, helytállnak a munkahelyükön és a csa­ládban, a gyereknevelésben és a közéleti munkában szocialista hazánk további fejlesz­tése érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents