Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-13 / 46. szám

Benzineskanna és emancipáltság Magam vállalkoztam erre a munkára, most már kár nyavalyogni. De ki tudta, hogy ilyen ostobán üt ki az egész. Gy. előtt mindenesetre hallgatni fogok. Annyit szó­lok majd este, hogy van benzin az autóban, és kész. Ha megkérdezi, honnan, kitalálok valami képtelenséget. Például, hogy az an­gyalok hozták Bakuból. Az ilyesmitől min­dig elhallgat. Fapofát vág, aminek kábé az a jelentése, hogy kezelhetetlen vagyok, s ezzel a dolog el is van intézve. Ha részle­tezném az utam, még panaszkodásnak venné, s az egészet elhárítaná magától azzal, hogy nem benzineskanna cipe/éséről volt szó, hanem egy benzineskanna-fuvar­­ról. Arról, hogy megszervezem a fuvart, s nem arról, hogy a magam két lábán és két kezével szállítok haza húsz liter benzint. Mert ő utál szívességet kérni, utál könyö­rögni, ezt én jól tudom, ezért magam vál­lalkoztam. ez így igaz is, csak éppen az nem igaz, hogy én kevésbé utálok szívessé­get kérni és könyörögni. Először az öreg úrhoz mentem a szom­szédba. Gondoltam, szerény és illedelmes leszek, nem kezdem mindjárt a benzinnel, előbb csak kanna felől érdeklődöm. A szomszéd úr olyan gondos, mindennel el­látja a háztartását. — Benzineskanna ? Ja. bandaszkára gon­dol! Az van. De benzin nincs ám benne! Kár volt ezt hangsúlyozni. A többitől azonnal elment a kedvem. Kösz, nem is kell, csak kannát kértem. Mert itt minden hiánycikk. Abban az átkos boltban még egy benzineskannát sem lehet kapni. — Honnét vesz bele benzint? — Hát N.-ből. Az van ide a legközelebb, nem ?! — Az. De csak busszal mehet. Buszra pedig a benzinnel nem engedik föl. . . Hát majd vegyen bele kevesebbet, s vigye úgy, mintha üres volna. — Kösz. Ágaskodó önérzetem letört. Nem enged­nek fel a buszra? Hát akkor mi a frászt csinálok! Gyalog mégsem cipelhetek húsz liter benzint N. -bőt. Ráadásul esik. Az öreg szuszogva bújt elő a garázsból. — Nehéz ám még így üresen is! Kár vigyorogni a negyvennyolc kilós ala­komon, a kannát azért is elviszem! A buszsofőr nem szólt semmit. Talán nem vette észre a kannát, vagy csak úgy tett, mintha nem látná. Esetleg eszébe sem jutott, hogy egy magamfajta nő, húsz liter benzinnel közlekedhet csak úgy, a buszon. Az üres kanna természetesen más, annak a szállítása engedélyezve van, csomag gya­nánt. Bezzeg a benzinkutas! Már messziről in­teget felém. — Mit akar, páni, azzal a nagy kannával? — Mit akarnék! Benzint! Úgy néz rám, mintha még sose hallott volna ilyet. (nőö) — Agyonütni való az olyan férj, aki ezt hagyja! Mit morog ez magában ? S mi köze hoz­zá, hogy nálunk milyen a munkamegosztás! Inkább azt mondja meg, igaz-e, hogy ben­zinnel nem engednek föl az autóbuszra! — Hát hova akarja még cipelni ezt a kannát? Nem idevaló . . . Mondja azt. hogy üres a kanna, bár bűzleni fog a benzintől. Kösz. Majd mondom. Csak jussak el a megállóig. Hogy pont a bokámat veri az az átkos kanna! Csupa folt a harisnyám. Juj, a szok­nyám is! Az összes benzin rám kenődik az oldaláról. Nem tudom eltartani magamtól, még így. egész testem erejét bevetve is alig bírom. Na tessék, most már a tenyerem is ég! Hogy nem tudnak tisztességes fület gyár­tani még egy nyamvadt benzineskannára sem! Estére csupa hólyag lesz a kezem! Mindegy. Azért is elviszem! Legalább három napig tarthatna ez az autózás. Végül helyre is jönnék, Gy. nem vénné észre semmit, még a duzzadt te­nyeremet sem. Reszket a karom, összeesek. Egészen kicsi vagyok. Legjobb, ha beülök a zakóm belső zsebébe. Ott sötét van és jó meleg. Alszom, majd a zakó szól a sofőrnek, ha megérkeztünk. A sofőr fürgén kiugrik, megkerüli az au­tót, elkapja a lábamtól a benzineskannát, és befut vele az udvarba. Aztán szép ele­gáns mozdulattal lesegíti a zakót a magas lépcsőn. Kösz, sofőrkém, kösz, igazán ren­des hapsi vagy. Pedig nem is fiatal. Lehet már nyugdíjas is. Ez aztán nem zavartatja magát! Az álla csupa borosta, ősz és legalább háromna­pos. Fékez, megáll a kereszteződésben, kiug­rik a sofőrfülkéből, és mukk nélkül bepakol egy integető nőcskét kannástól együtt a dög Tátrájába. Itt ül mellettem, és egy szót se szól. Ez megnyugtató. Elege lehet neki is. Én egé­szen paff vagyok. Az országút szélén sza­kadó esőben caplató alak, bársonyzakóban és benzineskannával, klassz látvány lehet! Most mit tekinget errefelé, eddig észre sem vett! Ja, a kanyar. Nem lehet belátni, ugye. a kukoricástól? Nem jön semmi, me­het. — Az istenért, nem kell segíteni, csak maradjon a helyén. A francba az ilyen magas lépcsőkkel és a szűk szoknyákkal! Este megmondom Gy. -nek. A kannát át­tettem a túloldalra. Vigyázzon, itt gödör van! — Kösz. igazán nagyon hálás. . . Most jó lenne, ha érezném a karom. A házig még legalább háromszáz lépés. Sír­­hatnékom van, jaj... Ha este megkérdezi Gy., majd azt mon­dom, Bakuból, barátocskám. Bakuból! SZALAY Ah fűtés visszatérő beszédtémánk lett, s valószí-M \ nüleg az is marad késő tavaszig. Érthető. / \ Energiatakarékosságra figyelmeztetnek ben­/, I { \ nünket a határozatok, a rendeletek. Az éssze­rűség és gazdaságosság elveinek gyakorlatát keressük mun­kahelyünkön és otthonunkban. Számos tanács, ötlet, javaslat született energiatakarékossági ügyben, de . . Szeptember közepén hirtelen beköszöntött a hideg. Igaz, először csak néhány napra, de elég fogat vacogtatóan. Mivel azonban a hivatalos fűtési idény még nem kezdődött meg, hiába remélték a távfűtéses lakásokban és munkahelyeken az emberek, hogy a meleg fűtőtestek kellemesebbé teszik a hűvös helyiségeket, más megoldást kellett keresniük. Villany­kályhákat, melegítőket, gáz- és villanyfözőket, gáztűzhelyeket kapcsoltak be, hogy legalább egy-egy helyiség felmeleged­jen. Tulajdonképpen mi a szabály? Kérdezték a fázó embe­rek. Erre a kérdésre kértünk választ Dévai Ferenc mérnöktől, az SZSZK Belügyminisztériuma lakásügyi főosztályának igaz­gatójától. — Az erre vonatkozó előírásokat az egykori Helyi Gazdál­kodási Minisztérium 1957. október 24-én kiadott rendeleté­nek 15., valamint 16. §-a tartalmazza. Ezek szerint a fűtést minden naptári év negyedik negyedévében kell megkezdeni, miután három egymást követő napon a kinti hőmérséklet átlagértéke +12 °C alá süllyed. Befejezni pedig a második negyedévben kell, amikor három egymást követő napon a középhőmérséklet +12 °C fölött van. A hőmérsékleti viszo­nyok sokszor még egy városon belül is változóak. Ezzel magyarázható a fűtési időszak különböző tartama. A napi középhőmérsékletet a 7, 14 és 21 órakor, kint, árnyékban mért hőfok összegének 1/4 része adja, mivel a 21 órakor mért értéket kétszer kell a reggeli és a délutáni értékhez hozzáadni. A már említett előírás szerint úgy kell fűteni, hogy a lakások fütött helyiségeiben legkevesebb +18°C legyen a hőmérséklet. Ha a műszaki és a szolgáltatási lehetőségek megengedik, és a lakók kétharmada úgy dönt, akkor a fűtési érték az előírás által megszabottnál nagyobb lehet. A fűtés hőfokának csökkentéséről azonban csakis egyhangúlag ha­tározhatnak a lakók. A ház tulajdonosa (lakásszövetkezet, ingatlankezelő vállalat stb.) a lakók vagy a többi helyiség bérlőjének kérésére megengedheti az előírás szerinti fűtés túllépését, ha ez nem okozza más lakások, helyiségek elégtelen fűtését. Az így keletkező többletköltséget a kérvé­nyezők kötelesek fedezni. így szól tehát a rendelet. Azonban a kb. százezer lakosú Ligetfalun (Petrzalka) Bratislava és az ország legnagyobb épülő lakónegyedében a fűtési idény kezdetéről végzett kisebb közvélemény-kutatásunkból az is kiderült, hogy a helyzetmegítélés nem mindenben a rendeletre támaszko­dott, illetve a lakosság eléggé tájékozatlanul, rugalmatlanul azt várta, hogy majd valaki intézkedik. A Zrkadlovy Háj lakónegyed egészségügyi központjában a hideg szeptemberi napokban a gyermekorvosi rendelőkben egymás kezébe adták a kilincset a fiatal anyák. Főleg megfázással, légzőszervi megbetegedéssel, mandulagyulla­dással és különböző szövődményekkel járó hörghurutos náthalázzal hozták gyermekeiket orvosi kezelésre. A megkér­dezettek szinte ismételték egymás szavait: — Nagyon hideg van a lakásban. Igazán befűthetnének már ilyenkor, hiszen az ember kénytelen villanykályhával, 1. ... most nem fűtenek. télen meg nem lehet kibír­ni a hőséget! 2. Dr. Alena Bálázóvá: Ebben az időszakban napon­ta átlag több mint hatvan gyermeket fogadok, míg máskor harmincötöt-negyvenet. 3. Vladimír Varadín mérnök:. . . bizony hideg van a betonépületekben. De nem adhatunk engedélyt a fűtésre . . . 4. — Gyorsan betakarni! — mondja dr. Oíga Kovafo­­vá (a rendelőben 13 °C van). KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents