Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-13 / 46. szám
Benzineskanna és emancipáltság Magam vállalkoztam erre a munkára, most már kár nyavalyogni. De ki tudta, hogy ilyen ostobán üt ki az egész. Gy. előtt mindenesetre hallgatni fogok. Annyit szólok majd este, hogy van benzin az autóban, és kész. Ha megkérdezi, honnan, kitalálok valami képtelenséget. Például, hogy az angyalok hozták Bakuból. Az ilyesmitől mindig elhallgat. Fapofát vág, aminek kábé az a jelentése, hogy kezelhetetlen vagyok, s ezzel a dolog el is van intézve. Ha részletezném az utam, még panaszkodásnak venné, s az egészet elhárítaná magától azzal, hogy nem benzineskanna cipe/éséről volt szó, hanem egy benzineskanna-fuvarról. Arról, hogy megszervezem a fuvart, s nem arról, hogy a magam két lábán és két kezével szállítok haza húsz liter benzint. Mert ő utál szívességet kérni, utál könyörögni, ezt én jól tudom, ezért magam vállalkoztam. ez így igaz is, csak éppen az nem igaz, hogy én kevésbé utálok szívességet kérni és könyörögni. Először az öreg úrhoz mentem a szomszédba. Gondoltam, szerény és illedelmes leszek, nem kezdem mindjárt a benzinnel, előbb csak kanna felől érdeklődöm. A szomszéd úr olyan gondos, mindennel ellátja a háztartását. — Benzineskanna ? Ja. bandaszkára gondol! Az van. De benzin nincs ám benne! Kár volt ezt hangsúlyozni. A többitől azonnal elment a kedvem. Kösz, nem is kell, csak kannát kértem. Mert itt minden hiánycikk. Abban az átkos boltban még egy benzineskannát sem lehet kapni. — Honnét vesz bele benzint? — Hát N.-ből. Az van ide a legközelebb, nem ?! — Az. De csak busszal mehet. Buszra pedig a benzinnel nem engedik föl. . . Hát majd vegyen bele kevesebbet, s vigye úgy, mintha üres volna. — Kösz. Ágaskodó önérzetem letört. Nem engednek fel a buszra? Hát akkor mi a frászt csinálok! Gyalog mégsem cipelhetek húsz liter benzint N. -bőt. Ráadásul esik. Az öreg szuszogva bújt elő a garázsból. — Nehéz ám még így üresen is! Kár vigyorogni a negyvennyolc kilós alakomon, a kannát azért is elviszem! A buszsofőr nem szólt semmit. Talán nem vette észre a kannát, vagy csak úgy tett, mintha nem látná. Esetleg eszébe sem jutott, hogy egy magamfajta nő, húsz liter benzinnel közlekedhet csak úgy, a buszon. Az üres kanna természetesen más, annak a szállítása engedélyezve van, csomag gyanánt. Bezzeg a benzinkutas! Már messziről integet felém. — Mit akar, páni, azzal a nagy kannával? — Mit akarnék! Benzint! Úgy néz rám, mintha még sose hallott volna ilyet. (nőö) — Agyonütni való az olyan férj, aki ezt hagyja! Mit morog ez magában ? S mi köze hozzá, hogy nálunk milyen a munkamegosztás! Inkább azt mondja meg, igaz-e, hogy benzinnel nem engednek föl az autóbuszra! — Hát hova akarja még cipelni ezt a kannát? Nem idevaló . . . Mondja azt. hogy üres a kanna, bár bűzleni fog a benzintől. Kösz. Majd mondom. Csak jussak el a megállóig. Hogy pont a bokámat veri az az átkos kanna! Csupa folt a harisnyám. Juj, a szoknyám is! Az összes benzin rám kenődik az oldaláról. Nem tudom eltartani magamtól, még így. egész testem erejét bevetve is alig bírom. Na tessék, most már a tenyerem is ég! Hogy nem tudnak tisztességes fület gyártani még egy nyamvadt benzineskannára sem! Estére csupa hólyag lesz a kezem! Mindegy. Azért is elviszem! Legalább három napig tarthatna ez az autózás. Végül helyre is jönnék, Gy. nem vénné észre semmit, még a duzzadt tenyeremet sem. Reszket a karom, összeesek. Egészen kicsi vagyok. Legjobb, ha beülök a zakóm belső zsebébe. Ott sötét van és jó meleg. Alszom, majd a zakó szól a sofőrnek, ha megérkeztünk. A sofőr fürgén kiugrik, megkerüli az autót, elkapja a lábamtól a benzineskannát, és befut vele az udvarba. Aztán szép elegáns mozdulattal lesegíti a zakót a magas lépcsőn. Kösz, sofőrkém, kösz, igazán rendes hapsi vagy. Pedig nem is fiatal. Lehet már nyugdíjas is. Ez aztán nem zavartatja magát! Az álla csupa borosta, ősz és legalább háromnapos. Fékez, megáll a kereszteződésben, kiugrik a sofőrfülkéből, és mukk nélkül bepakol egy integető nőcskét kannástól együtt a dög Tátrájába. Itt ül mellettem, és egy szót se szól. Ez megnyugtató. Elege lehet neki is. Én egészen paff vagyok. Az országút szélén szakadó esőben caplató alak, bársonyzakóban és benzineskannával, klassz látvány lehet! Most mit tekinget errefelé, eddig észre sem vett! Ja, a kanyar. Nem lehet belátni, ugye. a kukoricástól? Nem jön semmi, mehet. — Az istenért, nem kell segíteni, csak maradjon a helyén. A francba az ilyen magas lépcsőkkel és a szűk szoknyákkal! Este megmondom Gy. -nek. A kannát áttettem a túloldalra. Vigyázzon, itt gödör van! — Kösz. igazán nagyon hálás. . . Most jó lenne, ha érezném a karom. A házig még legalább háromszáz lépés. Sírhatnékom van, jaj... Ha este megkérdezi Gy., majd azt mondom, Bakuból, barátocskám. Bakuból! SZALAY Ah fűtés visszatérő beszédtémánk lett, s valószí-M \ nüleg az is marad késő tavaszig. Érthető. / \ Energiatakarékosságra figyelmeztetnek ben/, I { \ nünket a határozatok, a rendeletek. Az ésszerűség és gazdaságosság elveinek gyakorlatát keressük munkahelyünkön és otthonunkban. Számos tanács, ötlet, javaslat született energiatakarékossági ügyben, de . . Szeptember közepén hirtelen beköszöntött a hideg. Igaz, először csak néhány napra, de elég fogat vacogtatóan. Mivel azonban a hivatalos fűtési idény még nem kezdődött meg, hiába remélték a távfűtéses lakásokban és munkahelyeken az emberek, hogy a meleg fűtőtestek kellemesebbé teszik a hűvös helyiségeket, más megoldást kellett keresniük. Villanykályhákat, melegítőket, gáz- és villanyfözőket, gáztűzhelyeket kapcsoltak be, hogy legalább egy-egy helyiség felmelegedjen. Tulajdonképpen mi a szabály? Kérdezték a fázó emberek. Erre a kérdésre kértünk választ Dévai Ferenc mérnöktől, az SZSZK Belügyminisztériuma lakásügyi főosztályának igazgatójától. — Az erre vonatkozó előírásokat az egykori Helyi Gazdálkodási Minisztérium 1957. október 24-én kiadott rendeletének 15., valamint 16. §-a tartalmazza. Ezek szerint a fűtést minden naptári év negyedik negyedévében kell megkezdeni, miután három egymást követő napon a kinti hőmérséklet átlagértéke +12 °C alá süllyed. Befejezni pedig a második negyedévben kell, amikor három egymást követő napon a középhőmérséklet +12 °C fölött van. A hőmérsékleti viszonyok sokszor még egy városon belül is változóak. Ezzel magyarázható a fűtési időszak különböző tartama. A napi középhőmérsékletet a 7, 14 és 21 órakor, kint, árnyékban mért hőfok összegének 1/4 része adja, mivel a 21 órakor mért értéket kétszer kell a reggeli és a délutáni értékhez hozzáadni. A már említett előírás szerint úgy kell fűteni, hogy a lakások fütött helyiségeiben legkevesebb +18°C legyen a hőmérséklet. Ha a műszaki és a szolgáltatási lehetőségek megengedik, és a lakók kétharmada úgy dönt, akkor a fűtési érték az előírás által megszabottnál nagyobb lehet. A fűtés hőfokának csökkentéséről azonban csakis egyhangúlag határozhatnak a lakók. A ház tulajdonosa (lakásszövetkezet, ingatlankezelő vállalat stb.) a lakók vagy a többi helyiség bérlőjének kérésére megengedheti az előírás szerinti fűtés túllépését, ha ez nem okozza más lakások, helyiségek elégtelen fűtését. Az így keletkező többletköltséget a kérvényezők kötelesek fedezni. így szól tehát a rendelet. Azonban a kb. százezer lakosú Ligetfalun (Petrzalka) Bratislava és az ország legnagyobb épülő lakónegyedében a fűtési idény kezdetéről végzett kisebb közvélemény-kutatásunkból az is kiderült, hogy a helyzetmegítélés nem mindenben a rendeletre támaszkodott, illetve a lakosság eléggé tájékozatlanul, rugalmatlanul azt várta, hogy majd valaki intézkedik. A Zrkadlovy Háj lakónegyed egészségügyi központjában a hideg szeptemberi napokban a gyermekorvosi rendelőkben egymás kezébe adták a kilincset a fiatal anyák. Főleg megfázással, légzőszervi megbetegedéssel, mandulagyulladással és különböző szövődményekkel járó hörghurutos náthalázzal hozták gyermekeiket orvosi kezelésre. A megkérdezettek szinte ismételték egymás szavait: — Nagyon hideg van a lakásban. Igazán befűthetnének már ilyenkor, hiszen az ember kénytelen villanykályhával, 1. ... most nem fűtenek. télen meg nem lehet kibírni a hőséget! 2. Dr. Alena Bálázóvá: Ebben az időszakban naponta átlag több mint hatvan gyermeket fogadok, míg máskor harmincötöt-negyvenet. 3. Vladimír Varadín mérnök:. . . bizony hideg van a betonépületekben. De nem adhatunk engedélyt a fűtésre . . . 4. — Gyorsan betakarni! — mondja dr. Oíga Kovafová (a rendelőben 13 °C van). KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei