Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-06 / 45. szám
fi EJ. seásad felé Naprendszerünk a mítoszok és a valóság tükrében — III. A Merkur felülete. A Mariner 10 űrszonda felvétele A MERKUR A Nap óriási gravitációs ereje népes égitestrendszert tart uralma alatt. Ezek közül a legnagyobbak a nagybolygók és ezek nagyobb holdjai, kisebbek a többi bolygóholdak, a kisbolygók, az üstökösök, a meteorok, a bolygóközi por-, gáz- és plazmaanyag. A nagybolygók közül a legkisebb a Merkúr. Már őseink is ismerték (87,969 nap szükséges ahhoz, hogy a Napot megkerülje) abból a tényből, hogy alig fedezik fel, máris láthatatlanná válik, alakult ki az az elképzelés, hogy ez az isten rendkívül okos, gyors felfogóképességgel rendelkezik, és valami követ- vagy futárszerepet tölt be. A babilóniaiak istene Nabu, amelyet a Merkur bolygóval azonosítottak, így lett a bölcsesség és az írástudók istene. A görögök a Merkur bolygót Apolló környezetébe sorolták (Apolló a vihar, tűz, fény istene, a szenvedélyek alakítója), később Hermészt azonosították e nyugtalan bolygóval. Szerintük Hermésztő! származnak az álmok, ő irányít élőket és holtakat, belátást és bölcsességet ad — futár és közvetítő az istenek között. A csillagászat mai állása szerint röviden a következőket mondhatjuk el a Merkúrról: Átlagos távolsága a Naptól 57,9 millió km. Ellipszispályáját a Nap körül 87,969 nap alatt járja be, míg saját tengelye körül 58,646 nap alatt fordul meg. A kutatók e bolygó tengelyforgását korábban kötöttnek tekintették, 1964-ben viszont radarmódszerrel sikerült megmérni tengelykörüli forgásának periódusát, mely a keringési idő 2/3-ának adódott (vagyis két keringési idő alatt háromszor fordul meg a tengelye körül). Tömege a Föld tömegének mintegy huszad része. Felszínének egy-egy részén hosszú ideig tart a napsütés (a nappal 176 „földi napig" tart), illetve a sötétség — ezért valószínű, hogy szélsőséges hőmérsékleti viszonyok uralkodnak rajta (+ 600, —200 °C). Csekély tömege és a hőmérséklet miatt tartós légköre nincs. A VÉNUSZ .. Istennő, ha bárhol megjelensz, menekülnek a szelek, és a felhők kitérnek utadból,... kecsességed és varázslatos bájad oly ellenállhatatlanul ejti rabul a természet minden élőlényét, hogy téged mindenki vágyva követ bárhová is csábítod ..." irta egykor Lucretius, a költő, Vénusz dicsőítésére. Kristálytiszta fehér fényével a Nap és a Hold mellett a legragyogóbb égitest. Ezért nem meglepő, hogy ősi felfogás szerint az asszonyiságot, a szerelmet testesíti meg. A babilóniaiaknál Istar — így nevezték a Vénuszt — Samasszal (Nap) és Sínnel (Hold) hármas egységet alkot. Ö az ég úrnője, az istenek szülője és az emberiség anyja. A görögök a Vénuszt, a szépség és szerelem istennőjét, Aphrodité alakjában vélték megelevenedni, aki egyben a művészetek istennője, és táplálja a tökéletesség utáni vágyat. A Vénusz felületét állandóan sűrű és vastag, soha fel nem szakadó sárgásfehér felhőréteg borítja, amely a napfénynek mintegy 60 %-át visszaveri (rpai ismereteink szerint kb. 20 km vastagságban). E felhők miatt az összes bolygó közül a legfényesebb. Mint hajnali vagy esti „csillag" a nappali égbolton is látható, s így mint „időmutató" csillagot sokféleképpen nevezték (pl. Hajnal Hírmondójának, Vacsoracsillagnak, Alkony Csillagnak, Álomhozó Csillagnak). Méreteiben igen közel áll a Földhöz. Átlagos távolsága a Naptól 108,1 a Földtől 41,5 millió km. Tömege a Föld tömegének mintegy 83 %-a. Aránylag pontos adatokat a Vénuszról csak az űrkutatás első éveiben sikerült megtudnunk a felbocsátott űrszondák segítségével (Venera, Mariner, Pioneer Venus), melyek keresztülhatoltak az optikai eszközökkel való figyelést meggátló felhőrétegen. Az űrszondák, valamint a légkörön akadálytalanul áthaladó és a Vénusz felületéről visszavert rádiójelek segítségével (radarcsillagászati úton) nagy mennyiségű információ áll rendelkezésünkre, de még igen sok lényeges kérdésre nem tudunk kielégítő magyarázatot adni. Mérések alapján megtudtuk, hogy a Vénusz légkörét túlnyomórészt széndioxid alkotja, melynek nyomása eléri a 90 atmoszférát, hőfoka pedig meghaladja a 470 °C-ot. A bolygó felszíne az északi féltekén tagoltabb, másutt fennsík alakú. A visszavert rádiójelek lánchegységek jelenlétére is utalnak. A Naprendszer vázlatos képe A Vénusz A Vénusz átmérője csak nagyon kis mértékben tér el a Földétől: 12 104 km. Sziderikus keringési ideje 224,7 nap (az az idő, amely alatt a bolygó pályájának ugyanazon helyére tér vissza — a bolygó saját „esztendeje"). Forgásidejét radarcsillagászati módszerekkel 243 napban állapították meg (ellentétes irányban forog, mint — az Uránusz bolygón kívül — az összes többi bolygó). Tehát a Vénuszon egy nap tartalma meglehetősen hosszú (116,8 földi nap), de ezt a felszínen valószínűleg aligha lehet észrevenni, mert egészen sötét az összefüggő, vastag felhőréte9 alatt KISS GYÖRGY (toTt)
