Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-06 / 45. szám
1917. november 7-én tört ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Ez a nap a Szovjetunió állami ünnepe s a csehszlovák-szovjet barátsági hónap kezdete 1909. november 8-án született Katherine Hepbum, világhírű filmszínésznö 1914. november 8-án született Pátay Pál, neves magyar archeológus november 10-e az ifjúság nemzetközi napja 1759. november 10-én született Friedrich Schiller német költő, drámaíró 1909. november 12-én született Július Neműik szlovák képzőművész (nő 18) KÖNYV A Mester és Margarita Mihail Bulgakov (1891—1940) nem sokkal halála előtt, 1936-ban írta főművét, amelynek megjelenése azonban csak negyed évszázaddal az író halála után, 1966-ban vált lehetségessé, amikor is az SZKP XX. kongresszusa feloldotta a dogmatikus irodalomszemléletet. Mert hát miről is szól ez a regény? Titokzatos dolgokról, túlvilági személyekről, a Sátánról, akik mind teli vannak emberi tulajdonságokkal; virgonc, tréfás túlvilági alakokról, akik valami csoda folytán egyszer csak megjelennek a 30-as évek Moszkvájában, és képtelen dolgokat művelnek. Az emberek különleges és különböző reagálása, viselkedése az adott helyzetben, avagy a rendőrség meddő nyomozása és magyarázgatása: megmosolyogtató. Megismerkedhetünk a kispolgári önzés minden válfajával, a kapzsisággal, az irigységgel, a kicsinyességgel nemkülönben. Betekintést nyerhetünk az írók és újságírók világába, ahol ármánykodás, féltékenység, irigykedés napirenden van. Nem is csoda tehát, hogy az emberek képtelen helyzetekbe kerülnek: úgy kell nekik, nem érdemelnek kegyelmet, romlottak. Az író azonban csak felsóhajt: Csak emberek ... Szeretik a pénzt, de hát ez mindig is így volt. A Sátán Ítélete sem más, leveszi az ember fejét, de aztán meggondolja magát: add vissza a fejét, mert csak emberek, olyanok, mint azelőtt. A Mester író, aki bibliai témájú regényt írt, teli van hévvel, izgalommal, érzi, hogy sikerült (s vele mi is, mert hosszú részeket olvashatunk a regényből — regény a regényben,), s a biztos siker reményében a kiadóba küldi müvét. Ám a felfuvalkodott irodalomszakértők másként látják: elmarasztalják a regényt, lesújtanak az íróra. Ki ír ma regényt Ponczius Pilátusról, Jesua-Jézusról, Lévi Mátéról, Kajafásról? A kicsinyes irodalompolitika, az írói féltékenységek, ármánykodások az örültek házába kergetik az írót. Ő azonban ott sem mond le hősei életrekeltéséről. Érdekes világ a regénybeli regény világa. A bibliai időszak eseményei — vérengzései? — hasonlítanak a huszadik századi eseményekre: a jó és a rossz összecsapása, ahol csaknem mindig a rossz győz. Megjelenik a hatalom is Ponczius Pilátus személyében, aki okos, számitó és embertelen; aki soha nem azt cselekszi, amit emberileg cselekednie kellene, hiszen végiggondolja azt is, hanem amit a körülmények kikényszeritenek. A hatalom csak pusztításra jó, a humanisztikus eszmék megőrzésére már nem? De hiszen élhetne hatalmával másképpen is! Élhetne, ahhoz viszont új eszmények kellenének, amelyek megteremtéséhez már nincs erkölcsi ereje. Margarita asszony csak a második részben „lép színre". Kapcsolatot teremt a túlvilággal, és megmenti a Mestert. Kihozza az őrültek házából, megkerül az elveszettnek hitt regény is. Megmenekülésüknek azonban ára van: távozniuk kell a kicsinyes emberi világból — a halhatatlanságba ... Az emberek pedig élnek tovább. A túlvilági alakok elvonulnak, de akiket e rövid idő alatt megcsapott a Sátán szele, azok magányos, holdas éjszakákon eltűnődnek furcsa sorsukon. Közel sem lehet a bonyolult és mozgalmas, az idősíkokat alaposan felforgató, sok szálat felkapó regényt ily rövid jegyzetben jellemezni. Jelzéseket lehet csupán adni. A szatirikus hangvétel hol kacajra fakaszt bennünket, hol elborzaszt; mindkettő ugyanazt a célt szolgálja: kicsinyes világunk kigúnyolását. Mihail Bulgakov igazi huszadik századi remekművet alkotott, korszerűt, méltót a többihez. A magyar olvasó immár hetedik kiadásban kapja kézhez, mégis azt hiszem, a regény nincs az őt megillető helyen: az olvasók érdeklődésének középpontjában. Pedig, ha elolvassuk, sok dologra másképp tekintünk, mint ezidáig. (Európa—Madách) Mészáros Károly Szovjet filmek fesztiválja Filmszínházainkban havonta mintegy 3—4 új szovjet filmet mutatnak be. Ez évente hozzávetőlegesen 40—50 szovjet filmbemutatót jelent. Valóban csak ízelítő ez, elenyésző része a szovjet filmstúdiókban évente gyártott filmeknek, melyekre természetszerűen nemzetiségi sajátosságok a jellemzőek. Kézenfekvő, hogy például a kirgiz, a grúz, az orosz, a kazah vagy az örmény filmet más-más ismérvek jellemzik és különböztetik meg. A természetes különbség közös nevezője az emberség, a tisztesség, a humánum ábrázolására irányuló törekvés, a művészi értékeket őrző tendencia. Ez a haladó filmművészet rendkívüli sokszínűségével, zsáner- és gondolatgazdagságával jeleskedik a szovjet filmek ez évi fesztiválján is. Hat új alkotást mutatnak be nálunk ebből az alkalomból. A múlt évhez viszonyítva ez valamicskével kevesebb, ennek ellenére azonban legalább annyi érdekfeszítöt, izgalmasat, meghatót, drámait láthatunk majd, mint az előző fesztiválon. Emil Lotjanu írta és rendezte a kiváló orosz prímabalerina, Anna Pavlova életét bemutató, azonos című filmet, amely az NDK, Anglia, Franciaország, Kuba közreműködésével készült. A kislánykora óta táncoló balerina lába előtt hevert az egész világ, szinte életében legendává lett. Fokin és Gyagilev kortársa volt. Nizsinszkij partnereként az Orosz Balettel Párizsban is szerepelt, de ugyanúgy tapsoltak neki Rómában, Londonban és New Yorkban is. Az első világháború Németországban érte. Nem térhetett már vissza hazájába. 49 évesen Hollandiában halt meg. Anna Pavlovát Galina Beljajeva (felvételünkön) személyesíti meg, rendkívül hitelesen. Az életrajzi filmet Csajkovszkij, Borogyin, Bach, Liszt, Smetana zenéje festi alá. A filmszemle két alkotása dolgoz fel történelmi-háborús témát. Sok vitát kavar manapság, hogy kell-e háborús filmet forgatni, van-e létjogosultsága, esélye a befogadásra. Sokak — nemcsak a háborút átéltek — felejthetetlen élménye volt bizonyára a Ballada a katonáról, az Emberi sors vagy a Szállnak a darvak. Művészettörténeti értékű filmek ezek. Tény, hogy az újabb keletű filmek között ilyen vagy hasonló fajsúlyú nemigen akad. Viszont korlátokat sem lehet szabni a művészetnek, s a háború ábrázolására irányuló újabb és újabb kísérletektől nem lehet megvonni a létjogot. A fesztiválon szereplő, Nyikolaj Sztrambula rendezte Készülődés a harcra c. film a hátországgal foglalkozik, az egyszerű munkásemberek hősiességével. A másik film címe: Ha az ellenség nem adja meg magát. Tyimofej Levesük rendezte, s az 1944-es ukrajnai harcokról szól. Az alkotók két szálon futtatják a cselekményt: a harctéren és egy ukrajnai családban, amelynek történetében az emberek tízmillióinak sorsa ölt formát. A demokratizmus és a haladás útjára törekvő, nem túlságosan jelentős fejlődő ország az iszlám világban, sok természeti kinccsel, pontosabban olajjal, puccs áldozata lesz. A napi híradásokra igencsak emlékeztető cselekményvonal jellemzi Zahid Szabitov és Georgij Bzarov filmjét. Feszültséget és rengeteg kibogozásra váró szálat ígér az Anatolij Galijen forgatókönyvéből készített Puccs a 107-es kód alapján című film. Nemcsak háborúban születnek hősök, mondhatnánk, hanem mindennapi életünkben is, s talán nem is tudjuk, hogy egy ilyen mellett mentünk el. Hodzsakuli Triandafilov Karakum — 45° árnyékban című filmjében az ember és a természet, a türkmén táj és jelleg dominál. Egy sivatagi tűzvész drámai pillanatait élhetjük együtt a szereplőkkel, és egyúttal megismerhetjük egy idős türkmén életét is. Éljen a dzsessz! — mondja Karen Sahnazarov filmjének címe, s századunk húszas éveibe kalauzol. A történések színhelye Odessza és Moszkva, a dzsessz térhódításának idején. A film ötletét a kor számos ismert zenészének életrajza adta. A zenét a hires szovjet zeneszerző és karmester, Anatolij Kroll szerezte. Friedrich Magda SZÍNHÁZ Pécsi Balett Az egyik alapító, Eck Imre koreográfiáival valami újat a hagyományostól, a klasszikus balettől eltérőt képviselő Pécsi Balett Magyarország első modern — 1960-ban alakult — balettegyüttese volt. Azóta — éppen öt éve — megalakult a második is, a Markó Iván vezette Győri Balett. Októberben az előbbit láthattuk. A megfiatalodott együttes két este Bratislavában — a Zenei Ünnepségek keretében, egy este Kassán (Kosice) mutatkozott be a szlovákiai közönségnek. Elsőként az Emlékezések és látomások című összeállításukat adták elő. Az est két koreográfusa, a francia Luc Bouy, aki éveken át tagja volt Béjart együttesének, ma pedig a svéd Cullberg balett szólistája, valamint Mats Ek, a svéd balett társigazgatója és koreográfusa. A négy darabból álló összeállítás egyenetlennek tűnt, különösen a két táncosra épülő részek bizonyultak gyengébbnek, itt inkább élveztük Bartók csodálatos !— bár magnóról szóló — zenéjét, mint a táncosok produkcióját. Ez persze elsősorban nem az ö számlájukra írandó, hiszen a többi darabban bizonyították képességeiket. Megrázó volt a Kanári-szigetek egzotikus zenéjére komponált, az emberi szabadságvágyról szóló balett. Az est leglátványosabb darabja a Soweto volt, amelyet a délafrikai négerek néhány évvel ezelőtti felkelése ihletett. A mozgalmas, lendületes előadásban a tehetséges fiatal táncosok mellett felfigyeltünk Bretus Mária teljesítményére. Az alapító tagok közül már csak öt és a második este Uhrik Dórát láthattuk e produkciókban. Nagyobb sikert arattak a pécsiek a fiatal koreográfusok munkáiból összeállított programmal. Lőrinc Kati keleti folklórra és modem zenére koreografálta A babiloni időktől című darabot, amelyben az emberi küzdés, birtoklás, önzés kérdéseit vetette föl. Az emlékezetes alakítások ellenére a darab kissé halványnak, erőtlennek tűnt. A francia Bertand d'At Cinema Fantaise című ötletes koreográfiája nyomán századunk első évtizedeinek világa elevenedett meg a színpadon. A táncosok néhol humoros, máskor groteszk elemekkel, temperamentumos előadásban jól idézték a kort, teljes összhangban Darius Milhaud zenéjével. Jó érzékkel választották az est — s egyben bratislavai vendégszereplésük — befejezéséül a Stevie Wonder kortárs zenéjére alkotott A természet titokzatos világa című balettet, amelynek koreográfusa László Péter volt. A több tételből-képböl álló darabnak már a bevezetője — az emberpár poétikus tánca — megkapta a nézőket, s ismét megcsodálhattuk Bretus Mária művészetét. Ezután találó díszletek között, színpompás jelmezekben jelenítették meg a táncosok a természet egy napját, az ébredéstől az alkonyig. Megelevenedtek a hangyák, a darázs, a katicabogár, a virágok, s könnyedén, sok humorral és bájjal lejtették táncukat. A nyugovóra térő emberpár kettőse zárta László Péter lírai balettjét, amely varázslatba ejtette a közönséget, bizonyítva az ember szépség és harmónia iránti fogékonyságát. D é Bertha Eva TELEVÍZIÓ Felkelési történet Évtizedeken keresztül várakoztunk egy olyan filmre, amely a történelmi igazságnak megfelelően, ösztönzően és ugyanakkor nagyszabásúan ismerteti a szlovákiai antifasiszta mozgalmat, a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészületeit és lefolyását. A Csehszlovák Televízió
