Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-03 / 1. szám
Egészségünk VÉDELMÉBEN ¥ „Munkahelyemen úgy tájékoztattak, hogy a közeljövőben mindnyájunkat beoltanak tetanusz ellen. Miért van erre szükség? „N. N." A tetanusz világszerte előforduló sajnos még korántsem legyőzött betegség. Nevét a megbetegedés talán legjellemzőbb tünetéről — a merevgörcsröl kapta. Kórokozója, a Clostridium tetani nevű bacilus csakis oxigén hiányában képes szaporodni. Háziállatok, főleg lovak és szarvasmarhák belében élősködik, anélkül, hogy a gazdaállatot megbetegítené. A széklettel ürül a szabadba, az üt porába, szerves trágyaként a talajba, ahol spórás állapotban akár évtizedekig is életképes maradhat. Embernél a betegség sebfertőzés következménye, különösen veszélyesek a mély, szúrt vagy roncsolt sebek, főleg, ha földdel vagy egyéb idegen testtel vannak szennyezve. A kórokozó a seb mélyén akkor is tovább szaporodhat, ha felette a seb már KIS CSALÁDI ISKOLA Az elmúlt századokban az önkielégitésről igen sok áltudományos magyarázat jelent meg, amely a szülőkben egyfajta félelmet, szorongást váltott ki, ennek következteben büntetésekkel igyekezték serdülő gyermekeiket leszoktatni, eltiltani az önkielégités gyakorlásától. Az akkori szerzők a romlás gyökerét, a züllés kezdetét, különféle súlyos betegségek okát (pl. hátgerincsorvadás, elmebetegség) látták az önkíelégítésben. Ezért az orvosok is olyan tanácsokat adtak, hogy mindenáron harcolni kell az önkielégités ellen. Módszereik gyakran igen drasztikusak voltak pl. lekötözték a maszturbáló gyermek kezét, vagy a nemi szervet elrejtették az erre a célra kitalált szerkezetben, melyből tüskék álltak ki azzal a céllal, hogy az odanyúló kezet elriasszák stb. Ezek a tiltások mélyen bevésődtek az emberek tudatába, annyira, hogy még ma is tapasztalhatjuk munkánk során az önkielégítéssel kapcsolatos elavult nézetek jelenlétét a különben felvilágosultnak mondható emberek között is. A serdülő önkielégítését a szülői vagy nevelői ellenőrzés általában felderíti, amiatt gyakran komoly konfliktusok alakulnak ki, mivel a szülök tiltását a serdülő nehezen tudja elfogadni. Ez a fajta szülői magatartás a különben is érzékeny serdülőben szégyent begyógyult. A betegség tehát nem ragályos, emberről emberre nem terjed át, tulajdonképpen az igazi veszélyt a kórokozó által termelt mérgező anyag — toxin — jelenti. A toxin részben az idegek mentén, részben a véráram útján eljut az izommozgató idegsejtekig, és kiváltja azok fokozott ingerlékenységét. Az izommerevség azután olyan fokú lehet, hogy a beteg fabábuhoz hasonlít, a rágóizom görcse szájzárat, a légzőizmok görcse fulladást okozhat. A gyógyításhoz hozzátartozik a seb mielőbbi feltárása, kitisztítása, sebészeti ellátása. A tetanuszos beteg kezelése egyike a legnehezebb orvosi és ápolónői feladatoknak, az eredmény pedig a nagy erőfeszítések ellenére is kérdéses. Bízhat-e valaki a jó sorsban, abban, hogy a sérülés elkerüli? Csak reménykedni lehet ebben, de ha megvan a baj, akkor igen súlyos szövődményekkel járhat, amelyek a beteg életét is veszélyeztetik. Szerencsére a tetanusz napjainkban már teljesen megelőzhető. Természetesen elsősorban a mezőgazdaságban dolgozók, a kiskerttulajdonosok, a gépek javításával foglalkozók aktív immunizálása fontos, de mindenki szóba jön mint valamilyen baleset lehetséges sérültje. A védőoltást előkezelt tetanusz toxinnal végzik, amely mérgező képességét ugyan elvesztette, de a szervezetet ellenanyag-termelésre készteti. Nálunk kötelező a gyermekek oltása: Az első oltást az első életév folyamán adják be három részletben. majd az iskolaköteles kor végeztéig ismételten úgynevezett „emlékeztető” oltásokat adnak. Mivel a tetanusz elleni védettség csak időleges, ezért a későbbi életkorban is szükségessé válik mintegy 10 évenkén az „emlékeztető” oltások megismétlése. Erre kerül sor tehát az országos akció keretében. „4 éves kislányom a/sóteste gyakran kipirosodik, fájlalja azt, van egy kis folyása is. Mi lehet ennek az oka ?" „Lucia" A külső nemi szervek és a hüvely gyulladása okozhat olyan viszketést, amely folytán keletkező sérülések a bőr, illetve a nyálkahártya fellazulását és fertőzést eredményezhetnek. A gyulladásra hajlamosítanak a higiénés hiányosságok. Elengedhetetlen ezért gyermekkorban is a külső nemi szervek legalább naponta (I) történő langyos, szappanos vizes lemosása. Gyermekkorban ezenkívül a hüvely gyulladásának van még egy hajlamosító tényezője — a hüvelyhám vékonysága. De gyermekkorban sem kizárólagosan fertőzés következménye a folyás. Többek között el kell különíteni a hormonális, pszichés eredetű és a vérszegénység következtében létrejövő folyást. Mielőbb fel kell tehát keresnie a gyermeknőgyógyászati szakrendelést, ahol megállapítják, hogy kóros-e a hüvelyváladék, tartalmaz-e kórokozókat. Az alapbetegség megfelelő kezelésével a folyás is megszűnik. Dr. K. L. és bűnbánatot vált ki. Ilyenkor a serdülő megfogadja, hogy többet nem teszi, és az újabb szexuális izgalomnak ellenáll, de később képtelen az ellenállásra, és újra elkezdi az önkielégítést. Ezzel növekszik a bűntudata, kisebbségi érzése keletkezik, mivel átéli, hogy akaratát nem tudta megvalósítani, így önmagáról negatív véleménye alakul ki, mégpedig az, hogy személyisége akaratgyenge. Ezek után a serdülő többet kezd foglalkozni az önkielégítés gondolatával (figyelme középpontjába kerül) és a köré csoportosuló szorongó élményekkel. Ez a szituáció neurotikus gócot hozhat létre a személyiségben. különösen akkor, ha a serdülőnek a szülőkkel való kapcsolatában valamilyen zavar keletkezett, vagy ha nem tud kialakítani saját korosztályából baráti kapcsolatokat, vagy esetleg a tanulásban vannak nehézségei. így a serdülő gátlásossá válik, félénk, visszahúzódó lesz, nem mer senkinek a szemébe nézni, ami még jobban önmagába fordítja figyelmét. Tehát az önkielégítés a nevelési tiltások miatt együtt jár a bűntudattal, amelynek következményeit tévesztették össze régebben az önkielégítés következményeivel. Ma már az orvosok és pszichológusok hada állítja, hogy az önkielégitésnek önmagában semmiféle kára nincs, és nincs olyan életkor sem, amelyben az káros lenne. Problémák csak akkor keletkeznek, ha a bűntudat kialakul, és az önkielégités tovább folytatódik. Ilyenkor zavarok keletkezhetnek a felnőttkori szexuális életben is. Szülőknek, nevelőknek egyet kellene érteni azzal, hogy az önkielégítés a serdülő magánügye, és abba semmilyen formában nem helyes beavatkozni, csak abban az esetben, ha a serdülő maga fordul ezzel a problémával hozzájuk, de akkor viszont beszélni kell róla. Szexuálterápiás tapasztalataink szerint a serdülőkori önkielégítés a személyiség szempontjából jobb feszültségcsökkentő „mechanizmusnak" számít, mint az önmegtartóztatás, különösen nagy szexuális feszültség esetén. Ilyenkor nagy energiával kellene ezeket a feszültségeket elfojtani (vagy feldolgozni), amelyre a serdülő énje még nem képes. Ritkább esetekben előfordul, hogy a fejlődés annyira kiegyensúlyozott, hogy a nem szexuális tartalmú tevékenységek lekötik a személyiséget, így önkielégítésre nem kerül sor. Egyes felmérések alapján a fiúk 1 —2 %-ánál, a lányok 30— 40 %-ánál nem kerül sor önkielégítésre a felnőtté válás során. Több szakember azon az állásponton van, hogy a női szexualitásban is megvan az a hevesség és kielégülésre törekvés, mint a férfiakéban, de a lányokkal szemben tanúsított szigorúbb nevelési magatartás (kettős morálszemlélete miatt) kifejlődésében ezt meggátolja. Ha ez a megfigyelés helyes, akkor a nők teljes „felszabadulásával” önkielégitésúk gyakorisága meg fog egyezni a serdülő fiúk önkielégítésének gyakoriságával. A serdülő pszichoszexuális fejlődése nemcsak aból áll, hogy el kell jutnia a kielégülés felnőtt szintjéig, hanem a nemével járó szociális szereppel is azonosulnia kell. A társadalmi elvárások egész rendszere határozza meg, hogy egy fiúnak és egy lánynak hogyan kell viselkednie. A nemi szerep tanulása minden különösebb nevelési szándék nélkül végighúzódik az egész gyermekkoron (a kislány a szüleitől babát kap, a fiú játékpisztolyt). Serdülőkorig nem feltűnő, ha egy lény fára mászik vagy verekszik, vagy ha egy fiú sírva fakad, de a serdülőkor előrehaladtával a nemi szereppel ellentétes viselkedés megbotránkozást vált ki a környezetéből. A gyermek fejlődése folyamán azonosul a környezetében élő szeretett személyekkel, azok értékrendjével, érzelmi reagálásmódjával, viselkedésével. Az azonosulás első tárgyai a szülők, később a nagyobb testvérek, rokonok, nevelők, barátok, iskolatársak stb. A korai azonosulásra ráépülnek azok az eszmények vagy modellek, amelyeket a film, a színház, a divat stb. közvetít, és részben módosítják azt. Dr. Bordás Sándor „I/álás után" jeligére. Kedves fiatalasszony! Az. hogy a válás nem ér véget a bontóperrel, illetve az ítélethirdetéssel, nemcsak az ön gondja. Egy szociológiai felmérés szerint 100 felbontott házasságban a válás után 65 férfi, de csak 18 nő kellemetlenkedett továbbra is partnerének, különböző okokból. A tovább kellemetlenkedő férfiak egy része tettlegességre is vetemedik, amiből ismét pereskedés lesz. Egy részük a vagyonelosztási pereskedést húzza a végtelenségig, csakhogy borsot törjön a volt feleség orra alá. " ' ellenségeskedése azonban sokszor ' s rendszerint akkor tör ki, !,n. hogy a volt feleség- A volt házastársak ellenségeskedése, olykor egymás iránt érzett gyűlölete akkor múlik el a leghamarabb, ha mindkettőnek belátható időn belül, egy-két éven belül sikerül rendeznie az életét Vagy úgy, hogy új párkapcsolatot talál, vagy úgy, hogy valamilyen értelmes tevékenységgel, hobbival fel tudja oldani a magáramaradottság szorongató érzését Ön hároméves gyermektelen házasság után vált el. Mivel házasságuk mindvégig amúgy is problémás volt a válás tulajdonképpen mindkettőjüknek szabadulás volt egy nem megfelelő életformából. Ön újra rendezte az életét mint írja, belevetette magát a munkájába, és szabad idejében is talált megfelelő, érdeklődését lekötő foglalatosságot a társadalmi szervezetekben. Volt férje viszont most három évvel válásuk utón szinte tolakodó módon érdeklődik az ön magánélete iránt és sajnos, egyre többször néz a pohár fenekére is, és ilyenkor nemcsak hogy házasságuk legbelsőbb ügyeit, alaposan felnagyítva, kiteregeti, hanem durván és sértő módon rágalmazza önt szé/tében-hosszában ócsárolja, rontja jó hírét Ez önnek annál is kellemetlenebb, mert egy munkahelyen dolgoznak. ,^A gyárban — írja —, akik ismernek, tudom, hogy egy szavát sem hiszik el, de mégis felháborít ez a viselkedés, hiszen én semmi rosszat sem tettem ellene. Hogy lehet ilyesmi ellen védekezni?” A rosszindulat, a düh, az irigység, az elkeseredés stb. sugalmazta rágalomhadjáratnak nehéz, csaknem lehetetlen gátat vetni. Meg különben is, okos ember nem veheti komolyan az ittas fecsegést. Ön független, senkivel szemben sincsenek kötelezettségei, kialakított egy bizonyos életformát, amely önnek megfelel, s amelyet környezete is elfogad, helyesel. Az pedig, hogy komoly ismeretsége van egy szintén független férfival, kizárólag az ön magánügye. Ne engedje, hogy nyugalmát volt férje viselkedése megzavarja. Arra viszont számítania kell, hogy a szóbeszédek, a pletykák, a rágalmak mindig a fülébe jutnak, hiszen nemcsak hogy egy munkahelyen dolgoznak, hanem egy lakótelepen is laknak. Nem biztos, hogy mindig felül tud majd ezeken emelkedni, a vízcseppek kivájhatják a sziklát is, az ember nyugalma és idegrendszere sem állhat ellent a végtelenségig. Tanácsos lenne tehát ha rövid időn belül munkahelyet és lakóhelyet tudna változtatni. Ezt a lépést bizonyára megkönnyíti mostani partnere, különösen ha úgy tervezik,, hogy nemsokára összeházasodnak. Ha nem szükséges, ezzel a fölösleges gonddal ne terhelje meg közös életüket Üdvözli (nőn)
