Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-01 / 45. szám
ÜGYES KEZEK Változatlanul divat a makramé. Ez a régi technika, mely több évezredes története során már annyiszor feledésbe merült, majd újra feltűnt, az utóbbi évtizedben megújult formában hódít az öltözködés- és a lakáskultúrában. Felfedeztük ugyanis, hogy ez a csomózási technika nemcsak ruhadarabok széleinek a rojtozására alkalmas, hanem önálló tárgyaknak, lakásdíszeknek és öltözetünk kiegészítő darabjainak a készítésére is. Korábban a polgári és a paraszti kultúrában is főleg fejes vállkendők, abroszok, térítők széleit díszítették csomózással. Most faliszőnyegünk, térelválasztónk, asztali és függőlámpánk burája, ruhatárunkban a vállkendők, a mellény, az öv, a lánc, bármi lehet makramé. Persze, ez sem egészen új dolog, ezt azért bevallhatjuk magunknak, mert már a ... Igen már az óceániai szigetvilág primitív lakói is különféle növényi indákból, háncsokból csomózott, kagylókkal, csigákkal, állatok fogaival díszített nyakékekben, övékben, kar- és lábszárkötőkben ékeskedtek, főleg az előkelőbbjei és különösen a férfiak. A technika, tekintettel az ősi múltra és századunk végének a mind egyszerűbb felé hajló ízlésére, végtelenül könnyű. Mindössze három csomófajtából áll, ezeket kell alapként venni a sokféle minta, a darázsfészek, a makkocska, a spirálcsipke, a pillangó, a tulipán, a halszálka, a kagyló ezek váltogatásaiból alakul ki. Kiegészítőként a modern makramémunkába is belecsomózható a vastagabb vagy vékonyabb zsinórszerü alapfonálba más díszitőanyag is, fa, gyöngy, kagyló. Lényeges, hogy ezek természetes anyagok legyenek, hogy a mértanias hatású csomózás puritánságához jól illeszkedjenek.
