Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-01 / 45. szám
ÚTKERESŐ „Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, .. (József Attila: Óda) Figyelj! Hogy vagy? — Kösz, prímán. Jól keresek, az állásom, akár egy mérnöké, csak nincs diplomám. Igaz. sokat is tanultam, csak tán éppen nem úgy, hogy diplomás legyek. De talán ami késik, nem múlik. Panaszra nincs okom. — Akkor már csak egy asszony kell a boldogsághoz. — Hát ezt eltaláltad! — Miért, talán nögyülölő lettél? — Más a baj. De az öregeknek egy szót se. Mert tudod, itt ez a nagy ház Nekem építették. De ide hozzak asszonyt, mikor én messze, a városban dolgozom ? Tudod, hogy ott kezdtem a melót ott tanultam ki a szakmát s kaptam ezt a felelős beosztást, hát csak nem hagyom ott? Lakásom úgy lett hogy az egyik barátom magukhoz vett a szülei házába. Egy szobát rendbehozhattam, berendeztem lassan szép bútorral, könyveket vettem. Csak amikor láttam, hogy őházasodik, kell nekik a lakás, akkor kértem a nemzeti bizottságtól lakáskiutalást Akkorka szobára adtak, hogy nem fogadtam el, mert nem fért volna el benne se a bútor, se a könyvek. Most meg mindenem szerteszét, a pincében, meg ahová fért, s várok, hogy alakuljon valami. Közben a lány, akivel komolyan jártam, eltávolodott tőlem, más lett Kérdeztem, mi baja, hát hogy menjük el a tengerhez, vegyek autót. Mondtam, hogy nekem a pénz lakásra kell, mert az az első egy otthonhoz Azt vágta a fejemhez, hogy van egy idősebb krapek, aki elviszi, mert neki az a vágya, hogy lássa a tengert. Hát nekem ilyen lány nem kell. — Most akkor mi van ? — Semmi különös. Hirdetésekre válaszoltam, s adtam is fel. — És nem válaszoltak ? — Tudod, hogy van az... levél ide, levél oda, mikor az ember leírja, hogy se lakása, se kocsija, nem jön több levél. — Hát miért nem írtad meg nekik, hogy a varrógéptől a tévéig mindent megjavítasz, hogy lócát polcot barkácsolsz, hogy nem iszol, nem cigarettázol, hogy jó a fizetésed és megbecsülnek ? — Megírtam. De úgy látszik, ez mind nem érdekes, a nők nem erre mennek. Nekik kocsi kell, meg lakás kell. — Hiszen itt a ház a szüleid háza ... — Az nem lenne tisztességes, ha azzal kecsegtetnék valakit hogy ez az enyém. Főleg, ha nem akarok itthon lakni. A városhoz köt a munkám, azt az életmódot szeretem. Nekem kell az idő, a szabad idő arra, hogy tanuljak, olvassak. — Talán nem tudsz ismerkedni udvarolni? — Nézd, én egy normális fiú vagyok. Csúnyább se vagyok az átlagnál. De egyenesen beszélek, az én életemhez, az én elképzeléseimhez keresek társat, nem valami divatos, „mindenki így csinálja" életmódhoz — Nem vagy elég figyelmes, esetleg túlságosan spórolós vagy? Hát nem ital mellett főzöm a nőt, az igaz — Nem hiszem, hogy nincs olyan lány, aki hasonlóan gondolkodna, mint te. — Hát ha van, valahol másutt, mert ahol én dolgozom és élek, ott nem találtam. — Lehet hogy csak rosszul kerested?... — Lehet de már nem keresem. Keressen ő, ha kellek neki. — Vigyázz, mert még agglegény maradsz! — Nem én leszek az egyetlen! Föl jegyezte: Ú. K. Csak néhány szó, kiragadott hangversenyekről, hogy visszaidézzük a Bratislavai Zenei Ünnepségek hangulatát, a művészi élvezet és az érzelmi töltődés emberformáló, melengető tényét. A Redoute hangversenytermében a Szlovák Filharmónia Ladislav Slovák vezényletével nagy sikerrel szerepelt azon az esten, melyen bevezetőül Borogyin: Közép-Ázsia pusztáin című szimfonikus költeménye hangzott el. A mű az orosz népdal és a keleti melódiák harmonikus egybeolvadását érzékelteti, mely a sztyeppéken, az orosz katonák védelmében átvonuló karavánok énekeként hangzik fel, majd lassan a távolba vész. Számunkra a darab érdekessége, hogy Borogyin ezt az 1880-ban alkotott müvét Liszt Ferencnek ajánlotta. Ján Cikker Visszaemlékezések című szvitje — mely a gyengéd érzelmek és a háborgó indulatok zenei kifejezése — után a közönség nagy érdeklődéssel várta Orffnak, a németek nagy zenepedagógusának müvét, a nagyon népszerű Carmina Buránát. Parádés felállásban, a Filharmónia teljes Zene- és Énekkara, a bratislavai rádió leánykórusával adta elő ezt az ismert müvet. Lendületes kezdéssel indult a kantáta, amely bevezetőben Fortuna istenasszony csalfaságáról, kiszámíthatatlanságáról, vagyis a szerencse forgandóságáról szól. Majd azok a dalok következtek, melyeknek szövegét egy kolostorban talált 13. és 14. századbeli kézirat szolgáltatja. Diákok és csavargók dalai ezek, melyek az élet örömét zengik, a szerelmet, a természet szépségeit, a bor mámorát. A féktelen jókedvet, a kirobbanó életörömet a vaskos tréfálkodást lírai ellágyulás követi, hogy végül megint csak elmélázzanak Fortuna kegyetlenségén. A zenekar és az énekkar szép teljesítményt nyújtó, szerves egységben szólt. A II. tételben: In taberna (A kocsmában) felhangzó szólójával Jaroslav Majtner várakozáson aluli teljesítményt nyújtott. Valószínűleg az alkati kérdés játszott ebben szerepet. Mert egyébként a szép bariton hangú cseh énekes külföldi fellépései során is nagy sikereket arat. A Budapestről jött vendégszereplő szólista, Pászthy Júlia lírai szopránja megejtő szépséggel, tisztasággal csengett. Vojtech Schrenkel tenorista, aki falzetthangon, nagy humorral énekelte el a sült hattyú szomorú históriáját, nagy tetszést aratott. Sikeres est volt. Az emlékezetes hangversenyek egyikét a Prágai Fok Szimfonikus Zenekar adta, Stanislav Macura vezényletével. Az együttes kidolgozott játékán kívül két tehetséges fiatal szólista, a Mendelssohn-Bartholdy-mü hegedűszólóját játszó Szabadi Vilmos Magyarországról és a Csehszlovákiát képviselő Máté Péter zongorajátéka joggal vívta ki az elismerést a BRATISLAVAI ZENEI ÜNNEPSÉGEK zsúfolásig megtelt terem közönségéből. A Fiatal Előadóművészek Pódiumán fellépő két fiatalt nemzetközi zsűri javasolta a szereplésre. Szabadi Vilmos kotta nélküli hegedüjátéka biztos technikai tudásról, mély lírai átélésről vallott. Végig lendülettel játszott. A most végzős hegedűs ígéretes tehetség. Éppúgy Máté Péter is, aki Bartók Béla III. Zongoraversenyének igényes feladatait nagyszerű bevérzéssel oldotta meg. A zongoraszólista erőteljes akkordjai, játéka az átélés és értelmezés pontosságával, a mű szellemében hangzottak. Máté Péter Kassán (Kosice) végzett konzervatóriumi előtanulmányok után most a Prágai Zeneakadémia hallgatója. Tehetsége kibontakozóban van. Jozef Suk cseh zeneszerző Zeyer drámájához, a Radúz és Mahulienához írt zenéjét dolgozta át szvitté, Mese címmel. A cseh szimfonikus zenekar hűen tolmácsolta a Mese hangulatát. Mosolyogva, derűs hangulatban hagyta el a hangversenytermet a közönség a Drottningholmi Barokk Együttes koncert-matinéja után. A svéd kamaraegyüttes felszabadult, oldott játéka a zenélés olyan látható öröméről tanúskodott, mely a barokk kor házi zenélésre összeült, saját gyönyörűségükre muzsikáló kis csoportjaira lehetett jellemző. Lars Brodin vezetésével a „nevető együttes" egyik szólistája, Clas Pehrsson remek fuvolajátékával örvendeztette meg a hallgatókat. Szólóénekesük, Rosemary Flardy pedig abszolút biztonsággal, dús hangszínezettel énekelte el Händel- és Scarlatti-áriát. A londoni születésű fiatal énekesnő Budapesten járt két évig a Zeneművészeti Főiskolára. Szerte a világban vendégszerepei, mint a bárok zene jó tolmácsolóját tartják nyilván. De a modern zene sem idegen számára. Bartók- és Kodály-dalokat is énekel, magyarul. A közönség kívánságára három ráadást is adott a nagy sikerrel szerepelt, egyébként a drottningholmi királyi várban működő svéd kamaraegyüttes. Érdekes műsorösszeállítással mutatkozott be a Kijevi Állami Filharmónia Kamaraegyüttese, a Harmónia. Régi, ismeretlen 16., 1 7. és 18. századi ukrán és orosz szerzők müveit szólaltatták meg. Korábban a görög-bizánci, majd a nyugat-európai zenei stílusok hatását tükrözik ezek a szerzemények. A 18. század végén, mikor Paskevics, Fomin, Berezovskij és Bortnyanszkij létrehozták az első, orosz zenei stílust teremtő iskolát, attól kezdve az ukránorosz népdalelemek is átszövik ezeket a műveket. Kiváló szólistái: tolmácsolásában szóltak érzékletesen, hol mély, szláv bánattal, hol őseröt kifejező temperamentummal ezek a dalok. Az együttes művészeti vezetője: Oleg Kudrjasev, az Ukrán SZSZK érdemes művésze, blockflőte játékával aratott nagy tetszést. Érdekes, a megszokottól eltérő felfogásban játszották el Vivaldi a-moll hangversenyét. A közönség nagy tapsa több ráadást csalt ki az együttestől. A főváros közönsége elmélyülhetett az elmúlt hetekben a zenei élvezetekben. A jó szervezésnek köszönhetően ez a nagyszabású, külföldön is számontartott zenei fesztivál sikeres volt. Bertháné S. Ilona
