Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-25 / 44. szám
ÚTKERESŐ Figyelj! — Hát ti? — Mit csináltok itt? — Unatkozunk. — Miért nem csináltok valamit? — Mit? — Hát, tulajdonképpen már az is furcsa, hogy hétköznap, kora délelőtt itt ácsorogtok. — Én éppen munkát keresek — néz a lány valahová a hátam mögé. Olyan tizenhat éves lehet. y „Én az időt nem sajnálom, csak élni szeretnék ..." Prognózis — Nem vagy idevalósi, igaz? — Nem, egyikünk sem az. Én... — a kislány száján kiszaladt a falucska neve, de a következő pillanatban már könyörög, ezt nehogy leírjam. — Mitől félsz? — Hát... nem akarom, hogy otthon megtudják. — De hiszen nincs ebben a beszélgetésben semmi különös. — No jó, hát akkor beszéljünk talán másról. Ha itt unatkoztok, miért nem mentek el moziba például. — Unalmas... — Hát mi az, ami érdekel titeket? — Hát... a zene. A rock. — Látom az ingeden a Piramis jelvényét. — No igen, nekem ők a kedvenceim. — Nem zavar, hogy például, csempészésért lecsukták az egyik énekest? Később pedig az együttes vezetőjét is?! — Nem az a fontos. A dalaik rólunk szólnak. — Nem zavar, hogy egész máshogyan élnek, mint amiről dalaikban énekelnek? Nem érzitek, hogy becsapnak? — Legalább van, aki elmondja helyettünk, amit érzünk. — Mi az, amit ti is el akartok mondani? — Hadd válaszoljak Révész szavaival. „Engedj énekelni, érzem, hogy szabadnak születtem..." — Szerintetek mi a szabadság? — Hát, hogy az embernek ne kelljen magyarázkodnia korán reggel, hogy miért csinálja ezt vagy azt Hogy azt tehessem, amihez éppen kedvem van. Maga is azt állítja, hogy állandóan csak a meló, évi egy-két hét szabad, aztán az ember lesse, hogy mikor viszi el az érelmeszesedés vagy az infarktus. — Szerinted ennyire komoly a helyzet? — Még sokkal rosszabb. Miért köteles az is dolgozni, aki megtehetné, hogy ne dolgozzon ? — Hogy érted azt, hogy megtehetné? Te például miből élsz? — Hát... nincs szükségem sok pénzre. Az a kevés, ami kell, összejön. Néha ad az apám vagy a nagyanyám. — Édesanyád? — Ő meghalt. — Hol laksz tulajdonképpen ? — Mikor hogyan. Az apámnak ugyan mindegy. — Hagyja őt békén! — öleli át a lány vállát az idősebbik fiú. Igaza van. Mit is mondhatnék? CSEPÉCZ SZILVIA Az emberek jó része csak annyira hisz az idöjárásjelentéseknek, mint a közvélemény-kutatások eredményeinek, de indokolatlanul. Az elmúlt 25 év alatt, elsősorban két műszaki előretörés, névszerint a számítógépes kiértékelés és a meteorológiai műholdak az előrejelzés megbízhatóságát alaposan megnövelték, és további javulás várható. Az előretörés nem egyenletes. A nagyfokú időjárási szélsőségek, mint például viharok, tartós meleg stb. 2—10 napos előrejelzése (az úgynevezett középtávú előrejelzés) már valóban tudományos szintű. 1955-ben a középtávú előrejelzések 40 százalékos valószínűséggel következtek be. Ekkor kezdték először alkalmazni a számítógépeket a prognózisok készítésénél. Napjainkra az előrejelzés biztonsága már 80 százalékos. Szakértők szerint jelenleg a négynapos előrejelzés olyan A probléma az idöjárásjelentésekkel egyfelől a gyakorlati kivitelezésben van, másfelől pedig fogalmi zavarokból ered. Nézzünk először egy fogálmi zavart. A modem idöjárásjelentés egyszerű feltételezésen alapszik: az atmoszféra egy fizikai rendszer, és így engedelmeskednie kell matematikai egyenletekkel kifejezhető fizikai törvényeknek. Az időjárási rendszerek fizikai törvényeinek legnagyobb része ismert. De nem mind! Például az esőfelhők kialakulásának és a csapadékképződésnek pontos folyamata még ma sem teljesen ismert. Ugyanígy fehér folt az óceánok és az atmoszféra kölcsönhatásának apró részletei. Egy másik felfogásbeli hiba már matematikai. A számítógépek hihetetlenül jól alkalmazhatók egyszerű műveletek szédületes gyors elvégzésére. Lassabban bár, de a magasabb fokú matematikával is megbirkóznak (kalkulus). A baj A mübolygórói vetített felvételen a piros szín a Nílus gazdagon termő partvidékét jelzi, míg a fehér terület a terméketlen sivatagot. megbízható, mint 15 évvel ezelőtt a kétnapos előrejelzés volt. Még ma is sokkal nehezebb annak kiderítése, milyen lesz a helyi időjárás néhány óra múlva, és a hosszú távú előrejelzéssel csak mostanában kezdenek tudományosan foglalkozni. abból származik, hogy az aritmetikus kalkulusok eredményei csak akkor pontosak, ha az általuk leírandó rendszerek lineárisak. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy egy rendszer akkor lineáris, ha a hatást kifejtő okok összege egyenlő hatásaik összegével. Például ha egy bizonyos hőmennyiség adott tömegű jeget olvaszt meg, akkor kétszer nagyobb hőmennyiség kétszer akkora jégtömeget olvaszt meg. Az időjárás viszont nem egy lineáris rendszer. A hatásaikat kifejtő tényezőket összeadva nem kapjuk meg együttes eredőjüket. Számtalan visszacsatolás van. Például a hőmérséklet-változás magával vonhatja a légnedvesség megváltozását, felhőképződéssel járhat, kihathat a szél sebességére és így tovább, de ezek a változások visszahatva megváltoztathatják a hőmérsékletet. Az előrejelzésnél használt matematikai modellbe be lehet építeni ezeket a visszacsatolásokat, de csak körülbelüli értékű, ügyetlen módon. Ezek a fogalmi problémák igen kellemetlenek, és mindenütt nagy munka folyik kiküszöbölésükre. Mindent összevetve, pillanatnyilag a meteorológusok az időjárásrendszereket és azok modellezését még mindig jobban értik, mint ahogyan ismereteiket hasznosítják. Képzeljünk el egy gömböt, amit felületével párhuzamos és arra merőleges vonalak alkotta, háromdimenziós háló vesz körül. A háló minden egyes csomópontjára vonatkoztatva a műholdakról, meteorológiai szondáktól és repülőgépekről érkező adatok megadják a szélsebességet, hőmérsékletet, légnyomást, légnedvességet „nulla" órakor. Ha ezeket az adatokat a modell egyenleteibe helyettesítve betápláljuk egy számítógépbe, akkor megkapjuk, hogy ezek a változók miként fogják befolyásolni az időjárást a következő 10 percre, majd az azt követőre és így tovább, akár 10 napra is előrevetítve. Az összes csomópontra elvégezni a számításokat rettenetes munkával jár. A számítógépek bevonása előtt a müvelethalmaz elvégzése lehetetlen volt. Hogy egy matematikai modell mennyi hasznos adatot tud adni, az attól függ, hogy a hálózat milyen finom (milyen sűrűn vannak a pontok), és a kérdéses számítógép milyen gyorsan végzi e számításokat. Például néhány négyzetkilo méterre lehatárolt, és mindössze fél óráig tartó felhőszakadás, egy úgynevezett „mezoskálás" esemény egy átlagos finomságú hálón átcsúszik. Ez aztán nemcsak csalódást vált ki a vihar alá került város lakóiból (akiknek napsütést jósolt a meteorológus), de kihat egy nagyobb körzet időjárására is, mert például zápor alatt a levegő nedvessége kicsapódik, ez hőenergia felszabadulással jár, ami azután kihat a szél sebességére.
