Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-11 / 42. szám
mítógépéből kárörvendve több millió bitnyi információt töröltek ki. Egy észak-karolinai tizenhat éves ifjonc pedig megtalálta a módját, hogy minden nagyobb nehézség nélkül bármikor bekapcsolódjon a hadügyminisztérium számítógép-hálózatába. Azóta a hasonló „látogatások" kiküszöbölésére már megtették az intézkedéseket, kiszűrték a telefonkapcsolás lehetőségét, és bonyolultabb „belépő” kódrendszert használnak. A főiskolások már nagyobb „balhét” is okozhatnak. De mégis miért rajonganak úgy a gyermekek és a fiatalok a számítógépekért, jobban mint az előző nemzedékek a tévéért vagy az automatikus játékokért? íme néhány vallomás: Egy hétéves kisfiú, aki már így tanult meg írni, számolni a kérdésre így válaszolt: „A számítógép sohasem kiabál rám.” Egy tízéves iskolás: „Azért szeretem, mert néma, s mindent énnekem kell, hogy megmondjak neki.” Egy különösen tehetséges tizennégy éves fiú az újságírónak így válaszolt: „Szeretem ezeket a masinákat. Az ujjaim hegyével mindent kihozok belőlük, amit csak akarok. Nem tudom mi lenne belőlem nélkülük. így vagyok valaki.” Egy tizenhat éves érzékeny fiú csak akkor kedvelte meg számítógépét, amikor rájött, hogy „játsszon" Bachot és Vivaldit. „Nagyon barátságosak, nem akarnak felülkerekedni az emberen. Nagyon közel érzem magamhoz.” A szociológusok, pszichológusok és más szakértők mintegy öt éve vizsgálják a jelenséget. A vélemények, főleg a fiatalabbaké, megegyeznek abban, hogy a számítógép azon kívül hogy fejtörésre, gondolkodásra késztet, kielégíti a gyermekek és fiatalok vágyát, hogy birtokoljanak, uraljanak valamit, szellemi-lelki szükségletüket, hogy kigondoljanak, alkossanak valamit, s ez a kielégülés örömmel tölti el őket. S ezek olyan dolgok, amit a hagyományos oktatás és nevelés sokszor megtagad tőlük. S míg a felnőttek egy része gyakran még félelemmel vegyes érzelmekkel viseltetik, addig a „számítógépes nemzedék" tudja, hogy a gépek pontosan azt „teszik”, amit ők mondanak nekik. Ennél se többet, se kevesebbet. A programokat bármikor megváltoztathatják, saját alkotó képzeletükhöz igazíthatják. Csak az idősebb szakértők kérdezik, s talán nem is oktalanul, vajon mindez elegendő lesz-e a ma megoldhatatlannak tűnő számtalan és nyomasztó emberi probléma megoldásához? A számítógépektől jobb lesz-e a világ? A jövő század felnőttéi lesznek ugyanis azok a gyermekek is. akik ma a világ éhségövezeteiben, háborús gócaiban vagy a milliós nagyvárosok zsúfolt nyomornegyedeiben születnek, növekednek s érnek felnőtté. A mai „számítógépes nemzedéknek” felnőttkorában tehát feltehetőleg olyan programokat kell majd kidolgoznia, amely ezeknek az embertömegeknek élelmet, lakást, munkát, egyszóval jobb, biztatóbb. emberibb életkörülményeket biztosít. S ez. már a tudomány mai állása szerint, nem lehetetlen. A jövő század társadalmának talán sokkal inkább az lesz a kérdése, hogy hogyan és miképpen? Sokan, és nem is alaptalanul attól tartanak, hogy a jövőnek e számítógépekre alapozott gondtalan képét már a harmincas évek elején megrajzolta Aldous Huxley „Szép új világ” című regényében: a fantasztikus jövőkép szerint a felsőbbrendű alfák irányítják az alsóbbrendű béták, delták és gammák életét és boldogulását... Nem bocsátkozhatunk sem jóslásokba, sem találgatásokba. Egyben azonban biztosak vagyunk: a bitek, a billentyűk, az információs rendszerek, a kibernetika új világában — hogy valóban szép legyen — az Embert változatlanul nagy betűvel kell jelölni, s az ö életét kiteljesítő programokat kell ezekbe az okos gépekbe táplálni. Feldolgozta: LÁNG ÉVA FERTŐZZÜK MEG AZ ÚJSZÜLÖTTEKET? A gyermek születése pillanatában csiramentes, ám alighogy világra jön, mikrobák tömegével kerül érintkezésbe. Ezek közül jó néhány betegséget is okozhat — például a béltraktusban —, és ha ezek a lények ellenállónak mutatkoznak az antibiotikumokkal szemben, igen nehéz őket eltávolítani a szervezetből. Francia kutatók próbálkoztak meg először azzal, hogy megakadályozzák ezt a folyamatot, mégpedig — meglepő módon — baktériumok segítségével. Rájöttek ugyanis, hogy bizonyos ártalmatlan mikroorganizmusok képesek megakadályozni más — káros — parányok megtelepedését, ha időben elfoglalják előlük „a helyet" a szervezetben. A testbe juttatott mesterséges baktériumflóra ugyanis hamarosan dominánssá válik, és az esetek többségében az is marad, bárhogy is táplálkozik később a csecsemő. DOGEVO MEHEK Mézelő méheink növényevők — virágpor fogyasztásával fedezik fehérjeszükségletüket. A panamai trópusi kutatóintézet egyik munkatársa most olyan méhfajt írt le, amely kizárólag dögevővé vált. A Trigona hypogea fajt Panama erdőiben fedezte fel. Virágporgyűjtő kosárkájuk helyett fogószerü állkapcsaik vannak. Kisállatok tetemét keresik, és illatjelekkel hívják oda társaikat. Gyakran több száz méh is összegyűlik, egy-egy madártetemet nyolc óra alatt csupaszítanak le a csontokig. A húst a helyszínen előemésztik — ezt a tápláló pépet azután az építményükben maradt méhek kapják, további feldolgozásra, hogy tartalékként elraktározhassák. ABSZOLÚT ALLIGATORCIPO Az Új világ krokodilját, az alligátort főképp a bőréért vadásszák: drága cipők, tárcák, táskák és retikülök készülnek belőle. Egy tréfás kedvű japán művész, Evao Kagasima megalkotta az „abszolút alligátorcipőt": nemcsak méregdrága, de mérgesen harap is, főleg ha látja, hogy párja cigarettával rongálja egészségét! KIK TALALTAK FEL AZ ÉLESZTŐT? A régi egyiptomiak használtak először élesztőt a dagasztott tészta kelesztéséhez. Az ö élesztőjük azonban még mustból készült. Módszerüket eltanulták a görögök, akik sűrűn imádkoztak Dionüszoszhoz minden kenyérsütésnél. Mivel ö volt a bor, a vigasság és a szüret istene, a mustból készült élesztőtől púposodó kenyér felett is védnökséget kellett vállalnia. A görögöktől idővel ellesték az élesztős kenyér készítésének titkát a rómaiak. Európa északi részében azonban még a XVI. században is kovásztalan lepényt, amolyan hamuban sült pogácsát sütöttek kenyér helyett, mert az itteni népek nem ismerték a tészta kelesztésének tudományát. Minthogy a keletien lepény gyorsan száradt, és már frissen is kemény volt, olajos magvakkal próbálták tésztáját porhanyósabbá tenni. A különféle élesztők használata Európában csupán a XVIII. században, tehát alig kétszáz éve terjedt el széles körben. NAGYOBB BIZTONSÁG A KERÉKPÁROSOKNAK A rugalmas, fényvisszaverő fóliát vulkanizálással erősítik rá leválaszthatatlanul a kerékpár gumiköpenyeinek oldalára. A fólia ütés- és kopásálló, nem tapad meg rajta a szennyeződés, a fényszórók fényét pedig 150 méter távolságból visszaveri. A fényvisszaverő gumiköpenyek már nagy távolságból figyelmeztetik a gépkocsivezetőt, hogy előtte kerékpáros halad, ezért jelentősen növelik a közlekedés biztonságát. FELFÚJHATÓ HÁLÓZSÁK Elsősorban a tengeri és a hegyi mentés nehézségeire gondoltak a feltalálók, akik megalkották ezt a könnyű, hordozható és akár kézipumpával, akár szájjal felfújható, impregnált nylonból készült matracot. Paplanszerü felső részét víztaszító húzózár rögzíti, így a sérült könnyen és kevés mozgatással helyezhető el a mentőmatracban, és emelhető ki onnan. További védelmet nyújt a fejrésznél levő csuklya. A mentőmatrac mérete 405—280—65 milliméter, tömege pedig mindössze két kilogramm. FRISSÍTŐ ÖRVÉNYFÜRDÖ Frissít, felüdít a szaunák, uszodák legfrissebb újdonsága. az örvényfürdő. A több személy használatára kialakított, ülő- és fekvőfelületekkel ellátott nagy méretű fürdőkád 38 fokos vizébe nagy sebességű levegöáramot vezetnek a kád oldalaiba, aljába épített 80 fúvókán. Az erős levegősugarak valósággal forrásba hozzák a vizet: a lüktető-fortyogó levegő-viz keverék kellemes masszírozó hatást fejt ki az egész testre. (nŐ9)
