Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-11 / 42. szám

punk 30. számában azzal a kéréssel fordultunk olvasó­inkhoz, hogy segítsenek feltérképezni mindazokat a hibákat, hiányosságokat, amelyeknek felszámolása által elégedetteb­bek lehetnénk konfekcióiparunk készruhakínálatával, üzlete­ink kabát, kosztüm, alkalmi- és munkaruha, szoknya, blúz, nadrág, otthonka. pongyola stb. kinálatával-ellátásával. Fel­hívásunk mettett elemeztük azokat az objektív körülményeket is, amelyek népgazdaságunk jelenlegi időszakában meghatá­rozzák a textilipar fejlesztésének lehetőségeit, illetve mostani helyzetét. Semmiféle jutalmat, nyereményt nem helyeztünk kilátás­ba. csupán a közös probléma megoldásának, néhány jelen­ség feltárásának — kiküszöbölésének — lehetőségével ke­csegtettünk. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a mennyiséget tekintve ezúttal a megszokottnál kevesebb választ kaptunk, kevesebb kérdőív érkezett vissza kitöltve szerkesztőségünk címére. Akik viszont nem sajnálták a fáradtságot, és a kánikula, szabadságok, kerti munkák elle­nére is tollat fogtak, azoktól sok hasznos észrevételt, javasla­tot és ötletet kaptunk. 55 százalékban munkásnők Írtak, 30 százalékban admi­nisztratív dolgozók, hivatalnoknők, 10 százalékban pedagó­gusok. a többi válaszadó egészségügyi, kereskedelmi dolgo­zó, népművelő, háztartásbeli és diáklány volt. Kor szerinti megoszlásban a legtöbb válaszadó 30 éven aluli (25 %) volt, 30—35 év közötti (23%), 35—45 év közötti (22%), 45 év fölötti (a 70 évesig) 20% volt, a többi olvasó (10%) nem tüntette fel életkorát, illetve bakfiskorú volt. A válaszok értékeléséből most csupán a témával kapcsola­tos kérdésekre térünk ki. csupán megjegyezzük, hogy külön­legesen égető és sürgős, hogy olvasóink életmód-táplálko­­zás-foglalkozás viszonylataival összefüggő problémáit ele­mezzük, és feltárjuk, mivel ezek a divat-ruházkodás révén másodlagos tényezőként kezelhetők, viszont egészségügyi­­életviteli vonatkozásban el nem hanyagolhatóan elsődlege­sek. Érthetően a 30 éven aluli korosztály igényelné a legdiva­tosabb. legmutatósabb készruhákat. Viszont már itt előtérbe lép a követelmény, hogy testalkat-korrekciót is nyújtson a ruha, mivel a 30 éven aluliak mérete is csupán 25 százalék­ban arányos korukkal (42-es), 60 százalékban 48—51-es méretre van szükségük. Ezekben a méretekben predig (már 45-től felfelé) nem elég divatos, mutatós, kényelmes fazonúak a készruhák, s színük, mintázatuk ellen is sok a kifogás. Viszont a legnagyobb baj, hogy ezekből a méretekből alig van kínálat, ami van, évek óta áll, s „öregszik" az üzletekben. Egybeszabott, alkalmi ruhát tehát válaszadóinknak csupán a 42-es méretet viselő része vásárol, (vagy háziruhát, olcsó nyárit a többi) viszont kabátot, kosztümöt, külön hordható­­kapható szoknyát-blúzt csaknem mindenki. (Vagy legalábbis szeretne.) A kétrészes ruházati cikkekkel (ruhakosztüm, kosztüm, szoknya-mellény együttes) kapcsolatosan érdemes idéznünk Győri Sarolta szepsi (Moldava nad Bodvou) olvasónk levelé­ből aki a vásárlók problémájának lényegéről általánosítható érvénnyel ír: „Nem vagyunk egyformák. És én ezért nem tartom megfelelőnek az átlagszámításokat, á most érvény­ben lévő készruhaméreteket illetően. Olvastam erről egyszer egy nagyon szemléletes magyarázatot. Eszerint a női testal­kat négy csoportba osztható: nádszál. galamb, körte, henger. Az első és az utolsó csoportba tartozó nőknek a mell- és csípőbőségük egyforma. A galamb alakúaknak a mell-, a körte alakúaknak a csípöböségük nagyobb. A két középső csoportba tartozó nők méretarányait készruhaiparunk nem — vagy alig — veszi figyelembe. Ha erre a körülményre jobban odafigyelnének, sokkal elégedettebbek lehetnénk a hazai készruhákkal. Egyszerűen úgy. ahogyan azt a cikk már javasolta, variálható szoknya-felsőrész összeállítással. (Hogy ugyanazt a fazont, szint, mintát pl. 45-ös kabátkát, mellényt, felsőrészt, 48-as szoknyával (vagy fordítva) is lehessen vásá­rolni. Az egybeszabott ruháknál azt a megoldást lehetne alkalmazni, amit a férfi készruháknál már évek óta. hogy befejezetlen darabokat árusítanának, például csak összefér-Többen megjegyezték, hogy a jó hazai készruhát drágítja az utána való járkálás, utazás, lenne bár drágább, de változatosabb fazonban, színben, minőségben mindenütt hozzáférhető. Csaknem minden válaszadó kitért a méret szerinti varratás nehézségeire. Kevés a jó varrónő, ha akad. nagyon drága. A szolgáltató vállalatok varrodái ellen sokhelyütt merülnek fel kifogások. (Elrontják a fazont, megváltoztatják, a reklamáció intézése bonyolult vagy reménytelen, drága és nem megfele­lő, rossz a szabás, a kidolgozás stb.). Ez olyannyira összetett probléma, hogy elemzésére még egy riportban visszatérünk. Sok a régi, divatjamúlt anyagú, fazonú, s megkésve talál­ható (csak az említett 42-es, 45-ös méretekben) divatos. Végképp nincs — pedig nagy szükség lenne rá — fekete alkalmi ruha sem kisebb, sem nagyobb méretekben. A puha, mosható, mutatós, meleg anyagú pongyolák is hiányoznak. A válaszadók tudomásul veszik textiliparunk helyzetét, a természetes anyagok korlátozott mennyiségét stb., de felve­tik a kérdést, vajon a készruhaipar nagy szériái helyett (mellett) nem lehetne-e a kisipari szövetkezetekben rugalma­sabban reagálni a vásárlói igényekre, ún. „butik-áruként" szerződést köthetnének e szövetkezetek a varrodákkal, hogy a divat áramlataira azonnal reagálhasson a kereskedelem. Kevés — vagy teljesen hiányzik a rendkívüli méretek boltja is. Ha nem fizetödik ki „nagyban", helyi, kisipari, szövetkezeti vállalkozásban kellene kielégíteni a vásárlók ilyen igényeit is — írják. —' Összegezve olvasóink véleményeit: a hatékonyabb, a ru­galmasabb, az ésszerűbb termelés a készruhagyártásban is megköveteli ugyanazt a hozzáállást a munkához, mint nép­gazdaságunk minden más ágazatában: nagyobb személyi­egyéni felelősséget, több kezdeményezést, az új, a korszerű módszerek, technológia gyorsabb bevezetését, és a körülmé­nyek figyelembe vétele által a nagyobb találékonyságot, leleményességet. Javaslatainkat mi is eljuttatjuk az illetéke­seknek, hátha egy lépéssel közelebb jutunk ezáltal is a divat-öltözködési igényeink kielégítéséhez. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET celt szoknyát, amelyet azután az áruház szabászatán méretre összevarrnának." E levélrészlet kiemelését az indokolja, hogy a legtöbb panasz az ezeket az aránytalannak tekintett méreteket figye­lembe venni nem akaró gyakorlatot illeti, emiatt a válaszadók többsége csak kabátot, külön szoknyát, külön blúzt vásárol készen, a kosztümöt (a szoknya derék-csípőbőségét, hosz­­szát) már utánaigazítja. Az alkalmi ruhákat a legtöbben varratják. Csak a 42—45-ös méretűek találnak kielégítő készruhaválasztékot. Viszont kívánságaik, kifogásaik nekik is vannak. Készruháink Főleg, ami a fazon divatosságát, mutatósságát illeti. A nagyobb jövedelmű, a jobban ellátott, nagyobb városokban élő olvasók a külföldről behozott készruhákat részesítik előnyben a hazaiakkal szemben. (A finomabb, kellemesebb, mutatósabb anyag, a divatosabb fazon, a finomabb színek, az ízlésesebb díszítés és főként a jobb kidolgozás miatt). Sokan hangsúlyozzák, hogy „ha drágább is, megéri". A hazai készruhákat viszonylag olcsó áruk miatt vásárolják, de ko­moly kifogásaik vannak (a válaszadók 90 százalékának) kidol­gozásukkal kapcsolatban. Felfeslik a varrás, leesnek a gom­bok, amelyek színben és minőségben sokszor rontják a ruha összhatását, a gallér, a tűzések színe, minősége szintén sokszor alatta marad a ruháénak. A legtöbb műszálas, hosszú ujjú, tehát nehezen, rosszul szellőző anyagú ruhából hiányzik az izzlap. s ezért e ruhák hónaljban gyorsan elszíne­­ződnek, hordhatatlanná válnak. közvélemény kutatásunk tükrében (nő*)

Next

/
Thumbnails
Contents