Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-20 / 39. szám
ÚTON, ÚTFÉLEN az újságíró I. — Nincs valósághitele — mondta a szerkesztő. föltekintve a kéziratból, majd látva, hogy az előtte álló ambiciózus frójelölt egyetlen szavát sem érti. mondandóját megpróbálta köznyelvre fordítani: — Úgy érzem, ön ezt kitalálta. Nincs benne semmi hihető. Nem ábrándít ki semmiből, és semmihez nem visz közel; miközben olvastam, semmit sem éreztem. Csak azt. hogy bántóan erőltetett. Naiv, mondhatnám, együgyű ötletre próbált egy történetet fölépíteni. Képzelje el az ön szereplőjét, akit egy parkba űz a hőség, kezében újság, de a kettős platánsorban minden pad foglalt. Olvasni kezd: sétál és olvas. Hiába tekint föl időnként, az üldögélek lustán, hüsölve csevegnek. Unalmas dolgokról. írja ön. mert ahogy elhalad előttük a talpa alatt megcsikorduló kavicson, figyelmesen nézegetik. És most ezzel a furcsa ötlettel agyoncsapja az egészet: „Zöld inges férfi toppan mellé, nevet és döf gúnyos tekintete, ahogy a kettős fasorban a szemébe néz: — A sorok közt olvasgatunk? Gyanútlan pihenők előtt?...” Majd együtt mennek el. mögöttük, persze, a sejtelmes három ponttal. Nincs valósághitele. Amit ön írt nem lehet igaz. — Ez. kérem, pontosan így történt — felelte önérzetesen a fiatal írójelölt. — Meg tudnám mutatni a helyet... A szerkesztő szomorúan nézeti a lángoló ifjúra, s már tudta, hogy dilettáns, aki soha sem fogja megérteni, hogy élményeit az írásban át kell rendeznie a művészet íratlan törvényei szerint. S jelezve, hogy a beszélgetésnek v ége, a szerkesztő magába zárkózott. Fülöp Antal II. Úgy döntve, hogy riportalanyunkat munkahelyén. a told gyomrában is meglátogatjuk, az engedélyt intézve a vállalat portáján bejegyezzük a könyvbe: kik, mikor és kihez megyünk. Leegyszerűsítjük a szükséges adminisztrációt, ezért nevemet csak így újuk be: plusz egy fö, mit sem sejtve akkor még a gondolatátvitelről. Pár perccel később ugyanis a különleges ügyeket intéző szakosztályon is elkészül a hivatalos irat, mely feljogosít minket, azaz L. Zs. szerkesztőnőt, a kétfős csoport vezetőjét (itt is teret adva az egyenjogúságnak), + 1 főt arra. hogy kísérőnkkel, saját felelősségünkre leszálljunk a bányába. Pár órával később, ismét meglátva a napvilágot. frissen lezuhanyozva, mi több. megéhezve búcsúzkodnánk, ám üres gyomorral mégsem engednek el. Két és fél órás bányászkodásunk jutalmául mi is megkapjuk a teljes műszakra járó bányászkosztot Fejenként két szelet kenyeret, szalámit, vajat, sajtot, paprikát s egy-egy üveg ásványvizet. Jóízű falatozgatásunk kellős közepén vendéglátónk őszinte emberi kíváncsisággal érdeklődik: — A Pravda mfilyik számában lesz benne a riport? Megakad a torkunkon a falat. Érkezéskor bemutatkoztunk, hát honnan veszik hogy pravdások vagyunk? — De hisz mi nem a Pravdától jöttünk! — szakad ki munkatársam (orkán, s az előttünk szétrakott elemózsiában is látva, ijedt csodálkozással hangjában kérdi: — Akkor most a kenyereket is visszaveszi?!... A + 1 fö. azaz: — borzi — Ülök a pádon, tőlem pár lépésre a téren ismerős gyerekek játszanak. Váratlanul félbehagyják a játékot, s futni kezdenek felém. — Bácsi — mondja az egyik kisfiú panaszosan —, Miki elvette a kétkoronásomat! Ránézek Mikire. — Add vissza a kétkoronást Petinek! — Ez az egyem — mondja olyan határozott hangon, hogy kételyek ébrednek bennem. — Biztos, hogy Miki vette el a pénzedet? — fordulok újra a panaszoshoz. — Igen — nyögi és már görbül is a szája. — Nem igaz! —csattan fel a másik, s látni rajta, hogy ha kell, meg is esküszik rá. Mi az igazság, töprengek egyikről a másikra pillantgatva, mert mindenképpen ki akarom érdemelni bizalmukat. A kétkoronás azonban gordiuszi csomó. Mi lenne, ha zsebre tenném, gondolom bosszúsan, s egyre növekvő türelmetlenséggel. Vagy oldjam fel a feszültséget egy ugyanilyen pénzérmével a saját zsebemből? Már hajlottam volna erre a megoldásra is, amikor egy addig csak bámészkodó kisfiú éneklő hangon meszólal. — Az úgy volt — kezdi a szemtanú magabiztosságával —, hogy Peti elvesztette a kétkoronást, Miki pedig megtalálta. — Akkor minden világos — örvendezek. — Ha a pénz a Petié volt, akkor természetesen vissza kell neki adnunk. Miki csak áll, arca csalódott Látom, hogy nem győztem meg. Újabb érveket keresek, beszélek a megtaláló becsületességéről, az enyém és a tied közti különbségekről, a tulajdonjogról, igyekszem bebizonyítani döntésem helyességét Mikit mindez nem vigasztalja. Eszmefuttatásomat elengedi a füle mellett Egy dolog világos számára: az előbb még volt kétkoronása, most meg nincs Ha én ezt igazságnak nevezem, akkor nem kér belőle. 2. Attila értelmes, mozgékony, mindenre reagáló emberpalánta. Még csak négyéves, de azért a szőlőbe elkíséri apukáját Tetszik neki a környezet jót érzi magát. Apukája, hogy kedvében járjon, barackot szed neki a szomszéd fájáról. — De ne mondd meg senkinek, hogy loptuk — tanitgatja közben, hogy testi épülése mögött a szellemi se maradjon el. Attila rábólint pedig nem érti egészen a dolgot. Útközben is az intelem foglalkoztatja, gyötri, kínozza zsenge tudatalattiját Miért kell ezt elhallgatni, amikor olyan jó volt ?! Az ördög akkor ugrik benne talpra, amikor a falu közepén egy beszélgető asszonypárhoz érkeznek. — Etus néni! — kiált az egyik ismerős asszonynak. — Voltunk a szőlőben, bizony! Apu még barackot is lopott nekem! — Mintha eszébe jutna valami, megáll, az apjára néz. aztán egy kis lelkiismeret-furdalással folytatja. — De apuci azt mondta, hogy ne mondjam meg senkinek, ugye, apuci? Lendvay Tibor Egy ember a tengeren utazott a feleségével aki híres volt kibírhatatlan nyelvéről. Vihar kerekedett, s a hajóslegények felszólították az utasokat. hogy dobjanak ki mindent a hajóból, ami súlyos. Az ember azonmód bedobta a vízbe a feleségét, s az álmélkodóknak a rejtvényünkben megfejthető választ adta. Készítette: L. L. A 37-es keresztrejtvény helyes megfejtése: — Megtiltok minden rövidítést, változtassák meg a menetrendet! A tizennégy helyes megfejtés után könyvjutalomban részesültek: Hollósi T.-né, Szombathely, ölveczki E„ Érsekújvár (Nővé Zámky), Kovács Á-né. Bratislava. Németh A., Párkány (Stúrovo), özv. Mészáros L.-né. Felbár (Homy1 Bár), Kis Kendy E., Szentes (PleSany), Niedermann J., Tmava. Szterkál J.-né. Galánta (Galanta).
