Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-09-20 / 39. szám

évek végén megalakultak a fontosabb politikai pártok. így Csátiban is létrejött a Csádi Hala­dó Párt, amely a déli néger területeken volt erős. míg az északi területeken ellenzéki mosz­­lim párt jött létre. A De Gaulle-féle referen­dummal 1958-ban kikiáltották tíz Autonóm Csádi Köztársaságot. Még ugyanabban az év­ben Gabriel Lisette megalakította az első ideiglenes kormányt, az ún. „pártok kormá­nyát”. Ezután kemény hatalmi harcok követ­keztek. rövid idő alatt öt kormány is váltotta egymást. A csádi állam első elnöke, a francia­barát Francois Tombalbaye lett, kormányát francia katonai egységek segítségével tartotta fenn. Q. O * N cn o 9 Hl A hatvanas években alakult meg az erős ellenzéki front, a FROL1NAT. amely fegyveresen küzdött Csád füg­getlenségéért. A gerillák főhadiszállása észa­kon, a Tibesti-hegységben volt. Amikor Líbi­ában megtörtént az államfordulat. Kadhafi ezredes jelentősen támogatta a FROL1- NAT-ot. A függetlenségi harcok következő, akár re­génybe illő fejezetének a címe ez lehetne: Amikor Hisszén Habré és Goukoni Oueddei — a mostani ellenfelek — együtt harcoltak ... Tombalbaye elnök, amikor látta, hogy hi­ába tartóztatja le az ellenzéki vezetőket, úgy vélte, talán tárgyalásokkal többre megy. 1972- ben egy fiatal diplomatáját küldte el a felke­lőkhöz. Hisszén Habrét. aki francia egyeteme­ken végezte tanulmányait. A nemzeti meg­egyezés feltételeiről kellett volna tárgyalnia. Habré Tripolisban találkozott a felkelést veze­tő törzs, a tibu vezérével, a „derdeivel” és annak fiával Goukoni Oueddeivel. A fiatal OuedJei felajánlotta Habrénak. hogy csatla­kozzon a gerillákhoz, s az ráállt. A Tibesti­­hegységből ők ketten vezették a felszabadító harcokat egészen 1976-ig a csádi kormánycsa­patok és a francia intervenciós egységek ellen. Oueddei és Habré nézetei azonban egyes dol­gokban eltértek, például abban a kérdésben is. hogy elfogadják-e Líbia segítségét vagy sem ... A nézeteltérések a hetvenes évek dere­kán nyílt szakításhoz vezettek. Míg Oueddei inkább a líbiai támogatást fogadta volna el. addig Habré jobbnak látta a franciákra tá­maszkodni. harc — politikai és fegyveres — /A mindmáig váltakozó szerencsével fo­­* Ívik Hisszén Habré és Goukoni Ou­eddei között. Mindketten ültek már az állam­elnöki székben. Jelenleg. 1982 nyara óta. Habré az államelnök, az övé a főváros, Ndja­­njene. A volt elnök az ország másik fontos stratégiai pontjáról, a nemrég elfoglalt Faya Largeau-ból néz vele farkasszemet. ■ S közben tovább folyik a testvérgyilkos polgárháború. A nagyhatalmak pedig, újgyar­matosító törekvéseiktől sarkallva, szeretnék megőrizni a kívülálló szemlélő látszatát. Vajmi kevés sikerrel. Csádban már szép számmal állomásoznak francia, egyiptomi, szudáni, Zai­réi egységek, és érkeznek az újabb és újabb fegyverszállílmányok. És az sem titok, hogy bevetésre készen állnak az amerikai gyorshad­testek is. Azonban akárhogyan alakulnak is a csádi események, egy biztos: az idegen beavatkozás nem oldhatja meg a belső ellentéteket, csak elmélyítheti azokat. De a napról napra erősö­dő intervenció azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy a csádi válság nemzetközi méreteket ölthet, szembeállítja egymással ebben a térség­ben a különböző érdekövezetbe tartotó álla­mokat, ami elsősorban a nehezen létrehozott, az egyensúlyt úgy-ahogy biztosító afrikai egy­séget bomlasztaná fel. Feldolgozta: Láng Éva A VIRÁGOK KIRÁLYNŐJE Vajon elegendő lesz-e ez a virá --------------------------------------------------- gok királynőjének védelmére? Az emberi társadalomban a ki­rályok lassan kiveszőben vannak, ám a természetben tartósan őrzik trónjukat. A szakirodalom szerint a növényvilágnak koronázatlan királynője van, mégpedig az or­chidea. Kápráztató színeit és utánozha­tatlan, talán soha nem ismétlődő mintáit valamennyien megcso­dáljuk. Ám csak kevesen tudják, hogy az orchidea a virágos növé­nyek legszámosabb családja, har­­mincezemél is több faját ismer­jük, a keresztezett egyedek szá­ma szintén több tízezerre rúg. A növények többségétől eltérő­en az orchidea számtalan kombi­nációban kereszteződhet akár tá­voli rokon orchideafajtákkal is. Az európaiak még a XVII. szá­zadban is hitték, hogy az orchidea jó hatással van a férfiasságra az orchid görög szó herét jelent . Az egykori hiedelem szerint orchidea fogyasztása után a férfi egész biz­tosan fiút nemz. Az orchidea trópusi növény, ám megtalálható a legkevésbé felté­telezett helyeken is: pusztában, tundrákon, mocsaras vidéken, a tengerszinttől kezdve egészen a Himalája csúcsáiig. A múlt szá­zadban a virágkertészek keresz­tezéssel új fajtákat nemesítettek ki, s ezzel megkezdődött e csodá­latos virág aranykora. Az európai arisztokraták és az amerikai gaz dagok mesébe illő árakat kínál­tak, csak megszerezhessék a va­don növő ritka példányokat. Az orchideákra valóságos vadászat indult, s egész területeken telje­sen kipusztították őket. A legna­gyobb veszteségeket azonban a trópusokban idézik elő manapság is, ahol az őserdőket felégetik, hogy termőföldhöz jussanak. Végre 1973-ban Washington­ban ötven állam megállapodást irt alá a ritkább és kipusztulással fenyegetett fajták védelméről. AZ ILLATOS MINARET Amikor a marokkói Marrakes­­be érkező látogató belép a Koutou­­biya minaretbe, könnyen azt hi­heti, hogy érzékcsalódás áldoza­ta: a karcsú minaret átható, kel­lemes illatot áraszt. A muzulmán építészet aranykorában épült Ko­­utoubiya már hét évszázada is­mert a falaiból áradó édes illatról. A minaret története 1195-ben kezdődött, amikor Yakub-al-Man­­szur szultán a spanyolországi Álarcos melletti ütközetben győ­zelmet aratott Vili. Alfonz kasztí­­liai király seregei fölött. A szultán a győzelem örömében, Mohamed iránt érzett hálája jeleül megpa­rancsolta, hogy a fővárosban, Marrakesben építsenek fel egy mecsetet. A templom építése so­rán a habarcsba majdnem ezer zsák pézsmát kevertek — ennek az illata érezhető még napjaink­ban is. FERFIHAREM A poligámia női csúcstartója minden bizonnyal egy Theresa Vaughn nevű angol hölgy volt. 1922. december 19-én Vaughn asszonyt a Sheffield! rendőrbíró­ság elé állították, mivel a 24 éves asszony anélkül ment férjhez, hogy elvált volna. Mrs. Vaughn bevallotta hogy amióta öt évvel azelőtt elhagyta a férjét, a Brit-szigeteken, Német­országban és Dél-Afrikában tett utazásai során összesen hatvan­egy férfival kötött házasságot. Mi­vel öt év hatvan hónapból áll, kiderült, hogy Theresa két eskü­vője között átlagosan egy teljes hónap sem telt el! A VÉSZJELZŐ KUPOLA A firenzei Santa Maria del Fiore katedrális a világ egyik legnagy­szerűbb építészeti remeke. Nyolcszögletű, bordázott kupola­szerkezetét az olasz reneszánsz kiemelkedő építésze, Filippo Bru­nelleschi tervezte, 1420-ban. Az építész egyedülálló ötlettel egy keskeny nyílást hagyott a kupo­lán, a templom padlójába pedig egy gondosan kiszámított helyre egy aprócska fémlapot építtetett. Az építész terveinek megfelelően a kupola nyílásán beeső fénysu­gár minden év június 21-én dél­ben pontosan erre a fémlapocs­kára vetül. E látszólag öncélú, játékos meg­oldásnak nagyon is komoly gya­korlati jelentősége van. Ugyanis ha június 21-én a fénysugár nem é­­rinti a fémlapot, akkor ez komoly veszélyre figyelmeztet: azt jel­zi, hogy a székesegyház elmoz­dult az alapjához képest. Brunel­leschi azért tartott ettől a lehető­ségtől, mert az épületet meglehe­tősen laza talajra emelték. Napja inkban már be is tiltották a kor nyéken a járműforgalmat, hogy ezzel is óvják a páratlan műemlék épségét. VADKUTYAK ES FARKA SOK Mialatt a farkasok száma erő­sen hanyatlik Olaszországban, a vadon élő kutyák mindinkább el­szaporodnak. A legújabb becslé­sek szerint az ország immár csak 150 farkasával szemben legalább 80 000 vad, ugyancsak falkában élő kutya áll. Számuk vélhetőleg megkétszereződött 1975 óta. A kutyafalkák szüntelenül növekvő seregének utánpótlását a kóbor kutyák adják, amelyekből már vagy 900 000 lehet. Ez a szám Olaszország teljes kutyaállomá­nya kereken 25 százalékának fe­lel meg. Az elvadult kutyafalkák 20—30 állatból állnak. Túlnyomórészt éj­szaka vadásznak. Minthogy az or­szágban viszonylag kevés nagy­vad van, marhakat, lovakat és mindenekelőtt birkákat marcan­golnak szét. Egyedül Lazio, Abruz­­zo és Campania vidéken a parasz­tok az elmúlt évben kereken 2,5 millió márkának megfelelő kárté­rítési igényt jelentettek be. A ne­hezen bizonyítható károk közül sokat nem a védettnek nyilvání­tott farkasok, hanem a vad ku­tyák okoztak. A falkákban a na­gyobb méretű fajták a hangadók: a juhászkutyák, a szetterek és a szelindekek. Az olasz zoológusok viszont in­kább a farkasokat féltik a vad kutyáktól. Nem annyira a vadász­­területekért és a táplálékért ví­vott versengés nyugtalanítja őket, mint inkább a farkasnépes­ség genetikai elnyomorodásának veszélye. A farkasok és az elva­dult kutyák időnként kereszte­ződnek. Kutyás külsejük folytán az utódok viszonylag háborítatla­nul kószálhatnak a települések és a csordák közelében. Ezért van­nak előnyben az igazi farkasokkal szemben, és ezért tudnak gyor­sabban szaporodni. A római egye­tem zoológusai nem ok nélkül írták egyik tanulmányukban, hogy ez idő szerint nem annyira a kihalástól kell félteni a farkaso­kat, hanem, hogy kutyává alakul­nak át.

Next

/
Thumbnails
Contents