Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-20 / 39. szám
\ alk vszázadok óta, a fekete földrész meghódításától kezdve a hódító fehér emberek szívesen nevezték Afrika népeit „vadaknak", mintegy ezzel is igazolva a rabszolgapiacot, a leigázást, a gyarmatosítást. S miközben a nagyhatalmak elosztották egymás között a kontinenst, az egyházak misszionáriusokat küldtek, hogy valamilyen egyedül üdvözítő hitre oktassák és valamilyen egyház kebelébe tereljék isten elfelejtett szegény pogányáit. Tagadhatatlan, hogy a misszionáriusok sok jót is tettek, de a fehér ember civilizációjának mérges magvait elhintve, szorgalmasan gyomlálták az ősi törzsi kultúrákat, hagyományokat. Majd a tudósok serege rendszerezte a földrész faunáját és flóráját, feltárta természeti kincseit Századunk első negyedében pedig lelkes művészettörténészek, müvészetrajongók felfedezték a feketék művészetét, Európa kiállítótermei megteltek csodálatos fa- és csontfaragványokkal, fétisekkel, szobrokkal, ékszerekkel, törzsfői trónusokkal, textíliákkal. Divatos és fölöttébb költséges szórakozássá vált a szafari, a szalonokban a leopárdbőr, és a fáma legendás vagyonokról szólt, amelyekre az afrikai gyémántmezőkön, aranybányákban lehetett szert tenni. A régészet és a történelemtudomány azonban csak a második világháború után fedezte fel Afrika régmúltját: a dzsungelek mélyében ősi birodalmak romvárosai várnak még mindig feltárásra. Amikor az európai fehér ember még kőbaltával és husángokkal vagdalódzolt. a fekete földrész szívében egész birodalmak éltek fejlett államrendszerekben. magas fokú kultúrával, fejlett építészettel. tudományokkal. r sád is ezek közé tartozott. Európában még éppen csak elültek a népvándorlás hullámai, és épülőben-alakulóban voltak a középkori „városok". Csád területén akkoriban, pontosabban a IX. században alakult meg a Csádi-tó északkeleti partján az első középkori állam. Kanem. Kanem a XII1. században érte el fénykorát, ezután gyors hanyatlás következett. A XIV. században a szomszédos boulala törzsek betörtek a birodalonífia, és a kanemi szultán a fővárosból. Ndjimiből kénytelen volt áthelyezni székhelyét Bornuba. Az új államalakulat neve is Bornu lett, s ez fennállt egészen a XIX. század elejéig. Csád területének keleti részében a XIV. században egy másik állam keletkezett. Vaddai, fővárosa Ouara /a későbbi AMIRŐL BESZÉLNEK: Abéché) volt. Két évszázaddal később egy harmadik állam is alakult a mai Csád középső részében, mégpedig Bagirmi. Az uralkodók székhelye Massenia város volt. E három állam történelme során kölcsönös függőségbe került egymással, mígnem a XIX. század végén egyetlen állammá olvadtak — Rabbah államába. Ki volt Rabbah? Egy arab rabszolga fia, eredetileg rabszolgakereskedő volt, és az Egyiptommal határos területeken porlyázott. Amikor az egyiptomi egységek erről a területről kiszorították, nyugat felé hátrált. Betört Bornuba, s miután kifosztotta, a terület urának kiáltotta ki magát. Rabbah nagyon veszélyes hódító volt, sok ezer. ismétlő puskával felszerelt embere volt. Bagirmi és Kanem-Bornu szultánjai ezért a franciákhoz fordultak segít(női) 7T! Habré Franciaországban szerzett műveltséget, tapasztalatokat, szívesen követ francia példákat, sőt hadseregét is francia fegyverekkel szerelte fel. Természetes hát, hogy a francia érdekeket is védi e stratégiailag fontos területen. ségért, akik akkor már befészkelték magukat Oubanguiba. ■rib s ez a franciáknak éppen kapóra jött... Az európai gyarmattartó nagyhatalmak ugyanis a fekete földrészt ekkor, a XIX. század végén már felosztották egymás között — papíron. A századforduló táján jött el az ideje annak, hogy ott helyben is pontosítsák a határok-at, s egy-egy terület fölött való „jogaikat” igazolják. A franciák a múlt század végén három-három hadjáratot indítottak a Csádi-tó partjához. A tótól délre. Kousserinél vívták meg a döntő ütközetet, amelyben legyőzték Rabbah csapatait. A harcokban maga Rabbah is odaveszett. A franciák ezután Bagirmi szultánjának segítségével szilárdan megvetették lábukat a Chari völgyében, de kerek tíz esztendeig tartott, amíg a Váddai-beliek ellenállását, akik más törzsekkel is szövetkeztek, sikerült megtörni. Igv 1913-ban már az egész csádi területet a magukénak mondhatták. Csád egy ideig a Francia Egyenlítő-Afrika gyarmati föderáció tagja volt, majd az első világháború után 1920-ban vált önálló gyarmattá. A terület a két háború között fontos katonai-stratégiai bázisa volt a francia gyarmatosításnak, később — amikor ez a folyamat már befejeződött — a francia gazdasági érdeket volt hivatva szolgálni: gyapottermesztő monokultúrás területté akarták átalakítani. r sádra mint gyarmatra, még egy nagy történelmi szerep várt. A második világháborúban, amikor a német fasiszták lerohanták Franciaországot (1940-től), itt volt egyik központja a „Szabad Franciaország” ellenállási mozgalomnak. Amikor De Gaulle tábornok Angliában ellenállásra hívta fel a franciákat, francia fekete Afrika is jelentkezett. Törvényszerű folyamat volt. hogy az afrikaiak, akik együtt harcoltak a franciákkal a német és az olasz fasizmus ellen, a második világháború után a győzelemből megkövetelték a maguk részét: a szabadságukat. De már az 1944 februárjában megtartott brazzaville-i konferencia, amelyen — az afrikaiak részvétele nélkül — az afrikai gyarmatok háború utáni sorsáról tárgyaltak, megmutatta, hogy a franciák nem szívesen adják fel gyarmati kiváltságaikat. Az afrikai nemzetek azonban ragaszkodtak a szabadsághoz való jogukhoz. A negyvenes
