Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-20 / 39. szám
ELENA LITVAJOVÁ, AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA, AZ SZNSZ KB ELNÖKE A kongresszus jegyében Tudvalévő, hogy a CSSZNSZ KB VII. plenáris ülésén összehívta a Csehszlovák Nőszövetség kongresszusát, mai plenáris ülésünk tehát fontos feladatot teljesít: összehívja az SZNSZ kongresszusát, s hozzá akar járulni annak jó és egységes előkészítéséhez, hogy az elkövetkező időszakban tovább fokozódjék tagságunk és a nők akciókészsége, valamint szerveink, szervezeteink, tisztségviselőink és tagságunk munkálkodása a CSKP és az SZLKP XVI kongresszusa feladatainak teljesítésében. Tudjuk, ez rendkívül igényes feladat, amelyet azonban olyan időszakban tűzünk ki, amikor pártunk vezetésével egész társadalmunkban növekszik dolgozóink, minden becsületes állampolgárunk — nők és férfiak — igyekezete, hogy gazdasági és szociális feladatainkat teljesítsük. Ebből a programból indul ki szervezetünk is, erre alapozzuk sokrétű, gazdag tevékenységünket. Tapasztalataink és ismereteink egyértelműen dokumentálják, hogy szervezetünk a társadalmi élet lüktetését átvette, hogy munkájával hozzájárul állandóan fejlődő társadalmunk anyagi és szellemi létének gazdagításához. Tiszta lelkiismerettel és jó érzéssel állíthatjuk, hogy szervezetünk tevékenységében túlsúlyban vannak a pozitívumok, hogy számos jelentős eredményt értünk el az utóbbi években, hogy további jó tapasztalatokat szereztünk. Értékeljük mindezt, de nem értékeljük túl, mert tudatosítjuk, hogy társadalmunk életében alapvető és mély minőségi változásokat kell megvalósítanunk, amelyeket a bonyolult belső és még bonyolultabb külső körülmények kövételnek meg tőlünk. Ma már senki sem kételkedik abban, hogy a vészesen romló nemzetközi helyzet hatással van a mi életünkre és munkánkra is. Hiszen ki szemlélhetné közömbösen, hogy egyesek az emberiség legalapvetőbb jogát, a békés életet veszélyeztetik?! Hogy a béke megőrzése és biztosítása ma a legfontosabb feladatunk, száz és százmilliók tudatosítják világszerte. Mert ugyanez a legfontosabb szociális kérdés is, hiszen a béke szorosan összefügg a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenettel, e fejlődés számára a béke teremti meg leginkább a feltételeket. Ezért az imperializmus, főképp az amerikai uralkodó körök megtesznek mindent, hogy a fejlődést, a békét megakadályozzák. Semmitől sem riadnak vissza, nyíltan fenyegetőznek atomfegyvereikkel, élezik a nemzetközi helyzetet, s minden törekvésük arra irányul, hogy katonai fölénybe kerüljenek a Szovjetunióval és a szocialista táborral szemben. Jurij Andropov szavaival a Szovjetunió világos választ adott arra, hogy e törekvések sikertelenségre vannak ítélve. Haladás a fontos és komoly problémák megoldásában csak a béke megőrzésére való igaz törekvésektől várható. Olyan javaslatoktól, amilyeneket a Szovjetunió tett és tesz a többi szocialista országgal teljes egyetértésben. Derűlátásra jogosít fel bennünket az a tény, hogy az imperialista tervek indokolt felháborodást váltanak ki a világban, s egyre erősödnek a békemozgalmak, egyre nő a haladó, háborúellenes erők ellenállása. A békéért folyó küzdelembe a mi asszonyaink, lányaink, a mi szervezeteink is bekapcsolódnak. Leghöbb óhajuk, hogy megőrizzék a békét, a boldog békés életet a ma és a jövendő nemzedékeinek. Munkájukat, szívüket és értelmüket állítják e cél szolgálatába. A szocialista társadalmunk megszabta úton haladunk. Ez pedig az intenzív fejlődés útja, amelyből a minden munka minőségének és hatékonyságának fokozására irányuló követelmény ered. S ez vonatkozik szervezetünk tevékenységére is. Szervezetünk sokrétű tevékenységének előmozdításához a feltételeink adva vannak, csak nem mindig és nem mindenütt hasznosítjuk őket eléggé. A kongresszus előtti időszaknak éppen ezért olyan légkörben kell eltelnie, hogy mindenütt növekedjék akcióképességünk. Szervezetünket fokozott tevékenységre kell serkentenünk a munkahelyeken, a lakóhelyeken, a közérdekű tevékenységben, a családban, a‘gyermekek, a fiatal nemzedék nevelésében. A Szlovákiai Nőszövetség kongresszusa, amelyet 1984. május 12—13-ára hívunk össze Bratislavába, szervezetünk tevékenységének egy újabb fejezetét zárja le. Objektiven, kritikusan értékeli majd elért eredményeinket, tárja fel tartalékainkat, problémáinkat és a hiányosságokat, amelyekkel az eltelt időszakban sikeresen vagy kevésbé sikeresen küzdöttünk, birkóztunk. S ami a legfontosabb: kitűzi és jóváhagyja majd feladatainkat az elkövetkező időszakra vonatkozóan. Ma a kongresszus előkészítésének tartalmi feladataiból eredő legfontosabb teendőket kell számba vennünk. (...) Rendkívüli figyelmet érdemelnek az alapszervezetek és a járási bizottságok, hiszen az ö hatáskörükben fejti ki konkrét munkáját szervezetünk, s ott dől el, hogy igényes céljaink megvalósulnak-e, hogy azok a problémák és nehézségek, amelyekkel asszonyaink a városokban, a falvakban, a lakótelepeken még túl gyakran küszködnek, amelyek még életüket keserítik, megoldódnak-e. Igaz, hogy alapszervezeteink tekintélye — munkájuk eredményei folytán — egyre nő, a tagság öntudatossága fokozódik, egyre több nő tölt be vezető tisztséget más társadalmi szervezetben és az államigazgatásban is. Erről tanúskodtak az utóbbi időszakban járási konferenciáink és az évzáró taggyűlések. Nőtt a járási bizottságok és alapszervezetek munkájának színvonala, és jelentkezett az igény: új hatékony és hatásos munkaformákat és -módszereket bevezetni. Ennek alapján tovább fokozható az igényesség a kongresszus előtti időszakban. Nagy súlyt kell fektetni a szervezeti életre, minden alapszervezet vezetőségét meg kell tanítani a rendszeres, céltudatos munkára, javítani kell tevékenységük tartalmát és minőségét, a gyűlések látogatottságát el kell jutniuk mindenkihez és állandó kapcsolatban kell lenniük minden egyes taggal. Ez újra a személyes kapcsolatok fontosságát hozza előtérbe, az aktivisták segítségével való érintkezést, s arra készteti a járási bizottságok dolgozóit, hogy személyesen látogassák az alapszervezeteket, fokozzák a módszertani tanácsadást és differenciáltan viszonyuljanak azokhoz az alapszervezetekhez, amelyekben a tevékenység még nem éri el a kívánatos színvonalat. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy a nőket megismertessük a gazdaságosság elveivel, és gondolkodásukat, tetteiket ez irányban befolyásoljuk. Mindez érthető, ha tudatosítjuk, hogy a gazdaságosság továbbra is társadalmunk alapvető törekvése, azon pontja, amely meghatározza további fejlődésünket, életszínvonalunk további alakulását. Mert csakis azt oszthatjuk el, amit gazdaságunkban megtermelünk. Feltéve, hogy nem akarunk eladósodni, kölcsönökből élni. És ezt nem akarjuk. A nők mindezt tudatosítják, ezért is helyeznek hangsúlyt arra, hogyan sikerül teljesíteni üzemükben, munkahelyükön a termelési feladatokat, milyen gazdasági eredményeket ér el községük, városuk, járásuk. Hiszen az eredményekért a maguk munkájával, felelősségével ők is kiállnak. Szervezetünk és járási bizottságaink hatással voltak és még nagyobb hatással lehetnek a nőkre munkahelyi feladataik teljesítésében, a feladatokhoz és a problémákhoz való viszonyukban, munkaaktivitásuk fokozásában, a szocialista munkaversenyekben, a munkafegyelem megszilárdításában, különösképpen azokban az üzemekben, ahol a dolgozók döntő többsége nő. (...) Ezekkel a feladatokkal januári ülésünkön részletesen foglalkoztunk, s elfogadtunk egy dokumentumot, amelyben a gazdasági propaganda és agitáció tartalma mindenki számára világosan megfogalmazódott. Ennek formáit és módszerét azonban tovább kell tökéletesíteni, hogy minden nőhöz eljussunk, hogy minden dolgozó asszony megértse a minőségért és hatékonyságért folyó küzdelem fontosságát (...), s ezzel összhangban végezze munkáját is. Ha ezt teljesítjük, teljesítjük szervezetünk alapvető feladatát, hiszen a XVI. pártkongresszus gazdasági és szociális programjának megvalósítása a mi programunk is. Szervezetünk tekintélye nagymértékben függ attól, hogyan teljesíti egy-egy üzem a tervet, s ebből milyen részt vállalnak tagjaink és a nők általában. A jobb munkavégzés, az agitációs és propagandatevékenység fokozása érdekében járási bizottságainknak és a járási szakszervezeti tanácsoknak ki kell bővíteniük- és szorosabbá kell tenniük együttműködésüket, munkájukat még jobban össze kell hangolniuk, és egységesen kell fellépniük a dolgozó nők helyzetével foglalkozó komisszióknak az üzemi szakszervezeti bizottságok nötanácsaival. A mezőgazdaságot illetően fokozni kell az együttműködést a szövetkezetek vezetőségével, a parasztszövetséggel és a járási mezőgazdasági igazgatóságokkal. Jónak tartjuk és nagyrabecsüljük azt a jelentős tevékenységet, amelyet e téren járási bizottságaink aktivistái fejtenek ki, főképp azok. akik lelkesen és odaadással, a tények ismeretének birtokában megfelelő formában és eszközökkel nyerik meg asszonyainkat a tervek teljesítésére. Ök konkrét magyarázatokat adnak, kifejtik, hogyan lehet hatékonyabban dolgozni, milyen feladatok hárulnak a nőkre egy-egy adott munkahelyen. Élenjáró e tevékenységben a cadcai járás. A járási bizottság elnökségébe beválasztottak olyan nőszervezeti tagokat is, akik egy-egy nagyobb üzemben dolgoznak, s őket bízták meg, azzal a feladattal, hogy — másokkal együtt — a nőszervezet üzemi aktivistái legyenek. Ezt a tapasztalatot már több más járási bizottság is hasznosítja. S ez a helyes út, a hatékony munkaforma. Tisztségviselőinknek és megbizottainknak így lehetőségük nyílik arra, hogy szervezeti tevékenységüket javítsák, jobb minőségűvé tegyék, hogy általuk nőszervezetünk hasson a termékek minőségének javítására, a munkafegyelem szilárdítására, a tartalékok feltárására és a nők bekapcsolására a tudományos-technikai haladás előmozdításába. (...) Az SZNSZ igyekszik a lehető legtöbbet tenni azért, hogy tagságának kezdeményezése e téren is kibontakozzék. Fokozott figyelmet szentel a jövőben a női szocialista brigádoknak, segít nekik gondjaik megoldásában, amelyek önmegvalósításuk során felmerülnek, megismerteti velük a tudomány és technika legújabb vívmányait, szélesítve látókörüket. rámutatva arra. mi az, amit munkahelyükön maguk is megvalósíthatnak. Ugyancsak meg akarjuk ismerni azokat a komplex-racionalizációs brigádokat, amelyekben nők dolgoznak, s gondjaikat feltérképezve arra is választ keresünk, miben tudnánk nekik segíteni. (...) Sok járási bizottságunk és alapszervezetünk alkalmaz széleskörű, új, vonzó formákat és módszereket a gazdasági propaganda terén. Martini, lévai (Levice), losonci (Luóenec) járási bizottságaink például elemzést készítettek arról, milyen mértékben kapcsolódnak be a nők járásuk gazdasági és szociális fejlesztésébe, s ezt az anyagot a járási pártbizottságok elé terjesztették. Az elemzések hozadéka volt, hogy benne a felvetett kérdésekre megoldást is ajánlottak, konkrét javaslatokat tettek például arra, hogyan lehetne kiküszöbölni a gyermekintézmények és iskolai napközik hiányából eredő problémákat, hogyan lehetnek javítani a tömegközlekedést, a munkába való utazás körülményeit. Ezt a hatékony formát általánosítani kell, s fel kell használni a többi járási bizottság munkájában, de hasznosíthatják őket a városi és falusi szervezetek is. Olyan út ez, amely a problémák megoldásához, felszámolásához vezet, s közvetlen jó hatással van a dolgozó nőkre, mindennapi teljesítményükre, munkájuk minőségére és hatékonyságára, elégedettségükre s egész életükre, -munkahelyen kívül töltött idejükben is. (Részletek az 1983. szeptember 7-én. az SZNSZ KB plenáris ülésén elmondott beszédből.) (nŐ3)
