Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-13 / 38. szám
Hatvan évvel ezelőtt, IX 13-án született Zoja Koszmodemianszka akit a német fasiszták 1941-ben kivégeztek. 1913. IX 15-én halt meg Vámbéry Ármin, dunaszerdahelyi (Dun. Streda) születésű orientalista, néprajztudós, földrajzi író. Kilencven évvel ezelőtt, IX. 16-án született Korda Sándor, magyar származásü neves angol filmrendező. IX. 17-e Hjalmar Bergman svéd drámaíró születésének centenáriuma. Hatvan évvel ezelőtt, IX. 19-én kezdődött Bulgáriában a fasiszta ellenes felkelés. KÖNYV Magyar néprajzi lexikon 5. Féléves késéssel végre nálunk is kapható a Magyar Néprajzi Lexikon 5., lezáró kötete, polcára teheti az olvasó a szép kivitelézésű, világoszöld árnyalatú könyvet, a zöld árnyalataiban nem egészen érthető elv szerint pompázó előző négy mellé. S újra bosszankodhat a nyomda különben már jól ismert pontatlanságai miatt, a gerincek feliratainak egyenetlenségein, majd az abc-rendbe szedett szócikkek következetlen jelölései miatt a címlapokon. (Pl. a 2. kötetbe F-töl Ka-ig kerültek be a cikkek, a harmadikba a címlap szerint K-tól Né-ig. Nem egészen világos tehát a K-val kezdődő szócikkek elosztása a kötetek között. Ugyanígy a 4. és az 5. kötetben az N és az Sz alatti cikkek pontatlan megjelölése zavarja a gyors és jó tájékozódást.) Továbbá, magyar néprajzi kiadványoknál elszoktunk már a gyenge minőségű fekete-fehér fényképanyagtól, amilyen itt következetesen végigkísért az öt köteten: Ezek azonban apró szeplök csupán, semmit nem vonnak le a nagy vállalkozás tagadhatatlan értékeiből. Hasonló jellegő összefoglalással kevés nemzet dicsekedhet, témaköreiben ilyen szélesen kiterjedő, átfogó jellegű munka, nagyobb terjedelemben egy sincs. A Magyar Néprajzi Lexikon is eredetileg csupán előtanulmány kívánt lenni egy teljességre törekvő, új Magyarság Néprajzához. A fehér foltok pótlása, az elvi és módszertani kérdések tisztázása a munkálatok közben azonban alaposan felduzzasztottá a szócikkek számát. Végül is mintegy 9 ezer, kisebb-nagyobb, lexikális jellegű vagy enciklopédikus terjedelmű (mintegy 40) cikk foglalja magába a magyar néprajztudomány egészét, az anyagi kultúra, a folklór és a szociálantropológia területén a kutatás által eddig felhalmozott roppant ismeretanyagot, valamint a tudomány történetének és kutatóinak életrajzi adatait. A hagyományos paraszti kultúra értékei iránt az utóbbi évtizedekben megnyilvánuló nagy érdeklődés érthetővé és indokolttá teszi a lexikon nagy népszerűségét. Társadalmi szükségletet elégít ki. Méttatói kiemelik fontos szerepét a nemzeti értékek megőrzésében, valamint a külföldön élő magyarság nemzeti tudatának fönnmaradásában, miután külön címszavak foglalkoznak az ország határain kívül élő magyarság sorsával is. (Akadémiai Kiadó, Budapest) KOCSIS ARANKA Két kor mezsgyéjén „... a csehszlovákiai magyarság első korszakának gondos, körültekintő, várva-várt kézikönyvét írta meg Turczel Lajos" — nyugtázta annak idején a Két kor mezsgyéjén megjelenése után Rákos Péter. De a könyv kedvező fogadtatásáról az egyöntetűen pozitív kritikai visszhangon kívül egyéb tényezők is tanúskodnak: szerzője megkapta érte a Madách-díjat és — ami talán ennél is fontosabb — a monográfia rövid időn belüt eltűnt a könyvesboltokból. Turczel Lajos munkája sikerkönyv lett, s e ténynek csak növeli a jelentőségét, hogy tudományos munkák, irodalom- és szellemtörténeti összefoglalók csak igen ritkán szereznek maguknak híveket a szűkebb szakmán kívül. A Két kor mezsgyéjén — amely alcíme szerint a magyar irodalom fejlődési feltételeit és problémáit vizsgálja a polgári Csehszlovákiában 1918 és 1938 között — minden bizonnyal hézagpótló voltának, tudós alaposságának, rendkívüli adatgazdagságának, ténytisztelö tárgyilagosságának és etikájának, valamint pontos és egyszerű nyelvezetének, olvasmányos stílusának együttesen köszönheti a sikerét. Könyvének ez utóbb említett vonatkozása pedig csodálkozásunkat is fölkelti: Turczel Lajos mintegy háromszáz oldalon keresztül tényeket ismertet, neveket sorol, adatokat közöl, s mégsem válik egy percig sem unalmassá, szürkévé; a szerzőnek sikerült megteremtenie köny-TURCZEL LAJOS Két kor mezsgyéjén MADÁCH vében tudományosság és olvasmányosság szintézisét. Így a Két kor mezsgyéjén a megjelenése óta eltelt másfél évtized alatt nemcsak az irodalmárok, hanem tanárok, diákok és az elmélyültebb ön- és múltismeretre törekvők sokat forgatott kézikönyvévé vált. (Jómagam például már két éve egyfolytában az egyik közkönyvtár példányát tartottam idehaza, állandóan meghosszabbítva annak kölcsönzési idejét.) Ezért örömmel üdvözölhető, hogy a Madách Könyvkiadó most második kiadásban is megjelentette ezt a forrásértékű monográfiát. (Ám sajnos, a hazai könyvpiac most is csak hatszáz példányt kapott belőle.) A könyv ezúttal a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban látott napvilágot, s teljes joggal: Turczel Lajos munkája a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar írásbeliség egyik csúcsteljesítménye. Ennél többet pedig tudományos munkáról, úgy vélem, nem lehet elmondani. TÓTH LÁSZLÓ Átlépni a küszöböt Fellini „Casanova 70" című .filmjét sajnos nem láthattam, mert nálunk nem játszották. De sokat olvastam és hallottam róla, valamint a címszerepet alakító Donald Sutheriandról. így hát amikor megtudtam, hogy az Átlépni a küszöböt című kanadai filmnek is ö a főszereplője — egy világhírű szívsebészt személyesít meg, aki először transzplantál emberbe műszívet —, azonnal jegyet váltottam a filmre, bár, az igazat megvallva, nem vártam tőle túl sokat. Az pedig, hogy írjak róla, eszembe sem jutott. És most mégis verem az írógépet. Mert ez a film, amely lényegében véve nem mondott semmi újat — hiszen a klinika steril környezetében lejátszódó küzdelem az életért nálunk igazán ismert, gondolok itt a „Kórház a város szélén" című Dietl-kitalációra, az önfeláldozó orvossal, aki a beteg lelkét is gyógyítja, és ugyebár az olyan nővérke sem ritkaság, aki könnyet ejt az elhunyt páciens felett ... —, eszembe juttatta egyik olvasónk levelét, aki haldokló édesanyjához hívta az ügyeletes orvost, de Dr. S. csak ennyit válaszolt: Ha meghalt, minek menjek! „És az ember fia fél, hogy ha újból segítségre szorul, nem kapja meg az amúgyis keserves segítséget..." — fejeződik be a levél. Nem mondott a film semmi újat, kivéve, hogy itt mindenki kapott segítséget. És volt két megrázó pillanata. Az első, amikor a katéter szívbe vezetése és a kontrasztanyag befecskendezése után a röntgenkészüléken egy szempillantás alatt kibomlik a szív belsejének képe. Mint egy lüktető fa ... íme, az élet, súgta a szomszédom, aki maga is művelője az érrendszer vizsgálásának. De nem sokkal ezután ugyanez a szív megszűnik dobogni, s az áramütés sem kelti életre. Fekszik a lány mellkasában, mint egy nehéz, haszontalan kő ... Csak ennyi. Az élet és a halál között látszólag nincs semmi küzdelem. De az embernek kötelessége nem akárhogyan élni, és joga van arra, hogy ne akárhogyan haljon meg. LAMPL ZSUZSANNA Magától terem A nyár közepén nyílt meg a komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeumban az 1931. 3. 20-án Érsekújvárban (Nővé Zámky) született Vanek Imre szobrászművész kiállítása. A prágai Iparművészeti Főiskolán tanult, O. Ecker nemzeti művésznél. S mert több mint egy évtizede tagja a Keramikusok Nemzetközi Akadémiájának, ezen a tárlaton a immár nemzetközi jelentőségű vaneki életmű egy részét láthatjuk, összesen 91 alkotást. A formában és méretben változatos kollekció letisztult és optimista világképet tükröz. Optimizmusa nem kedélyes naivitásból fakad. Vanek Imre tisztában van korának abszurd buktatóival, az élet általános veszélyeztetettségét mélyen, idegrendszerében érzi. Optimizmusa tudatos, bátorító bizakodás, amely abból a hitből táplálkozik, hogy az élet kiirthatatlan, dacára számos ellenségének, megújulása örök. A kiállított művek azonban ezt a gondolatot tematikailag — didaktikusán — soha-sem hirdetik. Mindig műfaj — az égetett agyag — férfias nyelvén (de néha lányosán csilingelve) szólítják meg a néző lelkét: a kompozíció mélyéből jön az üzenet: Ne csüggedj! Ezt legszembeszököbben két — méretre is legnagyobb — alkotás sugallja. Az első a „Madár a napban" című, elhelyezésével is, méreteivel is rögtön megragadja a belépő figyelmét, meghatározza hangulatát. Mesei ihletésű címével ellentétben, nagyon is egzakt dolgok poézisét teremti meg. Formájával egy befűződő, osztódó, repedő, a méhében új életet dajkáló sejtre emlékeztet ... A másik, a „Virág" három részből álló alkotás. Két héjszerű, leváló rész között az új s még újabb életet ígérő virág ... Mindehhez érdekes módon kapcsolódik az „Ablakocska" című relief. Vanek ablakán át, úgy tűnik, megbúvó, torz emberi arcokat látni, csúnyák és karikatúraszerüek, a karikatúra kedvessége nélkül. Valami azt súgja, ezek ott belül — talán az élet ellen áskálódnak. Persze, ez nem töri meg a tárlat nyugodt és tiszta optimizmusát, amely nemcsak formákban, színekben is markánsan kifejeződik. Az élénk színek közt is a nap erejével hat a színarany zománcozás. Mintha az arany még egyszer lehetőséget kapott volna, hogy csillogása e műveken megszépüljön. Meg is szépül, pénz, karkötő s egyéb alakja után itt lelke támad... Nem véletlen, hogy a vendégkönyvbe a sok dicséret közé ilyen is bekerült: „Honnan van ennek — Vanek Imrének — ennyi aranya?" A szívéből, kedves látogató. Méghozzá úgy, hogy nem is tárolja, nem is vásárolja. Magától terem ... FÜLÖP ANTAL Bohemia et Hungária A kitűnő szegedi irodalmi és kulturális folyóirat, a Tiszatáj Most — punte — híd című rovatában évek óta rendszeresen figyelmet szentel a kelet-európai nemzetek kulturális-politikai életének: múltjának, jelenének. A szerkesztők célja nyilvánvaló: felmutatni a magyar olvasónak a közös történelmi múltból elsősorban azt, ami az egymás mellett élő nemzeteket összeköti. A lap júliusi száma Bohemia et Hungária címen nyújt olvasóinak válogatást a cseh—magyar kulturális és politikai kapcsolatokból. Az összeállítók arra törekedtek, hogy egyrészt bizonyítsák, a századok során a cseh és a magyar nemzet kapcsolatában milyen sok és gazdag az előremutató mozzanat, másrészt, hogy ezt a még csak részben feltárt közös örökséget mai szempontból, a jelen viszonyai közt vizsgálják, azzal a nem titkolt céllal, hogy a jövő sokrétűbb, termékenyebb és őszintébb kapcsolatainak az útját egyengessék. A válogatásban szemelvényeket találunk a cseh irodalom néhány jeles alakjának (Frantiiek Halas, Otakar Brezina, Jaroslav Hasek) műveiből. Zajos magány címmel pedig a mai cseh irodalom mesterének, Bohumil Hrabalnak olvashatjuk egy kitűnő regényrészletét. A cseh és a magyar nacionalizmus kapcsolatait, a századok során egymással gyakran érdekellentétekbe kerülő, feloldhatatlannak bizonyuló mélyebb összefüggéseit eléggé hiányosan, sok-
