Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-18 / 4. szám
^családi kör_____________ ^MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ „Ahány szóra váró gyermek” I. (JEGYZETEK EGY TANULMÁNY KAPCSÁN) Ki ne szeretné, hogy gyermeke eszes, értelmes úgymond jófejű legyen? Sokan mégis az egész gondot a pedagógusok nyakába vartják. vélvén, hogy majd ők megtanítják, pedig az iskolába menetelkor talán már el is késtek, hiszen jó tanuló csak abból lesz, akinek kifejlődtek a gondolkodási alapjai. Ennek feltétele pedig — és ez nem új dolog — a nyelv és a beszéd tökéletes elsajátítása. A beszéd, mint a járás, a viselkedés tanulás útján alakul ki és fejlődik tovább. Ennek képessége csak az emberben van meg, mint fejlettségi fokának egyik jellemzője, de kellő környezeti ráhatás és késztetés nélkül nemcsak hogy nem éri el tehetsége által feltételezett szintet, hanem a szellemi alultápláltság miatt az agyközpont ingerhiánya következtében ezek a képességek degenerálódnak is. Ezért lett a beszéd és a nyelv elsajátításának folyamata a tudományos vizsgálódás tárgya, főleg a lélektani téren. Ez a pszicholingvisztika, melynek fő témakörei: a beszéd és a nyelv pszichofíziológiája, a nyelv mint jelzőrendszer, a nyelv és a gondolkodás kapcsolata és fejlődése, a beszéd tanulásának és tanításának pszichológiája, a nyelv és a társadalom, a beszédzavarok pszichológiája, az idegen nyelvek tanulása. Főleg a szovjet szakemberek kutatásai hoztak új ismereteket. Pavlov a beszéd szerepét a második jelzőrendszerben határozza meg. mint a minőségileg magasabb agytevékenység nyelvi idegkapcsolatát, amely csakis emberi sajátosság, és a nyelvi ingerek révén még az első jelzőrendszer, tehát az érzékszervek által tapasztalt ingerek is átminősülnek. Ez alakítja ki a tudatot, mint a valóság gondolkodás által feldolgozott vetületét. Vigotszkij a nyelv és gondolkodás egymásra utalt fejlődésnek vizsgálataiban leszögezte, hogy „az általunk elsajátított beszédstruktúrák válnak gondolkodásunk alapstruktúráivá;... a gondolkodás fejlődését a nyelv határozza meg, azaz a gondolkodás nyelvi eszközei és az egyén társadalmi-kulturális tapasztalata:... a gyermek intellektuális fejlődése annak függvénye, hogy mennyire sajátította el a gondolkodás társadalmi eszközeit, azaz a beszédet. ” Lurija a nyelv és a beszéd kapcsolatteremtő funkciójával foglalkozott és megállapította, hogy a gyermek fejlődésének korai szakaszában a beszéd csupán a környezettel való komunikáció eszköze, később ennek segítségével szervezi meg saját tapasztalatait és cselekedeteit. így a beszéd a viselkedés szabályozójának hordozójává is válik. Az intellektuális fejlődés lényegében társadalmi fejlődés, melynek kulcsa a nyelv. Az egyén képes elsajátítani az előző nemzedékek felhalmozott tapasztalatait, s ahogy a gyermek megtanulja, hogy alárendelje magát a nyelvnek, viselkedését szabályozva új fogalom-, emlékezet-, képzelet-, gondolat- és cselekvésformákat tesz lehetővé számára. Kísérleteivel igazolta, hogy azok a gyerekek, akiket külön csoportban intenzív beszédgyakorlatokon képeztek, jobb eredményeket mutattak fel a játékban, konstruktív tevékenységben és a logikaiintellektuális folyamatokban is. Ugyanakkor a másik végletben a beszédzavaros vagy süket gyerekek (akik nem tudják a beszédet elsajátítani) az átlagnál is gyengébb eredményeket mutatnak feL Ljublinszkaja ezekhez kapcsolódóan leszögezi: „A megismerő tevékenység észleléssel kezdődő és az elvont gondolkodásig eljutó fejlődése megköveteli az anyanyelv alapos ismeretét. A nyelvtudás feltétele a tárgyakra és tulajdonságokra, a tevékenységre irányuló általános emberi reflexióknak. ” Ljublinszkaja á továbbiakban elemzi, hogy a szókészlet és a nyelv grammatikai szerkezetének logikája miképp járul hozzá az emlékezőképesség minőségéhez és kapacitásához. A nyelvtani tudatosság, amely az otthoni rendszeres beszédkapcsolat és az iskolai anyanyelvi oktatás eredménye, a viszonyok, összefüggések rendszerét tárja föl, további elemzésekre és elvonatkoztatásokra téve képessé az egyént. A szavak önmagukban is késztetik a megkülönböztetést, összehasonlítást, rendszerezést, elemzést és elvonatkoztatást. Egy nyelv, amelyet elsődlegesen és legjobban elsajátítunk, amelyet legszívesebben használunk a tudatos fejlesztés folyamán szilárd alapja lehet a későbbiekben egy idegen nyelv megtanulásának. bár az anyanyelv mindvégig meghatározó és érzelmileg is mélyebb. Ezáltal — bár nem kizárólagosan — kötődik egy családhoz, népcsoporthoz és lényegében a társadalomhoz. Amennyiben a társadalom támogatja és ösztönzi az egyénben ennek az elsődleges nyelvi rendszernek a megszilárdulását, úgy megkönnyíti az egyén társadalmi beilleszkedését, képességeinek fejlesztését, ezáltal a társadalom intelektuálisan fejlettebb, emberi kapcsolataiban értékesebb egyénekkel gyarapszik. Itt ismerhetjük fel Denis Lawton kutatásainak eredményét. aki a nyugati társadalmi rendszer kritikájaként feltáija. hogy a munkásosztályból származó gyerekek iskolai eredményei gyengébbek, de nem azért, mintha ők kevésbé tehetségesek lennének, hanem azért, mert a szociális helyzetük, szegénységük, környezetük sem a tanulás anyagi körülményeit, sem a beszéd és a gondolkodás kellő fejlesztését nem teszik lehetővé. Így válnak, a gazdasági bajok vetületeként hátrányosabb helyzetűekké a jómódú gyerekekhez képest. Mint kimutatja, a hátrányos helyzet szorosan összefügg a család anyagi feltételeivel, a szülők képzettségével, a szülők oktatáshoz való viszonyával, a család nagyságával. Ahogy a nyelvileg szegényebb környezet visszafogja a gondolkodás fejlődését (a szülők dolgoznak, nincs türelmük és idejük többet foglalkozni a gyerekkel, esetleg ők maguk is képzetlenebbek) már kétéves kortól kezdve, úgy az iskolai sikertelenség is újabb negatív vetületeket hoz magával: az iskola értékrendszerének elutasítása, érzelmi szegénység, agresszivitás, antiszociális megnyilatkozás, bűnözés stb. A szigorú nevelési stílus eredménye esetleg egy látszólagos „illedelmességet” hoz létre belső meggyőződés nélkül, míg a gyermek személyiségét becsülő, kíváncsiságát értékelő, szociális és nyelvi ingerekben gazdag nevelés az erkölcsi-etikai normák meggyőződéssé válását és a társadalmilag kívánatos magatartás belső értékké formálódását segíti elő. Felmerül a kérdés — mint azt Lawton is megfogalmazza —. hogy ez a társadalmi és nyelvi hátrányos helyzet milyen távlatokat eredményez az iskola első osztályától kezdve az ismeretek és a magatartásformák elsajátításában. E gondolatkör tisztázásához elemzi a nyelv elsajátításának folyamatát, a nyelv és a társadalmi háttér, a nyelv és a kultúra viszonyát. A nyelvi érettség meghatározásában a szókincs, a nyelvtani szerkezetek helyes használata, az egyes szófajok gyakorisága, a mellé- és alárendelő viszonyok alkalmazása, valamint ezek kialakításának ösztönzői és lehetséges módszerei szerepelnek. Az alapoknál elkezdve a beszédhangok tökéletes elsajátítása a szavak megkülönböztetésének képességét segíti (pl. tél. tér). A tiszta hangejtés viszont zenei alapokon nyugszik. A helyes tagoláshoz (szintén a zenei eredetű) helyes ritmizálás szükséges. A szavak egymás mellé állítása a mondatban a nyelvtani viszonyok ismeretét igényli. Minél hamarább tudatosul és szilárdul meg ez, annál hamarább léphet előre a gyermek a gondolkodásában is. annál hamarább tud összetett viszonyokat is nyelvileg kifejezni. ínűio) Fotó: PRlBYL
