Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-08-02 / 32. szám

rázza, veri. Fején csak ott maradt meg a haj, ahol sapka fedte ... < Az amerikai katonák mindent fényképeznek. A legnagyobb szenzáció egy emberi árnyék, 250 méterre a hipocentrumtól egy lépcsőre nyomódva. Aki ott ült, egy pillanatig talán láthatta a lezuhanó „Kisfiút" ... Kattognak a fényképezőgépek. A forróságot nem lehet lefotózni, pedig a robbanás pillana­tában több millió fok volt. Olyan masina sincs még, ami a testi és lelki fájdalmakat, a sebe­sültek hörgését, a haldoklók utolsó sóhajtásait fényképezné. Hát még olyan, ami az eljövendő évek történéseit dobná ki a száján pár pillanat múlva ... A FEGYVER HALÁLA — IGEN VAGY NEM? A Szovjetunió négy évvel később, 1949. szept. 25-én jelentette be első atombombájá­nak felrobbantását. Egyidejűleg az ENSZ elé terjesztette javaslatát az atomfegyverek betil­tásáról, de Truman parancsára az amerikai küldöttség ezt ellutasította. Truman egyúttal intézkedett, hogy gyorsítsák meg a hidrogén­bomba előállításának folyamatát. A fegyverke­zési verseny tehát folytatódott, s bár a Szovjet­unió és a Varsói Szerződés tagállamai később is javasolták az általános leszerelést, az első ilyen jellegű szerződés (az ún. Test Ban Treaty vagy moszkvai atomcsendegyezmény — az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről az at­moszférában, a kozmikus térségben és a viz alatt) aláírására csak 1963. aug. 5-én, Moszk­vában került sor. Innen még hosszú és göröngyös út vezetett Partnerkapcsolat? Higgadt megegyezés? Mire jó az annak, aki uralkodni akar... LESZ-E PÁRBESZÉD? Az Androméda köd című sci-fiben földi küldöttség indul egy távoli bolygóra, hogy felderítse, mi okból szakadt meg köztük a rádiókapcsolat. Amikor odaérnek, csupa ha­lottat találnak. Az egész bolygót valami óriási fekete, bársonyos szirmú mákvirágszönyeg borítja. Az atomrobbanás és radioaktív sugár­zás terméke. A földlakók csodálkoznak és nem értik, hogyan juthattak el embertársaik odáig, hogy elpusztították önmagukat és az élet minden fajtáját. A tudományos alapokon épülő, komoly sci-fikben nincs háború. Az ember minden­ben részesül, amire szüksége van, pedig — de éppen ezért — sokkal fejlettebb igényű a mainál. Amikor körülnéz, nem egyes országo­kat lát, hanem az egész földgolyót. Bárhol dolgozhat, bármerre járhat, így mindenhol van barátja, ismerőse; szerelme és gyermekei is bármikor, bárhol tartózkodhatnak. Hogyan gondolna hát háborúra, mikor nincs olyan hely, ahol idegen lenne, ahová senki, semmi ne fűzné?! S ha megkérdeznénk tőle, akar-e háborút, valami ilyet felelne: Háborút? És vajon merre? Talán lenn, dé­len? Ne, ott ne legyen, mert ott él a görög Mária, akivel az iskolaévek alatt együtt jártam szaunába! És az olasz Vincenzo, aki egy régi neofasiszta botütés nyomát viseli az arcán! És ott, a Távol-Keleten, a japán szigeteken? Nem, ott sem szabad, hiszen ott él Mari Niisato, a cseresznyefülbevalójú lány, akivel Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) talál­koztam valamikor régen ... És Kiyoshi Mat­­sue tanító, akinek szüleit és testvéreit már megölte egy atombomba Nagaszakiban; Tsu­­tomu Iwakura, akinek lánya, az igazi, korban ikertestvérem. Yashue Endo, aki csak kétszer eszik ugyanabból az ételből, úgy, ahogyan erre apái, nagyapái tanították, és Toru Koba­a SALT I. és a SALT II. egyezmények aláírásá­ig. Az utóbbi dátuma: 1979. jún. 18., Bécs. Carter elnök hazatérte után nem terjesztette elő a megállapodást szenátusi ratifikálásra. Sőt, 1980 nyarán az 59. számú elnöki dekré­tumban ismertette új katonai doktrínáját, amely a koriátozott atomháborút akarta tör­vényesíteni. Azóta akadozik a párbeszéd, s hiába aggó­dik a világ népe, Reagan elnök világosan megmondta: „Ha majd újra átvesszük a szabad világ vezetését, akkor úgy vélem, nem maradunk tovább egyedül; támogatást kapunk majd azoknak az országoknak ó$ népeknek a nagy közösségétől, amelyek együtt akarnak ural­kodni velünk". yashi, aki Dunaszerdahelyen mondotta a kö­vetkezőket, még 1983-ban, amikor harcolni kellett a békéért: „Én is földműves tájról származom. A ház mellett, melyben gyermekkoro­mat töltöttem, ugyanilyen fák nőttek, mint ezen az utcán. És ez is azt bizo­nyítja, hogy egy bolygón élünk!" És sorolná tovább a jövő embere. Senkiről sem feledkezne meg. Mint ahogyan én sem felejtek és sok olyan dologra emlékezem, amit nem is láttam, nem láthattam még, de naponta érzek a levegőben. De nemcsak ma, minden nap, minden reggel emlékezem, akár­csak Yamaguti úr, amikor a tükörbe néz és meglátja atomsugártól megégett arcát. 3. Emberi árnyék a lépcsőkön... 4. 1945. augusz­tus 10-e délután­ján ... 5. Ez a kép szep­temberben ké­szült. A haldokló asszonyt belepik a legyek ... Hiro­simában 310— 320 ezer, Naga­szakiban 270— 280 ezer volt az atombomba ál­dozatainak a szá­ma 6. A japán béke­delegáció tagjai Dunaszerdahe­lyen (Dun. Stre­da) is töltöttek egy napot

Next

/
Thumbnails
Contents