Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-08-02 / 32. szám
1. Az atombombát 10 km magasságból dobták le. Az ördög tűzlabdáját" a B 29-es bombázó ablakából filmen is megörökítette a gép személyzete 2. Senzi Yamaguti másfél kilométerre volt a robbanástól. — Láttam a vörös démont! — emlékezik —.14 éves volt akkor. Fotó: Duáan Majda és válogatás a Hirosima-Nagaszaki kiadó U. S. Army archívfelvételeiből összeállított albumának fényképanyagából. Köszönet T. Iwakura úrnak, aki nekünk ajándékozta ezt az albumot. „Hitler azt remélte, hogy nem fogunk megegyezni, hogy esetleg apró rés támad a szövetséges egység szilárd falán, egy utolsó reményt kínálva neki és gengsztertársainak arra, hogy elkerüljék megérdemelt sorsukat. Propagandagépezete hónapok óta ezen fáradozott. Hitler azonban csalatkozott. A fő szövetségesek még soha nem voltak egységesebbek, nem csupán háborús célkitűzéseikben, hanem a békével kapcsolatos céljaikban is. Szilárdan eltökélték, hogy továbbra is fenntartják az egységet egymás között — és minden békeszerető nemzettel —, s így a tartós béke eszméje valóra válhat." F. D. Roosevelt, az USA 32., ekkor már nagybeteg elnökének szavai ezek, melyeket 1945. március elsején, a jaltai konferenciáról hazatérve intézett a kongresszushoz. Roosevelt 1945. április 12-én meghalt. Halála után alig néhány órával Harry Truman lett az új elnök. Békés Rezső a „Truman árnyéka" című könyvében a kővetkezőket írja erről a napról: „Trumant éjszakai telefon riasztotta, s hívta azonnal a Fehér Házba. Amikor megérkezett, Roosevelt feleségének második emeleti lakosztályába vezették, aki ezekkel a szavakkal fogadta: — Harry, az elnök halott... Truman — saját szavaival — úgy érezte ebben a percben, „mintha a hold, a csillagok és minden planéta reá zuhant volna". Kisvártatva megkérdezte Mrs. Rooseveltet: Ennek a „szorgalmas munkának" egyik momentuma például, hogy a potsdami konferencia idején (1945. júl. 17. — aug. 2.), amikor titkos üzenetet kapott az atombomba Los Alamosban megtörtént sikeres kipróbálásáról, csak Churchillel közölte a hírt, Sztálint nem tájékoztatta. További lépés: annak ellenére, hogy jól ismerte a Roosevelt és Churchill között 1944. szept. 18-án létrejött megegyezést, melyben kimondták, hogy ha az atombomba elkészül, „kellő megfontolás után esetleg felhasználható lesz a japánok ellen, akiket figyelmeztetni kell majd, hogy addig bombázzák őket, amíg meg nem adják magukat", a meglepetésszerű bombázás mellett döntött. Tudta, hogy a hatás így sokkal nagyobb lesz, félelmetesebb, mint a szóbeli fenyegetések. De elsősorban nem a még harcoló japánokat akarta megfélemlíteni. Amikor 1945. aug. 5-én és 9-én parancsot adott Hirosima és Nagaszaki lebombázására, azt hitte, hogy a Szovjetuniónak legalább 20—30 évre lesz szüksége, amíg hasonló . fegyvert fejleszt ki... A halált hordozó „anya" — az Enola Gay pilótája ugyanis saját anyjáról nevezte el gépét — és társa 1945. augusztus 6-án a világon először, élő célpontra, Hirosimára dobta le az atombombát. Augusztus 9-én Nagaszaki került sorra. Az „ördög tűzlabdája" minden elképzelhető látványt felülmúl. Az amerikai katonák megilletödötten ülnek, szájtátva nyújtogatják a nyakukat. Elégedettek. Egyikük kezében berreg a filmfelvevőgép. AZUTÁN ELOSZUK A FEKETE FELHŐ ... A robbanás hipocentrumától kb. 700 méterrel délebbre egy elárvult két év körüli kisfiú szorongatja rémülten szivacslabdáját. Nem érti mi történt, hova lett a ház, a játékok, az anyja... A Sakaebashi híd felé eszeveszetten ordító Lampl Zsuzsanna — Tehetek valamit Önért? S az özvegy tüstént így válaszolt: — Segíthetünk-e mi valamiben Önnek? Hiszen igazából most Ön van bajban. PEDIG VALÓJÁBAN A VILÁG KERÜLT BAJBA .. Truman ugyanis a háttérben meghúzódó hatalmi körök új érdekeit szolgálva, elnöklésének első percétől hozzákezdett a nagy előd által kiépített kapcsolatok lerombolásához. emberek tömege rohan. Égett bőrük cafatokban lóg és röpköd a testük körül. A hídhoz érve egymás után vetik magukat a vízbe. A korláton ugorni készülő, de már halálgörcsben megdermedt testek ... A 28 éves Takeuchi Hatjusi a beomlott falak közül segélykiáltást hall: „Segítsenek ezen a gyereken! Segítsen rajta valaki! Kérem segítsen!!! Valaki..., kérem ..." Egy rendőr olajba mártott ronggyal kezeli az égetteket. A 17 esztendős Yamagata egy asszonnyal találkozik, aki üszkös, szénné égett testű gyerekét magához szorítva fut valahová ... Azután elered a fekete eső ... Az emberek az utcán, a földön fekszenek, jajgatnak, sírnak. Egy kisgyerek haldokló testvérét élesztgeti.
