Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-08-02 / 32. szám

LUBICKOLÁS HELYETT NAPFÜRDŐ? A nyári melegben mindenkinek jól esik egy kis fürdés. Mi. újváriak sem képezünk e tekintetben kivételt. Fel­frissülésre mégsincs lehetősé­günk ... Pedig Érsekújvárnak (Nővé Zámky), Dél-Szlovákia legnagyobb városának nem akármilyen strandja van! Először is: hosszú múltra tekint vissza, még az első köztársaság idején alapította Tatarik Emil, haladó szellemű tanító. Barátaival, tanítványaival kora reggel­től késő estig építették és szépítették a strandot. Röplabdapályákat létesí­tettek, asztaltenisz-, teke- és sakkver­senyek tették színesebbé a fürdők perceit. A büfében hűsítő italokat, aprósüteményeket, gyümölcsöt, fagy­laltot, virslit, szalámit lehetett venni. Az újváriak közül nagyon sokan töl­tötték itt a nyarat családjukkal. Néhány évvel ezelőtt három szép medencével és egy játszótérrel tol­dották meg a strandot. A medencék mellett ugródeszkák, csúszdák, zuha­nyozók, az utak mentén pedig ivócsa­pok létesültek. A pázsit szép, rende­zett, egy évvel ezelőtt adták át a minden igényt kielégítő golfpályát. Mégis újra csak azt kell monda­nom, nem akármilyen strand ez a miénk! Tehát másodszor: minden fel­sorolt előnye mellett van egy hátrá­nya — a medencék üresek. Nincs bennük víz... Hogy miért, azt nem tudom. Természetes, hogy kedve­sebb a látogató is. Az alkalmazottak nosztalgiával gondolnak vissza azok­ra az évekre, mikor egy nap a nyári idényben akár 4—5000 ember is ki­jöhetett strandolni... S hogy hova mehet most, aki fü­rödni akar? Két lehetősége van. Vagy a Fuőik utcai „strandra", ahol egyet­len kis medence van. Zsúfolásig tö­mött, úszni ott nem lehet, csak egy helyben állni. Ez a medence ma már egy 1000 lakosú községnek sem len­ne elég. A második lehetőség: autóba ülni és 40—50 kilométert menni, hogy a szabadban fürödhessünk. Ma, amikor a központi irányelvek szerint mindennel takarékoskodni kell (fűtő­anyaggal, idővel, igaz: vízzel is), nem pazarlás ez?! Mikpr veszik észre az illetékesek, hogy így csak magukat csapják be, nekünk, újváriaknak pe­dig az örömünket, nyári szórakozá­sunkat rontják el?! Összegezve tehát az elmondotta­kat: ebben az évben a medencében még nem volt víz. Nem tudom mi ennek az oka, mert ha műszaki vagy egészségügyi hiba van, azt már a múlt évben, illetve az idény előtt kel­lett volna orvosolni. Remélem, hogy az illetékesek rövid időn belül megtalálják a módját an­nak, hogy az újváriak is élvezhessék a nyári fürdés örömeit. Dr. HOFER LAJOS UNOKÁINK SEM FOGJÁK LÁTNI.. . ... mármint azt a hintát, amelyet az illetékesek Dubno községből a szom­széd faluba „mentettek át". Pedig Dubnónak óvodája sincsen, már öt éve! A régi óvoda felszerelését egy poros raktárban tárolták eddig. Innen szedték elő a szülök a szóbanforgó hintát is, és felállították a falu új során, a réten. De csak egy hétig örülhettek neki a gyerekek ... Hogy miért vitték el? Ez a mai napig talány. Talán azt hitték, nincs eléggé kihasználva? A mellékelt fel­vétel nem erről tanúskodik! Vagy ép­pen a szomszéd falu óvodájának sem volt eddig hintája? De akkor miért nem vettek egy újat, ezt pedig miért nem hagyták itt? Miért épp erre fájt a foguk, hiszen ezidáig senkinek nem hiányzott? ... Vagy csak most jöttek rá, hogy az óvodába hinta is kell ?! Különben sem ismerek olypn elő­írást, amely kimondaná, hogy a gye­rekek csak az óvodában hintázhat­nak. De azt tudom, hogy létezik jog a játékra. S a mi gyerekeink hol játssza­nak? Talán a kocsma környékén ahol akaratlanul is bővül a szókincsük?! FARKAS OTTÓ, Dubno, (Rim. Sobota) rimaszombati járás Kép: Farkas Zoltán Érdekelnek a „panelfészekrakók” problémái, mivel én is az vagyok és bőven rendelkezem idevágó tapasztalattal: Az én lakásom alatt van a mosókonyha és a mángorló. Minden van tehát, csak az emberi belátás hiányzik: 49,1 decibel zaj van a lakás­ban, amikor megengedik a vizet! És nemcsak lentről, föntről is hallatszik a vízcsorgás, ami úgy hat az ember idegeire, mint az ókori kínzókam­rák. Az egyik riportalany mondta, hogy az alsó szomszédok mindig veszekszenek vele a vízcsö­pögés miatt. Nagyon szép a virág az erkélyen, de úgy látszik, öntözni is tudni kell! Nekem például nemegyszer leöntötték az ablakokat a fenti la­kók. Hogyan nyomozzam ki, hogy ki öntözött olyan embertelenül, amikor tizenegy emelet tor­nyosul a lakásom fölé?! Nemegyszer megtörténik, hogy a fejem fölött éjszakai órában kezdenek veszekedni, és ha szólok, azt mondják, meg kell szokni, hogy laknak fölöttem. De kérdem én: ezt kell eltűrni az első kategóriás lakásban?! Tisztelettel: Petrányi Erzsébet Érsekújvár (Nővé Zámky) Köszönettel és elismeréssel A nyugdíjba vonulók rendszerint kellemes pihenést kívánnak a sok éves munkájukért köszönetét mondók, s vi­rággal, ajándékkal, meghatott moso­lyokkal, felsorakozván (így kezdik, vagy végzik) méltató szavaikat: „most, hogy megérdemelt pihenésedet elkez­ded" ... Nők esetében, akiknek gyer­mekük, unokájuk van, bizony pihenés­nek aligha lehet nevezni a nyugdíjas kort. Különösen, ha olyan asszonyról van szó, amilyen Vanyek Anna is, a Szlovákiai Nöszövetség galántai járási bizottságának titkára. Hiszen évek hosszú során vajmi kevés ideje jutott a családra, lányaira s unokáira, annyi közéleti tisztsége, ahogyan mondani szokás, funkciója volt. Legalább jel­szavasán soroljuk fel, e tisztségek tar­talmi megjelölése nélkül is sok: 1946-tól a Zivena nőszervezet tag­ja, 1950-ben a Szlovákiai Nöszövet­ség alapító tagja, a galántai jnb nő­mozgalmi munkabizottságának titkára majd elnöke, 1954-től a jnb képvise­lője és 1931-ig a JNB tanácsának tagja, a kajali hnb képviselője és ta­nácstagja (most is), a hnb pénzügyi bizottságának elnöke, 1970-től 1974-ig a Nemzeti Front járási párta­­lapszervezetének titkára, 1974-töl nyugdíjbavonulásáig alelnöke, 1969. január 1-től a Szlovákiai Nöszövetség galántai járási bizottságának titkára nyugdíjba vonulásáig, a Jednota fo­gyasztási szövetkezet elnökségi tagja, a PÜT titkára Kajaion, lakóhelyén. Ennyi feladat, tisztség mellett nem is igen tehetett különbséget munkaidő és szabad idő között, különösen, ha úgy akart dolgozni, ahogyan mindig is szeretett: az emberekkel, az embere­kért. A nőszövetség titkári munkatartal­ma tulajdonképpen politikai-szervező, népművelő tevékenység. Sokféle te­kintetben könnyíthetett volna rajta. Elég lett volna néha-néha egy-egy fe­ladatot, utasítást írásban „leküldeni". Csakhogy ő nem érezte és éreztette hogy „fent" van, míg alapszervezetei tisztségviselői, társadalmi megbízatá­sul vállalt funkcióban „lent". S mindig az volt a meggyőződése, hogy ugyan­arról a feladatról másképpen kell be­szélnie a nádszegi (Trstice), a nagymá­­csédi (Veíká Maca), a vágsellyei (Sala) vagy az alsószeli (Dőlné Saliby) asszo­nyokkal. És ha csak tehette, sorra felkereste őket. Nem a munkaidő órái alatt, hiszen napközben azoknak is dolguk volt, hanem amikor ideje (sza­bad ideje) engedte. S ugyanúgy men­tek. mehettek hozzá is az asszonyok. Nemcsak a járási titkárságra, hanem Kajalra, az otthonába is. Ez az emberekhez fűződő bensősé­ges kapcsolat volt a titka eredményei­nek, sikereinek. Annak, hogy sokkal több és jobb volt, amit elvégeztek és elértek, mint amennyit papírra vetet­tek, „kimutattak". Kérkedni, dicsekedni, levegőbe be­szélni sosem szeretett. Jöjjenek ide, nézzék meg, mit végeztünk, s aztán értékeljék. Nem azért szervezzük a Mindent az emberért mozgalomban a kiskertészek jobb szerződéskötésének lehetőségeit, nem azért javítjuk, nép­szerűsítjük a szolgáltatásokat, hogy di­­csérgessenek érte, hanem hogy az asszonyoknak segítsünk, az Élet szép­sége különféle versenyeivel, az olvasó­körökkel, a Szólj költeménnyel nem a kimutatható akciók számát növeltük, hanem a nöszervezeti tagok látókörét, kulturális igényeit gazdagítottuk. És mindig akadt egypár olyan rendez­vény, kezdeményezés is, amiről a járás határain túl nem igen tudtak. A Jedno­­tával közösen szervezett tánciskolák a fiatalok számára, a Szülők akadémiája előadássorozatainak kiváló színvonala, közkedveltsége, látogatottsága, s a PÜT országosan is kiváló munkája, amelyet nem kis részben a nőszerve­zet közreműködése alapozott meg. Neki a legnagyobb dicséret az asz­­szonyok elégedettsége, öröme volt. Habár jólesett volna néha több bizta­tó, méltató szó is, arrút számolatla­­nabbul kaphattak tán a papírmunká­hoz szokott kezüek, a simább szavúak. Az szerette igazán, aki a munkáját ismerte. S az asszonyok, a vele egyko­rú nöszövetségi tagok, Zivena — alapí­tó tagok, a hatvankilenctől tevéke­nyen, serényen dolgozók búcsúztak tőle most meghatottam Pedig tudják, hogy jó utódot hagy maga után. Valikát. Valéria Freriákovát, aki évek óta dolgozója a járási bizottságnak, s mostantól titkára. Az új bratislavai székházban Elena Litvajová elnök fogadta Vanyek Annát. Megköszönte eddigi munkáját, mél­tatta áldozatos és sikeres tevékenysé­gét, majd jó pihenést kívánt neki. Pe­dig pihenni nemigen fog ezután sem, az biztos. Hiszen már „lesz ideje" mindenre. Arra is, hogy ha kell, segít­sen továbbra is. Ahogyan mondta, „itt vagyok, segítek, amíg csak bírok".-mészáros­(ni)

Next

/
Thumbnails
Contents