Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-26 / 31. szám

Kis mese a nincs-erdőről

Nincsen fája. nincsen bokra, mégis erdő és-susog. puha lombokban alusznak mogyorószín mókusok.

A nincs-fákon száz nincs-mókus. nincsen-füben fekszem én. szerelemre, boldogságra nincs-erdőben leltem én.

Be boldog lehetnék itten, de hajnalban négy madár csőrébe fogja az erdő négy sarkát és tovaszáll. ..

Hull a könnyem, de szivemben rezeg, búg még a derű s olyan édes gyerekhangon, mint a nádihegedű.

Alkonyi halászat

Ágát a fa, mint hálót ejti le, csobban, rezeg az alkonyat vize. — Mikor a láthatárra emeli, ficánkoló pirossal van teli.

ZELK ZOLTÁN

(nőié)

KEDVES GYEREKEK! •

A 27. számunkban közölt rejtvény helyes megfejtése: Táborozás. Sorsolással könyvjutalmat nyert Bitter Mihály keszegfalusi (Kamenicná), Simonies Szilvia naszvadi (Nesvady), Énekes Zita bratislavai, Lábadi Beáta és Tímea padányi (Padan), Tóth Ivett nagykaposi (Vel'ké Kapusany) megfejtőnk.

írd be a négyzet üres mezőibe az alábbi számokat úgy, hogy a függőleges sorokban és a két átlóba kerülő számok összege 27 legyen: 3, 5, 7, 9, 11, 13, 15, 17! Megfejtésedet küldd be címünkre: a Nő szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanovicova 20.

Csöpp Anna és a kutyacirkusz

INGE FEUSTEL:

Kicsi, égszínkék cirkuszoskocsi áll az erdő szélén. Tegnap még nem volt itt! Csodálkoznak a verebek. Ajtó csapódik. Icuripicuri kislány áll az ajtóban, kezében ernyő. Felhúzza. Fújni kezd a reggeli szél. Belekap Csöpp A nna esernyőjébe, és röpíti a kislányt a rét fölött az országút szélére. A verebek úgy bámulják. hogy csaknem lepottyannak ámultukban az ágról.

— De ez még mind semmi! Tudok ennél cifrábbat is! Majd meglátjátok!

Csöpp Anna összecsukja az esernyőjét, és az úton egykettőre beér a városba. Az egyik hirdetőoszlop mellett csaknem átesik egy loncsos kutyán. A pék boltja előtt megint csak belebotlik ebbe a kutyába.

— Nincs jobb dolgod, mint az utcán kóborolni? — kérdi tőle Csöpp A nna.

— Unatkozom! — ásít a loncsos eb.

Odajön ekkor hozzájuk egy tarka szelindek is. Megszaglászsza Csöpp Anna esernyőjét.

— Csak nem unatkozol te. is?

— kérdi tőle Csöpp Anna.

A szelindek rábólint.

— De még mennyire!

Ejnye! — gondolja magában

Csöpp Anna és befordul a parkba. Fut utána a loncsos kutya, a tarka szelindek, leghátul lohol már egy tacskó is, időközben ö is csatlakozott a menethez.

A parkban Csöpp Anna fölhúzza az esernyőjét, a szél föllebbenti a kőló fejére. Ott fenn a magasban üldögél Csöpp Anna. Lent meg vagy száz kutya tolong.

— Ma okosén töltjük el a napot! — mondja nekik Csöpp Anna.

— De jó! — ugatja a tacskó.

— Megharapunk minden macskát!

— Csak a félnótásak marakodnak folyton!

Csöpp Anna nagyság szerint sorba állítja a kutyákat. Át kell ugrálniuk egymást. Legutoljára a tacskó rugaszkodik el, hogy átröpüljön a szelindek felett.

— Mire jó ez? — nyögi panaszosan.

— Várjál egy picit!

Csöpp Anna megtanítja a kutyákat arra, hogyan lehet két lábon állva sétikálni. Közben

szájhartnonikázik. a kutyák meg ugatják hozzá a taktust. Az uszkár a tarka szelindekkel ropja a táncot.

— Kezdetnek nem is rossz! — mondja Csöpp A nna elégedetten. — Most már elmondhatjuk magunkról, hogy kutyacirkusz vagyunk.

Ekkor a kutyacirkusz a gyermekkórház elé vonul. Néhány kis beteg kint ül az erkélyen, a többiek meg nézegetnek kifelé az ablakon.

Csöpp Anna előveszi a szájharmonikáját. és játszani kezd. A kutyák ugatják a taktust, és táncot lejtenek. A gyerekek tapsolnak örömükben. Aztán a kutyák vadul átugrálják egymást. A tacskó még egy száltól is kanyarint a levegőben. A gyerekek elragadtatottan ujjonganak.

Most Csöpp Anna szalmaszálat húz elő a zsebéből, és szappanbuborékot fúj a kutyák elé. Mulatságos szappanbuborékfoci kezdődik. A tarka szelindek az egyik kapus. A gyerekek úgy nevetnek, hogy még a könnyük is kicsordul belé.

De már későre jár, lassan ágyban a helyük.

— A nevelés a legjobb gyógyszer! Emlékezzetek ám rám!

Csöpp Anna még zsibavirágot vet az erkély alatt a földbe. A kutyák már ásítoznak, a farkukat csóválják, és hazabandukolnak. Csak a loncsos kutya marad Csöpp Anna mellett ülve.

— Hát te? — kérdi tőle Csöpp A nna.

— Nekem nincs kutyaházam.

Ekkor Csöpp Anna újból fölhúzza az esernyőjét, átkarolja a loncsos kutyát, és visszarepül vele az erdőszélre, a kis cirkuszoskocsihoz.

Benyó Marianna fordítása

l'urcsan László illusztrációja