Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-26 / 31. szám

ÚTKERESŐ ZJ 1. Várj 2. Csak egy szívet akarok 3. Zenevo­nat 4. Kevés voltam heked 5. így le­gyen 6. Angyal­lány 7. Három csendes nap 8. Barátok nélkül 9. A szere­tet kol­dusai 10. Várlak (Néhány cím az 1983/24. heti slágerlistáról) FIGYELJ! Úgy vettem ki soraidból, hogy azt a kis helyet lapotokban nekünk, ma­gunkkal és a világgal nehezen boldo­guló fiataloknak szánod, hogy azt sze­retnéd, ha jobban ismernénk magun­kat. Nem tudom, sikerülhet-e ez ne­ked. Azt mindenesetre kösz, hogy rám is figyelsz, pedig — gondolom — Te is felnőtt vagy már. Azt akarom elmondani, hogy most egyedül vagyok. Szünidő van, otthon vagyok a szüleimnél, jó gyerek vagyok. Iskola közben, a diákszálláson néha még csövezni is szoktam, persze csak hétvégén, hogy nagyobb bajom ne le­gyen belőle az iskolában. Most meg nem mehettem el a haverjaimmal sá­torozni, mert ők nem tetszenek a szü­leimnek. Rossz társaságnak tartják őket számomra. Hát azt nem tudják, hogy ha ezek a haverjaim, akkor való­színű. hogy én is rossz vagyok? Látod, ez a legnagyobb bajom! A szüleimnek senki sem jó, ha mást nem tudnak felhozni, akkor azt mondják, az piszkos vagy koldus, nem ér fel velünk, mert élhetetlen. Mert az én szüleim „ügye­sek". Nekem is megvan mindenem. Ha néha ellenkezem velük, azt mon­dom, nem tetszik, hogy hazudnak, hogy mást mondanak otthon és mást a kívülállóknak, azt vágják a fejemhez, hogy kis hülye vagyok és nem értek a világ dolgaihoz. Az apám kedvenc ki­oktató szövege az, hogy mi annyit fedeztünk fel csak a világból, hogy „állva pisitek, ülve ka ki lók". Nem tu­dom neked mi a véleményed a mi zenénkről, de talán megértesz: arról is szó! a dal, hogy körülbelül ennyi kö­zünk van ahhoz, amit a felnőttek élet­nek neveznek. Mármint hogy betart­suk: ez a dolgok rendje. S körülbelül addig, amíg a szobatisztaság alaptör­vényeit megtanuljuk, foglalkoznak is velünk szüléink. Sok esetben ez az utolsó szülői jótanács az életre, mert ha a kakilás-pisi/és rendjét már tudjuk, mehetünk az óvodába, utána az iskolá­ba, hogy ott neveljenek bennünket S ha valami rosszat teszünk, rossz útra tévedünk, akkor az iskolát szidják. Tudod, én sokat olvasok és sokat gondolkodom. A könyveknek meg egypár filmnek köszönhetően van el­képzelésem arról a lányról, akit sze­retni tudnék, meg elképzelem néha magamnak, hogyan élnénk együtt, de a végén mindig rájövök, hogy az igazi együttélést elképzelni sem tudom, mert amit elgondolok, abból áll, hogy mit nem csinálnék, amit a szüleim tesznek. De hogy helyette mit tennék és hogyan, azt nem tudom. S ha ebbe belegondolok, borzasztóan magányos és lehangolt leszek, sokszor úgy ér­zem, hogy csak a halál védhet meg ettől. Ha ilyenkor bekapcsolom a rádi­ót vagy a magnót, hogy meghallgas­sam kedvenc számaimat, jólesik azo­kat a lefitymált dalokat hallanom, mert Szűcs Judit számai az én elkép­zeléseimet, álmaimat is kifejezik... A slágerlistáink is elárulnak róluk és érzéseinkről ezt-azt. S ha ti felnőt­tek igazán törődnétek velünk, a gúny, a legyintés helyett meghallgatnátok dalainkat. És talán arra is rájönnétek lassan, mi az, ami a csövező fiatalo­kat összetartja és mágnesként vonzza hozzájuk az olyan „jó fiúkat" is, mint én vagyok. B. Károly, tizenhét éves diák MAGZAT-LESEN fényképen e körön kívül jelenik meg, nem része a valóságnak, hanem a „célbavett" méhen belüli emberke torzított tükörképe. 1 ■ Fiú vagy lány ? A gyermek neme a fogan­tatás pillanatában eldől. A magzat belső és külső nemi szervei a második hónap folyamán fejlődnek ki. Az ivarmirigyek a hasüreg két oldalán a terhes­ség kilencedik hetében here-, illetve petefészekké alakulnak. A fejlődés következő szakaszában a női magzatban a petevezeték és a méh alakul ki, a (képünkön látható) fiú-magzatban pedig az ondóve­zeték. E fejlődési szakasz lezárta után fejlődnek ki a külső ivarszervek. 2. Az idegrendszer három héttel a megter­mékenyítés után kezd kifejlődni. Az öt milliméter hosszú embriónak már megkülönböztethetők bizo­nyos részei: a kör felső részén az agy, alatta a szemek képleteit lehet felismerni. A placenta egyre jobban belenő a méhnyálkahártya vérrel telített szövetébe, amelyen keresztül az embrió táplálkozik. 3. Az arc, a kéz, a láb már a hatodik-nyolca­dik hét végén felismerhető. Az arc még kifejezéste­len, a nagy és tágranyitott szemek oldalt tekintenek. A törzs és a végtagok porcos alapja már kifejlődött, hogy a terhesség utolsó szakaszára meg is csonto­sodjék. 4. A negyedik hónapban a magzat már igen­csak hasonlít egy újszülöttre. Több mint tíz centimé­ter hosszú testének súlya 250 gramm. Ekkora már szerveinek zöme végérvényesen kifejlődik, és csak méretben, súlyban növekszik tovább. A még nagyon finom és leheletvékony bőr csak a terhesség utolsó szakaszában vastagodik meg. Úgy tűnik, hogy eb­ben az időben a magzat már „gondolkodik" s az ötödik hónapban sajátosan válaszol az anyai test jelzéseire: kis keze fogó mozdulatokat tesz (képün­kön), szeme pedig gyorsan mozog, ami arra vall, hogy a 23. hétben már felébred, „csipkerózsika" álmából. Világszenzációvá váltak az orvosi fényképezés történetében az NSZK-beli GEO képes magazin fotóriporterének, Alexander Tsiarasnak a felvételei az anyaméhben világrajönni készülő magzatokról. Munkája azért nagy jelentőségű, mert a tudomá­nyos szaklapokban és könyvekben korábban meg­jelent — az emberi magzat fejlődését nyomon követő — fényképek sorra a terhesség különböző okok miatt bekövetkezett megszakadása után ké­szültek, míg ő a természetes és zavartalan életfo­lyamat valós viszonyai közepette pillantott be a fejlődő magzat életterébe. Tsiaras a connecticuti egyetem neves nőgyó­gyász professzorának, Michael S. Baggish-nak a segítségével dolgozott. A professzor különlegesen felszerelt endoszkópot vezetett be tíz kismama méhébe — természetesen valamennyiük bele­egyezésével —, miután minden előzetes óvintéz­kedést megtett, hogy megbízhatóan kizárja a spontán vetélés (terhesség megszakadás) vagy másmilyen fertőzés veszélyét. Tsiaras a megter­mékenyített petesejt fejlődését a három hetes embrió-kortól követte nyomon a terhesség 16. hetéig, amikorra a magzatnak már minden szerv-kezdeménye kialakult, s az ezutáni fejlő­dés-szakaszok már a növekedést és a tökéletese­dést szolgálják. Az anyaméhbe bepillantó endosz­kóp lencséi mindössze öt milliméter átméröjűek. Ezeket az apró objektíveket — a kép jó minőségét biztosítandó — gyűrű alakú fényforrással veszi körül. Ennek tükröződése világos kör formájában látszik az előhívott fényképeken. Mindaz, ami a (nő 17)

Next

/
Thumbnails
Contents