Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-26 / 31. szám
Ha jól számolom, eddig egy hetet töltöttem Nagykürtösön (Veíky Krtís), de sosem fordult elő, hogy hat óránál később ébredtem volna. Nem mintha a „ki korán kel, aranyat lel" közmondás lelkes híve lennék, de a kürtösiek eredeti és főleg harsány „ébresztői" ellen nincs védekezés ... Egyik reggel például öblös harmonikaszóval kísért nótázásra nyitottam a szemem. „Anicka, dusicka ..." — épp a „bányászsörözö" törzsvendégei köszörülték a torkukat az ablak alatt. Egy másik alkalommal sűrűn ismétlődő éles ajtócsapódásokra ébredtem. „Siessen már Julka, sokan vannak, igen hosszú a sor. de talán még jut..." — kiabálta valaki izgatottan, miközben fapapucsban rohangászott a folyosón. Már ebből is látható, hogy Nagykürtös igazán nem alvóváros. Igaz, a város szó hallatán eleve a nyüzsgés, autók, motorok tülkölése, lökdösődő emberek ideges arca jelenik meg sok ember képzeletében. Miért lenne épp Kürtös kivétel? Miért lenne alvóváros? Az inkább a lakótelep szinonimája, de a lakótelep bármekkora is, valójában csak városrész, nem város. Különben is minek erről anynyit beszélni, térjünk a tárgyra — a lakótelepre, mondhatná az olvasó ... Igen ám, csakhogy Nagykürtös nem akármilyen város! Többféle jelzője, több neve is van, s egyiket sem kapta véletlenül! „Bányászváros" — így él a köztudatban. Valóban az volt és részben még ma is az. Az első telepesek, akik 1950-ben jöttek, a Kékkői Szénbányák első alkalmazottai voltak. A legtöbb férfi — 5542-böl kb. 1800 — még most is bányában dolgozik. Azután hallottam egy nem éppen kedves „becenevet": „SZVT", azaz „szedett-vedett társaság". Az utalás világos, annak idején ugyanis az ország minden tájáról érkeztek ide emberek — munkások, falvaikat önszántukból elhagyó vagy elhagyni kényszerülő földművesek, műszaki értelmiségiek, magyarok. szlovákok, csehek, lengyelek, „parasztok" és cigányok —, először csak a bányába, később pedig a LIAZ-ba, Teslába, Pletába, hivatalokba, üzletekbe és a — korántsem kellő mértékben szaporodó — iskolákba, óvodákba. Egyetlen közös vonásuk a koruk volt. Főleg fiatalok jöttek, mert Kürtösön könnyen jutottak lakáshoz, munkát kaptak, az általánoshoz mérten rövidebb időn belül magasabb pozíciókba kerültek, nőtt a fizetésük, s annyi szakmai tapasztalatot gyűjtöttek itt öt év alatt, amihez máshol kétszer annyi idő sem lett volna elég! Egyesek szerint a város is „szedett-vedett", nemcsak a lakossága. Fáradhatatlan kísérőm, D. T. nem kis iróniával meséli a város tervezésének „receptjét". „Végy egy vödröt, tegyél bele kisebb-nagyobb kockákat, jól rázd össze, azután öntsd a térképre! Egy kicsit helyre lehet pofozni és kész ..." Azután van a városnak még egy neve: „Sídliste" — Lakótelep. Az idősebbek nevezik így. Ők még emlékeznek ... Mikor a bányában megkezdődött a termelés, Kürtös inkább volt falu, mint város ... A vadnyugati telepesek első barakkvárosaira emlékeztetett — „olyan volt, mint San Francisco a cowboy-filmekben, lovagolni lehetett volna az utcán", mesélte egy régi lakos —, csomó égnek meredő, félig kész lakóháza és egy tágas utcája volt, amelyen végigsüvöltött a szél... A környék lakosai, ha Kürtösre utaztak, csak a Lakótelepre kérték a jegyet. A buszon is ez állt... De míg a „bányászváros" elnevezés már nem egészen pontos, mert nem tükrözi teljesen a város lakosságának foglalkoztatottság szerinti összetételét, s a városba költözésre biztató feltételek is megváltoztak azóta — amivel nagyjából megállt az imigráció —, a Lakótelep elnevezés még mindig találó. Hiszen Nagykürtösnek minden része — még a városmag is — lakótelep, s az egyes városrészeknek — lakótelepeknek — csak a kora eltérő. A panelfészekrakók gondjai tehát a város gondjai is egyben, bár fordítva, sajnos, ez nem minden esetben igaz. S éppen az utolsó félmondatból következtethetünk egy további jellegzetességre. Arra — és szerintem épp ez a legjellemzőbb —, hogy Nagykürtös az ellentmondások városa. Legnagyobb gondjait, ellentmondásait saját gyors fejlődése okozza. Ez a fejlődés olyan rohamos változásokat eredményez, amelyeknek az elsimításához szükséges anyagi feltételek nem adottak, és sokszor idő sincs a megteremtésükhöz. Az ivóvízproblémák, az iskola- és óvodagondok részben ezzel magyarázhatók. Persze, sok függ a tervezéstől is, s amint ezt észrevettem, a lakosok a vnb-től várják a segítséget, amely 1983-tól döntéshozatali szerve a városnak. Az ellentmondások a lakosok viselkedését, városukhoz való viszonyát is meghatározzák. D. T. például „esküdt" ellensége Kürtösnek, mégsem megy el innen. Hogy miért, azt maga sem tudja megmagyarázni, s bár felsorol néhány okot, végül bevallja, hogy ezek sem az igaziak. Pedig munkáján kívül nem köti ide semmi. Hacsak barátait nem számítjuk, mert azok jócskán vannak, és épp itt, a városban ... Különben nagy lelkesedéssel cipel végig Nagykürtösön, és meg van győződve arról, hogy egy csomó rossz véleményt fogok hallani. „Bár ki tudja ... Az itteniek kilencven százaléka individualista. Az én házam — az én váram elvet vallják és kétszer is megnézik, kivel állnak szóba.. Miközben az utcákat rójuk, csupa szokatlan dolog tárul a szemem elé ... Kis parkok, árnyas fák, élő fehérvirágos ösvények az országút mentén. Padok, kötögetö, horgolgató, csevegő asszonyokkal. A legújabb lakótelep házai előtt kiterjedt fűparcellák, rajtuk szétterített pokrócok, játszadozó gyerekekkel, sütkérező felnőttekkel. S amit városban, lakótelepen évek óta nem láttam: vajas kenyér, zsíros kenyér a gyerekek kezében, teli szájjal falnak, még a fülük is vajas ... Az egyik ház előtt fiatalok csoportja. A szomszédnak kibicelnek, aki új autót vett. Van, aki a csavarhúzót kölcsönözté, a másik a kalapácsot tartja, a harmadik, gyerekkel a karján, csak nézi. Egy harminc év körüli férfi a legbeszédesebb: — Nagyon jó itt lakni — mondja. — Mi valamennyien a LlAZ-ban dolgozunk. A munkahelyünkön is segítünk egymásnak, meg itthon is. Most például a barátunk új kocsit vett, hát rögtön ajánlottunk neki LAMPL ZSUZSANNA------------------------------------------------------FOTÓ: HUSZÁR TIBOR PANELFÉSZEKRAKÓK 5. 2 1
