Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-26 / 31. szám

Kedves „Egy szomorú fiatalasszony"! Megérteném a szomorúságét, ha azért szo­­morkodna, amiért szomorkodnia kellene: az elrontott élete miatt. De maga ahelyett hogy szembenézne a valósággal, saját hiúságát legyezgeti s ábrándokat kerget, ami a maga esetében kétszeresen veszélyes játék. Hogy érthető tegyen, miről van szó: négy éve sincs, hogy férjhez ment kislánya még nincs hároméves, több mint egy éve él külön a férjétől. Azt írja, férje a házasságuk első napjától kezdve iszik, s hogy tulajdonképpen a kezdettől fogva rosszul éltek, mert 2—3 napokat gyakran töltöttek külön. Elválva nin­csenek, mert maga kislánya hároméves korá­ig nem tud munkába tépni, s addig nincs pénze a válókereset benyújtására. Nos, az írottak alapján feltételezhető, hogy férje már legénykorában is szerette az italt s maga ezt tudta, amikor hozzáment feleségül. Hogy mit tett azért, hogy a férfi az Hallal szemben a családját részesítse előnyben, ar­ról nem ír. Gondolom, megmaradt annál, hogy megígértette vele: ha többé nem iszol. visszafogadlak. Hogy a végleges szakításra mikor és mi okból került sor, nem írta meg. Helyette részletesen ecseteli, hogy szerelmes egy huszonöt éves fiúba, aki falubelijük, és egyáltalán nem szép, de magának tetszik. Megpróbált már vele kapcsolatot teremteni, írt és üzent neki, sőt csellel el is hívatta magához, mert egyedül lakik. A fiú — igaz, hogy meglátogatta — mindig semmitmondó, kitérő válaszokat adott kérdéseire s nem ígért és ígér magának semmit sőt ha találkoznak az utcán, nem is köszön magának. Miért hiszi azt hogy csak a pletykáktól fél? Kedves fiatalasszony, az még nem jutott ez eszébe, hogy az a fiú az égvilágon semmit nem akar magától, s jó lenne, ha békén hagyná őt?! Az, hogy a fiú huszonöt éves és csak ünnepnapokon jár mulatságba, nem jelenti azt, hogy csak magára vár! Lehet hogy fárasztó munkát végez — esetleg ingázik, korán kel —, s szabad idejében pihen, vagy más elfoglaltságot talál magának. Igaz, hogy sok faluban tartják ma is magánakvalónak, vénlegénynek—vénlánynak sőt mutyának azt a fiatalt aki huszonöt évesen még nem házasodott meg, de ez nem jelenti, hogy magának is kezdeményezőnek, tolakodónak kell lennie. Gondolkozzon inkább józanul és tárgyilagosan, értékelje a fiú megnyilvánulá­sait úgy, ahogy kell, s ne hazudjon legalább magának. És ne bámulja őt folyton, mert zavarja vele! Lássa be inkább, hogy ezúttal olyan szekér után fut, amely nem veszi fel. s tisztelje a fiút azért, hogy nem él vissza a maga felkihálkozásával, nem használja ki az alkalmat s nem hozza magát még rosszabb helyzetbe, mint amilyenben van. A válaszom levelében feltett égető kérdésére annyi: sür­gősen felejtse el a fiút azt hogy megpróbált szerelmes lenni belé. Szeretnék még egy felvilágosítást adni: nem igaz, hogy addig, amíg nincs állásban, nem indíthat válópert. A jogszabályok értel­mében indokolt esetben — a magáé az — mentesülhet a költségek befizetése akH, ezt az ingyenes ügyvédi jogtanácsadáson meg­tudhatta volna — az illetékes járásbíróságon, vagy a gyermek- és ifjúságvédelmi osztályon, ahol biztosan járt már, különben miből élne ?! S valószínű, hogy azért nem adja be a válókeresetet, mert feleségtartás címén több pénzt kap, mint volt feleségként, a megélhe­téséhez való hozzájárulás címén kapna. Egy „elrontott élettel" — ahogy maga írja — huszonhárom évesen is illő lenne szembe­nézni, számot vetni, s megpróbálni levonni belőle a kellő tanulságokat Hogy úgy mond­jam: felnőttként gondolkodni végre! És nem ábrándozni, a hiúságát pátyolgatni! A maga helyzetében enyhén szólva is butácska érv, hogy nem tud élni a „csúnya" fiú nélkül, s ebbe felesleges belelovalnia magát. Találjon inkább értelmes elfoglaltságot, s ha már mindenáron az új élet elképzelései foglalkoz­tatják, akkor tervezze, tervezgesse a kettejük jövőjét: a kislányáét és a sajátját Azét a kislányáét is, akiről levelében mindössze any­­nyit mond el. hogy nincs még hároméves. Mert akár tetszik, akár nem, maga már soha többé nem tervezhet-ábrándozhat és élhet úgy, hogy őt számításaiból kihagyja. Még társat partnert sem kereshet egy esetleges új házassághoz nélküle, mert ő van, s magával együtt őt is vállalni kelt. Ehhez kívánok magának minél több erőt. egészséget kitartást — és tárgyilagosságot. Hiába tudja az ember okos szakkönyvek jóvoltából mondjuk, hogy a nemzedékek egymást követő sorában mindig van válto­zás, és mindig van állandóság. Hogy az emberiség azért őrizheti hagyományait, mert a szokásokat nemzedéki láncon átörökíti, beiktatja családja életébe, gyermekei szem­léletébe, persze olyan mértékben és formá­ban, ahogyan azt jónak látja, fontosnak érzi. Mert a nemzedéki szemléletkülönbség na­ponta útját állja, naponta felbosszantja, vagy éppen nézeteltérés, vita kiváltója lehet. Arról már többször irtunk, hogy a csatád­­szemlélet-családi szerep napjainkig — a több évszázados változatlanság ellenében — lényeges változáson, átértékelődésen ment át. A kizárólagosság az apa és az anya szerepkörének meghatározásában az átvihe­tő. cserélhető demokratikus szülőszereppé módosult. Tulajdonképpen az ezekkel a sze­repbehatárolásokkal járó alapelv — a házas­társak korát illetően — is megváltozott, ma már nem kell feltétlenül idősebbnek lennie a férjnek s hat-tíz évvel fiatalabbnak a feleség­nek. Gyakori az azonos korúak házassága, s ma már az sem égbekiáltó, ha a feleség idősebb néhány évvel. A házasság körüli hagyományos szemléletmód-változást talán még könnyebben „vészelték" át a nemzedé­kek. mint ahogyan a gyermeknevelésben végbemenő változásokat élik. Itt már ugyanis „egyenesben" jönnek az ellentétek, a véle­mény- és módszerkülönbségek, s rendsze­rint a gyermek a szenvedő alanya vagy a nézője a nevelése érdekében vívott szülő­nagyszülő csatának, s az ő nyiladozó értel­­mébe-érzelmébe süt maradandó bélyeget az anya, az apa vagy a nagyi számlájára mon­dott dühös vagy rosszindulatú, esetleg csu­pán félreértésen alapuló negatív minősítés. Például a nyaralás, a kirándulás. Néhány évtizeddel ezelőtt a nyaralni, utazni kívánó szülök „letétbe” helyezték a gyerekeket a nagymamánál; sőt akkor is, ha délutáni, kora esti programjuk volt. A mai fiatal szülők „gólya viszi a fiát" alapon hátukra erősítve, mózeskosárban, a személyautó ülésére sze­relt gyermekülésen cipelik magukkal a cse­csemőkorból alig kipelenkázott apróságokat. Az öregek szömyűlködnek. a fejüket csóvál­ják, könnyelműséggel vádolják őket. — Hadd edződjenek — mondják a fiatalok, s közben tán arra gondolnak, hogy ennyivel is többet lehetnek a gyerekkel, s az ővelük. A mai fiatal szülők a bölcsőde, az óvoda, a nagyi gondo­zásában nőttek fel, s igencsak érezték, hogy szüleik dolgoznak, gyűlésre mennek, külön programjuk van — s számukra jut a legkeve­sebb idejük. Arról értekezhetnénk, egész­séges-e, vagy mennyire egészségtelen így cipelni sátorba, táborba, múzeumba, sza­badtéri előadásra hurcolni a gyereket, hogy a tábori ebéd, a „nyári koszt" pótolja-e a rendszeres otthoni étkezéseket... de bébi­papi bárhová vihető, bárhol felmelegíthető, termoszban a tea, tejporból friss tej készít­hető. S a lényeg, együtt van a szülőkkel a gyerek. Nem teher, útitárs, hozzá tartozó lény, a közelség kölcsönösen megnyugtató. anyuka ölében vagy apuka nyakában, esetleg mindkettőjük térdén keresztben, s közben lehet beszélgetni a barátokkal, hallgatni az előadást, vagy élvezni a vizet, a napfényt, s gazdagodni történelmi, művészeti értékek látványával. A szülővel való együttlét, az összetarto­zás érzésén és tudatán túl mit ad ez az új módi? A férj-feleség demokratikus munka­­megosztását, szerepei egyenértékűségének erősödését, s ezen túl a gyermek számára a legfontosabbat: biztonságérzetet. A későb­biekben demonstrálódó tudatot, élményt, hogy már egészen kicsi koromban itt és itt együtt nyaraltunk, valaha itt vagy amott szüleimmel együtt jártam — tehát végig­járom újra, kamaszodván s felnőve is. A szó oktat — a példa nevel, szögezi le a tapasztalatokon alapuló pedagógiai szakvé­lemény. Ha Így van, akkor a tevékenyen élő. a világra nyitott, a baráti kapcsolatokban, az utazásban szellemi-érzelmi élményt kereső szülő példája egészséges igényű, társadal­milag hasznos embereket nevel. Egészségünk VÉDELMÉBEN „Szeretném tudni, hogy milyen gyógyszer és diéta szükséges a vesekő megelőzéséhez Már műtéttel is eltávolították egy kövemet és nagyon szeretném a további műtétet elkerül­ni" „ Vesekő". A vesekövesség nem ritka betegség, sőt száma az utóbbi időben növekszik. Ennek többféle oka van. Bizonyos, hogy a táplálko­zás is szerepet játszik a köképzödés gyakori­ságában. A kőképződést elősegíti a húgy­­utak gyulladása, a vizelet pangása is. s az életkor előrehaladásával még tovább növek­szik a szervezet hajlama rá. Megelőző jelen­tőségű lehet a hólyaghurut és a vesemeden­­ce-gyulladás idejében történő kezelése. Ezen kívül a vesekőképződésnek sok, másfajta oka is lehet, anyagcserebetegségek, hormonza­var stb., amikor meghatározott összetételű kő képződik. Ilyenkor természetesen az alap­betegség kezelése a megelőzés útja. Ma már léteznek gyógyszerek, amelyekkel bizonyos összetételű kövek oldása lehetővé vált, míg más gyógyszerek a kőképződés megelőzésével, illetve a meglevő kő távozá­sának elősegítésével hatnak. Diétás taná­csot, kezelést a rendszeres ellenőrzést végző urológiai rendelésen kaphat. „Feleségem hosszú kórházi kezelés után súlyos betegségben elhúnyt. Én itt maradtam négyéves kisfiámmal. Nem tudom és nem is merem megmondani neki az igazat Kérem, segítsenek nekem ebben a nehéz helyzetben. Félek, hogy fiamat nagyon megviseli a hír, mert nagyon ragaszkodott az édesanyjához." „M. H." Bármilyen nehéz és fájdalmas, minél előbb meg kell beszélnie kisfiával, hogy hiába várja az édesanyját. Valószínűleg sejti is az igazat, hiszen lehetetlen, hogy ne vett volna észre valamit*a családot és édesapját ért nagy szomorúságból. Ha nem beszélnek vele róla,' ez nem kíméli meg a valóságtól, hanem inkább magára marad a meg nem értett helyzettel. Egyszerű szavakkal mondja el neki, édesanyja annyira beteg volt, hogy nem tudták meggyógyítani a kórházban és nem jön vissza többé, mert meghalt. Ne titkolja el előle, hogy nagyon szomorú, s fogadja el az ő szomorúságát. A kisgyermek szomorúsága azonban nem olyan mint a felnőtté. Lehet, hogy meg sem látszik majd a viselkedésén, hogy gyászol, hanem éppen úgy játszik, nevet, mint eddig. De gyakoribb az, hogy nyugtalan, nehezen kezelhető, esetleg ag­resszív lesz egy ideig, vagy hogy nem lesz hajlandó egyedül maradni. Az, hogy eddig is megértő, jó családi környezetben nevelke­dett, megkönnyíti a bánat elviselését és a rendes kerékvágásba való visszatérést. Ad­jon neki alkalmat arra, hogy minél többet beszélhessen édesanyjáról, a közös fénykép­­nézegetés is segíthet. Nemcsak a jelenlegi bánat feldolgozásához van szükség ezekre az őszinte beszélgetésekre, hanem a gyer­mek egész lelki egyensúlya szempontjából fontos, hogy ne legyen titok Önök között egy ilyen fontos kérdésben. „Körmeimen apró, fehér foltok vannak évek óta. Néha időlegesen elmúlnak, de azután újra mutatkoznak. Kapható-e erre a panaszra gyógyszer?" Z. B. Tornaija (Safárikovoj A körmök törékenysége, foltossága az esetek többségében bizonyos ásványi anya­gok hiányára vezethető vissza. Gyógyszeres kezelése nem szükséges, a viszonylag sok kalciumot és vasat tartalmazó ételek (tej, sajt, tojássárgája, máj, hüvelyes főzelékek, retek, saláta, olajos magvak stb.) fogyasztása a panaszokat általában megszünteti. Elöse-­­gíti a körömlemez szaruanyagának fejlődését a nyers sárgarépa is. „24 éves vagyok. 15—16 éves korom óta észlelek a bal mellbimbómon egy fehér foltot Az orvos azt mondta, hogy ez csak pigment­zavar. Semmi fájdalmat nem érzek, csak menstruáció előtt feszül erősen mindkét mel­lem. Eddig a dolog nem foglalkoztatott, de most hogy férjhez megyek, szeretném tudni, hogy milyen kihatással van ez a későbbi házaséletre." „Borsóvirág" Részletes leírása alapján minden valószí­nűség szerint csak ártalmatlan „szépséghi­báról", a bőrfesték helyi hiányáról van szó. A mellek menstruáció előtti feszülése nor­mális élettani jelenség, kóros jelentősége nincs. A leírtak szerint tehát semmi oka aggodalomra, sem a tejelválasztásnak, sem a szoptatásnak nem lesz akadálya. dr. K. L (nőn)

Next

/
Thumbnails
Contents