Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-19 / 30. szám
NAGY LÁSZLÓ felvétele ce :0 Először nem akartam írni, de ahogy így olvasom a leveleket, a csupa megdöbbent, „hát létezik ilyen"? kérdéssel tollat fogók jobbnál jobb tanácsait, mégis rászántam magam. Igen, létezik ilyen és ezt valamennyien nagyon jól tudják. Lehet, hogy saját tapasztalatukból, amit most maguk előtt egy hozzászólással próbálnak jóvátenni. És abból, amit írnak, az sül ki, hogy ez a lány már sosem, vagy csak nagyon nehezen lehet boldog. Hát nem így van. Én most a saját esetemet írom le. A munkahelyemen két évvel ezelőtt megismerkedtem egyik fölöttesemmel. Megértettük egymást, kapcsolatunk lett, sőt szerettük is egymást. Ugyanakkor én továbbra is szerettem a férjemet, akinek ugyancsak jó állása van és nagyon rendes ember. Biztos, hogy még sosem csalt meg. És szerettem a kisfiámat is. Azután teherbe estem. Elválni nem akartunk, se a barátom, se én, így elvetettem a gyereket. Igen ám, csakhogy a férjem semmiről sem tudott, ezért szimplán bevonulni a kórházba, számításba sem jöhetett. így azt csináltam, hogy a bevonulásom előtti héten „rosszullétre" panaszkodtam, kedvetlen voltam. A férjem nagyon féltett, hozzám sem nyúlt, mégis hirtelen „vérezni" kezdtem. és míg ő a munkahelyén volt, szépen elmentem a kórházba és minden elintéződött. A másik férfival azóta is találkozom, igaz, már csak barátok vagyunk, de egyikünk sem gondol a múltra rossz szájízzel. A férjemet szeretem, az abortuszt már el is felejtettem. Boldog vagyok. És ő is boldog. Ezek után kérdezem: jobb lett volna, ha akkor mindent elmondok és elválunk? Vagy ha nem váltunk volna el és soha többé nem lépek félre, vajon hinne-e nekem a férjem? Boldogtalanok volnánk mind a hárman — a kisfiúnk leginkább.'így meg minden jól végződött! „Nem vagyok álszent" Ez a fiatal lány, mint a legtöbb tizenéves, nagyon könnyen veszi az életet. Meggondolás nélkül cselekszenek, és ezeknek a meggondolatlan félrelépéseknek gyerek az eredménye. „Hullócsillag" most — elmulasztva kötelességét, félrevezetéssel próbálkozik. De vajon megteszi-e? Szerintem vegyen annyi bátorságot, álljon a vőlegénye szeme elé és őszintén vallja be a félrelépéseit. Előbb-utóbb úgyis kitudódik minden, és akkor a házasságuk menne tönkre, amit a gyerek sínylene meg a legjobban. Felmerülhet az is, hogy a vőlegény megbocsát. Bár szerintem, ha van benne férfias büszkeség, akkor megválik a szerelmétől. Öt ezért még csak elítélni sem lehet, hiszen megbízott a lányban, a gyereket is a sajátjának hiszi, pedig a lány félrevezette, kijátszotta. És még egy ilyen akar jó házasságot, férjet és egy idegentől „közös" gyereket! Milyenek vagyunk? vita-> Én nagyon elítélem őt és azt tanácsolom, viselje a következményeket, amiket flegma magatartásának köszönhet. Próbálja meg lányanyaként megtalálni helyét a társadalomban és reménykedjen, hogy sorsa egyszer még jobbra fordul. Persze csinos, elegáns, jó megjelenésű menyasszony létére több esze is lehetett volna. Most, mikor már bajba került, most keres kiutat a házasságban ? Vajon a szülei mit gondolnak, ha tudják? Nem vették észre lányuk kicsapongásait?! Majdnem mindig a férfiakat éri a vád, hogy könnyelműen veszik, ha megvan a baj. Pedig lám, a lányok, sőt a menyasszonyok közt is akad példa rá, hogy rövid ismeretség után lealázkodnak, odaadják magukat testileg. Azután meg az égig kiáltnak, hogy segítsünk rajtuk. Pedig a saját kárukon tanuljanak a jövőt illetően! Tehát lányok, menyasszonyok, vigyázat a női erkölcsre, fel a fejjel és előre szórakozzék ki magukat, járjanak szórakozni, de azután alapítsanak meleg otthont és a családtervezésre gondoljanak elsősorban! Ha ezt megfogadják, nem történnek majd ilyen szörnyű dolgok, és mindenki boldog lesz. „Egy boldog családanya" Hullócsillag", nem tetszett a levele, mint ahogy a vőlegényének sem fog tetszeni a valóság, ha megtudja! Pedig szerintem mindenképpen meg kell neki mondani az igazat, és ne is halogassa tovább! Nem lehet hazugságban élni egy életen át! Nagyon rosszul tette, amit tett, de a tényeken már nem tud változtatni, így vállalnia kell a következményeket. Ha most, a lakodalom előtt nem mondja el az igazat, szerintem később mégúgy sem teszi meg. És ha mégis, azt nem tartom szép dolognak, mert így az derülne ki, hogy rnaga erővel rásózta magát és a gyereket is. Ebből, maga is tudja, hogy nem lenne jó házasság. Ha pedig sem most, sem később nem mondja el az igazat, akkor tovább fogja folytatni, amit most csinál. Ehhez egyébként annyit, hogy nem tudom elképzelni, hogyan csalhat meg valakit az ember, ha annyira szereti?! És ráadásul nem is eggyel! Kérdem én, mi várható akkor tíz év múlva, amikor már nem szeretünk ennyire, s csak a szeretet és megbecsülés marad meg egymás számára és iránt?! Én háromgyermekes anya vagyok, tizenhét éve férjnél. Egészen más szemszögből ítélek, mint a fiatalok. Elítélem az ilyen életet. Én tehát azt tanácsolom, mondja el az igazat a vőlegénynek még a lakodalom előtt, hogy legyen ideje dönteni. Lehet, hogy megbocsát és vállalni fogja a házasságot. Ha pedig nem akkor sem kell elkeseredni, mások is nevelik egyedül a gyermekeiket. De ezek után tanuljon a saját kárán, és próbáljon tisztességes lenni. Lehet, hogy akad még magának is egy jó férj. Csak meg kell becsülnie magát! Birkus Mária, Tardoskedd (Tvrdosovce) Sokat gondolkodtam a vitaindító levélen. Számtalan kérdés merült fel bennem, főképp pedig ez az egy, amit a legalapvetőbbnek tartok: vajon kit szeret, szeret-e egyáltalán valakit ez a menyasszony? Ha már most kételkedik abban, hogy fogja-e tudni szeretni gyermekét — elveszett minden. Ha a szívét nem tölti el a boldog, anyai érzés, nem remeg meg a magzat minden mozdulatára, később sem fog vele sokat törődni, csak teher lesz a számára. így talán az lenne a legokosabb, ha meg sem szülné a gyerekét, csak lehet, hogy már késő. Az én nézetem az, hogy okosan tenné, ha mindent elmondana a vőlegényének, bár ezzel kockára tenné a kapcsolatukat. Ha a vőlegénye mégis megbocsátana, látszólag minden megoldódna, bár a tisztelet, őszinteség a négyzetére kellene hogy emelkedjen ezek után a családban. Ha pedig elhagyná a menyasszonyát, amit valószínűbbnek tartok, akkor próbáljon meg egyszerűen a gyermekével, a gyermekéért élni. Lehet, hogy a szerencse nem kerüli el és az idő múlásával majd megtalálja az élettársát. Egyetlen egy tanácsra azonban mindenképpen nagy szüksége van: az ilyen kellemes „futó” kalandokat bizony jól meg kell gondolni, hisz nem veszélytelenek. Nagyon nehéz a házasélet és csakis a házastársak őszinteségétől, egymás iránti tiszteletétől, szeretetétöl függ, hogy mennyire lesz szép és tartós. Berecky Zsuzsanna, mérnök Mivel segélykérő a leveled, azt bizonyítja, hogy megszólalt benned a lelkiismeret. Nem akarlak elítélni, de már előbb gondolkodhattál volna. Aki egyszerre többel tart kapcsolatot, annak a következményekkel is kell számolnia, még akkor is, ha van „alibije" illetve vőlegénye, akire ráfoghatja. Ha ö hü hozzád, te miért nem bírtad ki nélküle? Tedd fel magadnak ezt a kérdést. Én ugyanis arra célzok, hogy te a szex szempontjából talán igényesebb vagy, mint ő. De ez a házasságban is igy lesz, és akkor milyen lesz a házaséleted? Hogy elkerülheted-e hallgatással a jelenlegi problémát? Szerintem nem lehet túl erős idegzeted, ha már most a kétségbeesés hálójában vergődsz, és nem hagy nyugodni a lelkiismeret. Képes lennél-e lelkileg elviselni a hallgatást? Persze, ha mindent elmondasz, nem sok jóra számíthatsz. De az is lehet, hogy szerencséd lesz, és megbocsát a vőlegényed. Te ismered magadat a legjobban, érezned kell, hogy lesz-e lelkierőd hallgatni. Ehhez nagy önfegyelem és nagyon jó idegek kellenek. De ha minden jóra fordul, akkor se felejtsd el ezt az esetet. Becsüld meg a férjedet és légy hozzá hű mindhalálig! „Játék a tisztességgel"
