Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-19 / 30. szám
I A nőközpont, ahoi mindig volt valami. Radha Krishnan. indiai írónő: „India ősi s mítoszai, minden szellemi kincse az anyaj ságra épül...” A Kultúrpalota földszinti üvegtábláin a gyerekek kedvükre festhettek. Azt, amit láttak: mesebeli hercegnőket és mikulásokat békegalambbal is azt hirdették: Mír. Peace, Béke, Paix ... Készül a nagy őszi békémé net transzparense, a hollan dók viszik majd haza. Kuttkay Évával az írók és művészek tanácskozásán találkoztunk. „Néha úgy tűnik, hogy túlságosan nyugodtak vagyunk .. „Elnézést, hogy férfi vagyok, de egyike azoknak. akik átélték a BOMBÁT, és kötelességem figyelmeztetni az anyákat ..." — így kezdte hozzászólását a nők csoportjában dr. Sintaro Japánból. *■ Eugenia Somáin Madridból. Táskájában kis pecsétet hordoz, „Szeress és mondj nemet a háborúra” felirattal. A mi csoportunknak ez a „harci eszköze” — mondja büszkén. mindennapi munka volt, mondták, de megérte. A személyes kapcsolat talán a legfontosabb — mondta Marie —, s mi nagyon sok erőt merítünk a szovjet emberek őszinte békeakarásából. De Edith szenvedélyesen felcsattant, amikor megkérdeztem vannak-e gyermekei... — Hogy jön ez ide? Ha a férfiakkal beszélsz a békéről, tőlük is megkérdezed? Erre nem válaszolok! De azért folytatta: — Én megrögzött feminista vagyok. Ha nemcsak a férfiak intéznék ezt az egész fegyverkezési őrültséget, akkor már biztosan előbbre jutottunk volna! Nekem két fiam van, és — hirtelen meghökkent, s egy villanásnyi szünetután megenyhült tekintettel felsóhajtott: Látod, mégiscsak ez a legfontosabb : anyák vagyunk ... és félünk. —WLSSr m m mm-00* im * Iß? jsajB 3 -3 ■ í-: 3 f \ ■ ■ ■ * ■ ■-•-■í lV: HM KSH
