Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-19 / 30. szám

Közép-Európa legnagyobb csukakeltető helyén, a dél-csehországi Táborban idén negyedmillió csuka szaporítását tervezik, amelynek ötven száza­lékát külföldre — az NSZK-ba, Belgiumba, Francia­­országba, Ausztriába és Magyarországra — szállít­ják. A Cseh Halászszövetséghez tartozó keltető dol­gozói a csukán kívül nagy mennyiségű pisztrángot és egyéb halfélét is keltetnek. Reméljük, hogy a nagy külföldi érdeklődés ellenére hazai tavakba is kerül a kedvelt halfélékből. A bohémia kerékpáros verseny 4., 165 kilométe­­rés útszakaszán a válogatott Jifí Skoda ért elsőként a célba társa, Miroslav Sykora előtt „Ha hazánkban minden rendezvényen olyan jó verseny lenne, mint az észak-csehországi utakon, nem lenne gondunk a válogatott előtt álló célkitűzések megva­lósításával" — jelentette ki Pavel Dolezel, a cseh­szlovák kerékpáros-válogatott edzője. A Bohémia versenyével elkezdődött a felkészülés utolsó szaka­sza az augusztusban Zürichben sorra kerülő VB-re. Aratunk. Nagy figyelemmel kísérik mezőgazdasá­gi dolgozóink munkáját legmagasabb állami és pártszerveink képviselői is. Abban, hogy a hektárho­zam minél magasabb, a gabona minősége kiváló legyen, nagy részük van a tudományos kutatómun­kát végző dolgozóknak a laboratóriumokban és a kísérleti földeken. Az őszi árpa nemesítésével foglal­kozó bucanyi intézet vezetője, RNDr. Bohumil Kábrt szemléltető módon tájékoztatja a küldöttség tagjait munkájuk eredményéről. Hétfő: — Buenos Airesben mintegy 70 000 fiatal argentin vett részt azon a felvonuláson, amelyet a „Békéért, a demokrá­ciáért" jelszó alatt a dél-amerikai ország ifjúsági szervezetei kezdeményezésére tartottak. A résztvevők elítélték az Egye­sült Államok latin-amerikai politikáját, ugyanakkor szolidari­tásukról biztosították a chilei, a salvadori és a nicaraguai nép forradalmi harcát. Az akcióban az argentin politikai élet valamennyi fontos áramlata részt vett. Kedd: — George Bush amerikai alelnök Dublinba, Írország fővárosába való érkezése „tiszteletére" tüntetést rendeztek az USA militarista politikája és a NATO rakétatelepitési terve ellen. Az ország közvéleménye ily módon nyíltan kifejezte egyet nem értését a Reagan-kormánynak azzal az irányvo­nalával, amely a fegyverkezési verseny további fokozására irányul. Szerda: — A mongol külügyminisztérium jegyzéket adott át Kína ulanbátori nagykövetségének, amelyben hazugnak mi­nősíti a kínai hatóságok azon állítását, miszerint Mongóli­ából erőszakkal telepítik ki a kínai származású állampolgáro­kat. A helyzet ugyanis a következő: mivel a Mongóliában letelepedett sok kínai emigránsnak nem volt tartós munka­helye, az illetékes mongol hatóságok a fővároson kívül eső állami gazdaságokban kínáltak számukra munkát, amit nem tartva megfelelőnek, a telepesek úgy döntöttek, Kínába távoznak. Csütörtök: — Sikertelen merényletet követtek el a libanoni kormányfő ellen egy, a libanoni kormány épülete előtt parkoló autóba helyezett nagy erejű bombával. A robbanás­ra közvetlenül azután került sor, hogy Vazzan miniszterelnök kíséretével elhaladt a parkoló mellett. A rendőrség a felrob­bant autó roncsai közt tizenegy fel nem robbant aknát talált. Péntek: — A törökországi Diyarbakir város katonai bírósága öt személyt halálra ítélt, negyvennégyet pedig három évtől életfogytig tartó börtönbüntetéssel sújtott. A vádlottak vala­mennyien a betiltott Kurd Munkáspárt tagjai, és azzal vádolták őket, hogy erőszakos módon kurd állam létrehozá­sára törekedtek. Szombat: — Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár jelentést tett közzé a megszállt területeken élő palesztinok életkörül­ményeiről, amelyben megállapítja, hogy az izraeli szervek csupán két lehetőséget adnak a palesztin lakosságnak: vagy elhagyják szülőföldjüket és számüzöttekké válnak, vagy beleegyeznek abba, hogy „alárendelt" polgárok legyenek. Polgármesteri tisztséget már csupán egyetlen palesztin, Eliasz Frajdzs tölt be Betlehemben. A többi 14 palesztin polgármestert az izraeliek megfosztották tisztségüktől. Vasárnap: — Varsóban a Nemzeti Újjászületés Hazafias Mozgalma országos tanácsának végrehajtó bizottsága az ország társadalmi és politikai fejlődéséről tárgyalt. Zénón Körnender, a minisztertanács alelnöke elmondotta, hogy az idei év első felében kedvező gazdasági eredmények szület­tek. folytatódott a társadalmi élet normalizálódása. Ezért a végrehajtó bizottság javasolta a szejmnek és a kormánynak, hogy szüntessék meg az 1981 és 1982 decemberében életbe léptetett szükségállapotot. Az európai béke és biztonság, de a gazdaságpolitikai vonatkozások szempont­jából is meghatározó szerepe van annak, hogy milyen minőségben alakulnak a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok. Ezért a Moszkva—Bonn, illetve Bonn—Moszkva csúcstalálkozókat nemcsak hogy figyelem­mel kíséri az egész világ, hanem bizonyos elvárásokat is fűz hozzájuk. A szovjet­­nyugatnémet csúcstalálkozók története is arra utal, hogy a két ország kapcsolatrend­szerének kisugárzása határozottan befo­lyásolja a világ politikai légkörét s nem függetleníthető a világpolitika más terüle­teitől, például a nyugati—keleti erőviszony egyensúlyának fenntartásától sem. A Szovjetunióval a diplomáciai kapcsolato­kat az első kancellár, Konrad Adenauer vette fel, ám ő nemigen lépett ennél to­vább. Fejlődésről, s meglehetősen dinami­kus fejlődésről a hetvenes években beszél­hettünk, elsősorban Willy Brandt kancel-Csúcstalálkozó csalódással lársága idején. Ezekre az alapokra épített később Helmut Schmidt kancellár, felis­merve az európai realitásokat Kormánya több fontos szerződést kötött a szovjet kormánnyal, és hozzájárult nem kis mér­tékben a helsinki értekezlet sikeréhez is. A szovjet vezetők bonni látogatásai is általá­ban eredményesek voltak: Leonyid Brezs­­nyev 1973-as látogatása alkalmával már három szerződést írtak alá, Schmidt kan­cellár moszkvai látogatása a következő évben, 1974-ben, szintén félreérthetetle­nül az enyhülés malmára hajtotta a vizet. Mit végzett vajon Moszkvában a múlt héten a nyugatnémetek új. félreérthetet­lenül jobb felé húzó kormányának kancel­lárja, Helmut Kohl? Mivel az utóbbi idő­ben nyugat felől meglehetősen hideghá­borús szelek fújdogálnak, különösen a NATO rakétatelepítési határozatának megszületése óta, Kohl kancellár moszk­vai látogatásától senki sem várt csodát. Mégis csalódást okozott hogy — idézzük a TASZSZ kommentátorának találó meg­jegyzését — „a kancellár szavai ugyan németül hangzottak el, de világosan kive­hető amerikai akcentussal". Ez magyarán annyit jelent, hogy Helmut Kohl a tárgya­lásokon is, a sajtókonferencián is a legha­­tározottan kiállt az amerikai közepes ha­tótávolságú rakéták nyugat-európai tele­pítése mellett. Jóllehet kijelentette, képte­len feltételezés, hogy az NSZK bárkit is megtámadjon. De arra már nem tudott kielégítő választ adni, garanciát még ke­vésbé, hogy mi lesz akkor, ha a nyugatné­met területen állomásozó rakéták indító­gombját valaki más fogja megnyomni? A nyugatnémet—szovjet csúcstalálko­zó tehát éppen a világpolitika nagy kérdé­sében — az európai béke és biztonság kérdésében — maradt adós az ered­ménnyel. Ezt egyébként a nyugatnémet ellenzéki pártok, elsősorban az SPD és személyesen az idős Willy Brandt is sú­lyosan bírálták, s joggal vetik a szemére Kohl kancellárnak, hogy Moszkvában nem képviselte a nyugatnémet érdekeket. Minden esetre a látogatásnak haszna is volt: fennmaradtak a kapcsolatok, foly­tatható a gazdasági együttműködés — nem zárultak be a kapuk. _ oé _

Next

/
Thumbnails
Contents