Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-19 / 30. szám

Közép-Európa legnagyobb csukakeltető helyén, a dél-csehországi Táborban idén negyedmillió csuka szaporítását tervezik, amelynek ötven százalékát külföldre — az NSZK-ba, Belgiumba, Franciaországba, Ausztriába és Magyarországra — szállítják. A Cseh Halászszövetséghez tartozó keltető dolgozói a csukán kívül nagy mennyiségű pisztrángot és egyéb halfélét is keltetnek. Reméljük, hogy a nagy külföldi érdeklődés ellenére hazai tavakba is kerül a kedvelt halfélékből.

A bohémia kerékpáros verseny 4., 165 kilométerés útszakaszán a válogatott Jifí Skoda ért elsőként a célba társa, Miroslav Sykora előtt „Ha hazánkban minden rendezvényen olyan jó verseny lenne, mint az észak-csehországi utakon, nem lenne gondunk a válogatott előtt álló célkitűzések megvalósításával" — jelentette ki Pavel Dolezel, a csehszlovák kerékpáros-válogatott edzője. A Bohémia versenyével elkezdődött a felkészülés utolsó szakasza az augusztusban Zürichben sorra kerülő VB-re.

Aratunk. Nagy figyelemmel kísérik mezőgazdasági dolgozóink munkáját legmagasabb állami és pártszerveink képviselői is. Abban, hogy a hektárhozam minél magasabb, a gabona minősége kiváló legyen, nagy részük van a tudományos kutatómunkát végző dolgozóknak a laboratóriumokban és a kísérleti földeken. Az őszi árpa nemesítésével foglalkozó bucanyi intézet vezetője, RNDr. Bohumil Kábrt szemléltető módon tájékoztatja a küldöttség tagjait munkájuk eredményéről.

Hétfő: — Buenos Airesben mintegy 70 000 fiatal argentin vett részt azon a felvonuláson, amelyet a „Békéért, a demokráciáért" jelszó alatt a dél-amerikai ország ifjúsági szervezetei kezdeményezésére tartottak. A résztvevők elítélték az Egyesült Államok latin-amerikai politikáját, ugyanakkor szolidaritásukról biztosították a chilei, a salvadori és a nicaraguai nép forradalmi harcát. Az akcióban az argentin politikai élet valamennyi fontos áramlata részt vett.

Kedd: — George Bush amerikai alelnök Dublinba, Írország fővárosába való érkezése „tiszteletére" tüntetést rendeztek az USA militarista politikája és a NATO rakétatelepitési terve ellen. Az ország közvéleménye ily módon nyíltan kifejezte egyet nem értését a Reagan-kormánynak azzal az irányvonalával, amely a fegyverkezési verseny további fokozására irányul.

Szerda: — A mongol külügyminisztérium jegyzéket adott át Kína ulanbátori nagykövetségének, amelyben hazugnak minősíti a kínai hatóságok azon állítását, miszerint Mongóliából erőszakkal telepítik ki a kínai származású állampolgárokat. A helyzet ugyanis a következő: mivel a Mongóliában letelepedett sok kínai emigránsnak nem volt tartós munkahelye, az illetékes mongol hatóságok a fővároson kívül eső állami gazdaságokban kínáltak számukra munkát, amit nem tartva megfelelőnek, a telepesek úgy döntöttek, Kínába távoznak.

Csütörtök: — Sikertelen merényletet követtek el a libanoni kormányfő ellen egy, a libanoni kormány épülete előtt parkoló autóba helyezett nagy erejű bombával. A robbanásra közvetlenül azután került sor, hogy Vazzan miniszterelnök kíséretével elhaladt a parkoló mellett. A rendőrség a felrobbant autó roncsai közt tizenegy fel nem robbant aknát talált.

Péntek: — A törökországi Diyarbakir város katonai bírósága öt személyt halálra ítélt, negyvennégyet pedig három évtől életfogytig tartó börtönbüntetéssel sújtott. A vádlottak valamennyien a betiltott Kurd Munkáspárt tagjai, és azzal vádolták őket, hogy erőszakos módon kurd állam létrehozására törekedtek.

Szombat: — Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár jelentést tett közzé a megszállt területeken élő palesztinok életkörülményeiről, amelyben megállapítja, hogy az izraeli szervek csupán két lehetőséget adnak a palesztin lakosságnak: vagy elhagyják szülőföldjüket és számüzöttekké válnak, vagy beleegyeznek abba, hogy „alárendelt" polgárok legyenek. Polgármesteri tisztséget már csupán egyetlen palesztin, Eliasz Frajdzs tölt be Betlehemben. A többi 14 palesztin polgármestert az izraeliek megfosztották tisztségüktől.

Vasárnap: — Varsóban a Nemzeti Újjászületés Hazafias Mozgalma országos tanácsának végrehajtó bizottsága az ország társadalmi és politikai fejlődéséről tárgyalt. Zénón Körnender, a minisztertanács alelnöke elmondotta, hogy az idei év első felében kedvező gazdasági eredmények születtek. folytatódott a társadalmi élet normalizálódása. Ezért a végrehajtó bizottság javasolta a szejmnek és a kormánynak, hogy szüntessék meg az 1981 és 1982 decemberében életbe léptetett szükségállapotot.

Az európai béke és biztonság, de a gazdaságpolitikai vonatkozások szempontjából is meghatározó szerepe van annak, hogy milyen minőségben alakulnak a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok. Ezért a Moszkva—Bonn, illetve Bonn—Moszkva csúcstalálkozókat nemcsak hogy figyelemmel kíséri az egész világ, hanem bizonyos elvárásokat is fűz hozzájuk. A szovjetnyugatnémet csúcstalálkozók története is arra utal, hogy a két ország kapcsolatrendszerének kisugárzása határozottan befolyásolja a világ politikai légkörét s nem függetleníthető a világpolitika más területeitől, például a nyugati—keleti erőviszony egyensúlyának fenntartásától sem. A Szovjetunióval a diplomáciai kapcsolatokat az első kancellár, Konrad Adenauer vette fel, ám ő nemigen lépett ennél tovább. Fejlődésről, s meglehetősen dinamikus fejlődésről a hetvenes években beszélhettünk, elsősorban Willy Brandt kancel-Csúcstalálkozó csalódással

lársága idején. Ezekre az alapokra épített később Helmut Schmidt kancellár, felismerve az európai realitásokat Kormánya több fontos szerződést kötött a szovjet kormánnyal, és hozzájárult nem kis mértékben a helsinki értekezlet sikeréhez is. A szovjet vezetők bonni látogatásai is általában eredményesek voltak: Leonyid Brezsnyev 1973-as látogatása alkalmával már három szerződést írtak alá, Schmidt kancellár moszkvai látogatása a következő évben, 1974-ben, szintén félreérthetetlenül az enyhülés malmára hajtotta a vizet.

Mit végzett vajon Moszkvában a múlt héten a nyugatnémetek új. félreérthetetlenül jobb felé húzó kormányának kancellárja, Helmut Kohl? Mivel az utóbbi időben nyugat felől meglehetősen hidegháborús szelek fújdogálnak, különösen a NATO rakétatelepítési határozatának megszületése óta, Kohl kancellár moszkvai látogatásától senki sem várt csodát. Mégis csalódást okozott hogy — idézzük a TASZSZ kommentátorának találó megjegyzését — „a kancellár szavai ugyan németül hangzottak el, de világosan kivehető amerikai akcentussal". Ez magyarán annyit jelent, hogy Helmut Kohl a tárgyalásokon is, a sajtókonferencián is a leghatározottan kiállt az amerikai közepes hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítése mellett. Jóllehet kijelentette, képtelen feltételezés, hogy az NSZK bárkit is megtámadjon. De arra már nem tudott kielégítő választ adni, garanciát még kevésbé, hogy mi lesz akkor, ha a nyugatnémet területen állomásozó rakéták indítógombját valaki más fogja megnyomni?

A nyugatnémet—szovjet csúcstalálkozó tehát éppen a világpolitika nagy kérdésében — az európai béke és biztonság kérdésében — maradt adós az eredménnyel. Ezt egyébként a nyugatnémet ellenzéki pártok, elsősorban az SPD és személyesen az idős Willy Brandt is súlyosan bírálták, s joggal vetik a szemére Kohl kancellárnak, hogy Moszkvában nem képviselte a nyugatnémet érdekeket.

Minden esetre a látogatásnak haszna is volt: fennmaradtak a kapcsolatok, folytatható a gazdasági együttműködés — nem zárultak be a kapuk. _ oé _