Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-12 / 29. szám
ÚTKERESŐ Figyelj! Ki mondja el helyettünk, amit csak mi tudunk elmondani? (Rab Zsuzsa: Az illem őreinek) Az írás címében idézett marxi gondolat a szerelemről ma is nehezen tör át az előítéletek sokaságán. Az asszonyi tudatban sajátos akadályokba is ütközik, amelyek a kiszolgáltatottság hosszú múltja alatt emelkedtek. De nem beszélhetünk még erről befejezett múlt időben. Ha másként nem, hát tovább élnek a kiszolgáltatottság emlékei a reflexekben, riadalmakban, de még a nők lázadásaiban és bátorságában is. Egyáltalán abban, hogy nekik még annyi mindenhez bátorság kell, hogy az ő számukra még annyi minden nem vált természetessé. Nem nehéz átírni a törvénykönyvek paragrafusait a nők jogairól. Nem nehéz átszerkeszteni az etikai kézikönyveket sem, de azt már nem tudjuk, mennyi idő kell ahhoz, amíg az élet átírja a női pszichikumot, a belénk ivódott múlt nehezen kibetűzhető hieroglifáit. S azt sem tudjuk ma még pontosan megmondani, vajon mit őrzünk majd meg a történelmileg kialakult női jegyekből, mert érdemes megőrizni, s mi az, amit meg kell majd tagadnunk, le kell küzdenünk. Azt hiszem, hogy a női egyenjogúság teljes megvalósulásával együtt, új módon, de ki fognak bontakozni nemünk sajátos képességei, és bátrabban merünk majd asszonyok lenni, a férfiaktól különbözők. A nők egyik győzelme saját kiszolgáltatottságuk felett éppen abban nyilatkozott meg már a múltban, hogy az elnyomás viszonyai között is meghódították a maguk számára a szerelmet. Megtanulták nemcsak szolgálni, de szeretni a férfit, e/lvárva a viszontszerelmet. Ez volt az egyik legerőteljesebb válasz mindazokra a tudós és kevésbé tudós nyilatkozatokra, melyek Platóntól TertuHianuson át napjainkig a/acsonyabbrendűségükről, kétségbe vont emberi mivoltukról elhangzottak. Valahányszor egy aszszony szeret, s el meri fogadni a szerelem teljes örömét, voltaképpen győzött a múlt felett, kiküzdve az érzelmek szuverenitását s az érzelmi egyenjogúságot. Mégis, az asszonyi lét nehezen vagy egészen talán soha el nem múló, megkülönböztető sajátjait a nők szerelmében is tetten érjük. (Ancsel Éva: A legtermészetesebb emberi viszonyról) Amikor tavaly október második felében világgá röpült az első hír a Halley-üstökös visszatértéről, s hogy az arecibói csillagvizsgáló óriás teleszkópjával már észlelték is, a csillagászat rajongói megkönnyebülten felsóhajtottak: Hát akkor, itt van újra ... S következtek a kérdések: Milyen fényes volt, amikor fölfedezték? Mikor ér ide? Szabad szemmel is észlelhető lesz, vagy csak műszerekkel? Mielőtt még ezekre a kérdésekre válaszolnánk, azt sem lesz érdektelen elmondani, hogy miért éppen a Halley-üstökös oly várva-várt? Minden üstökösök közül kétségtelenül ez a leghíresebb, jóllehet se nem a legnagyobb, se nem a legfényesebb, a csóvája sem a leghosszabb, és vannak olyan üstökösök, amelyeknek visszatérései is gyakoribbak (a leggyakrabban a Föld körül minimális pályán mozgó Encke-üstökös tér viszsza, 3,3 évenként). Tehát a Halley-üstökös sem fizikai tulajdonságait, sem pályája jellegét tekintve nem tartozik a kivételesek közé. Híressé történelmi „múltja" révén vált. Ez volt az első üstökös, amelynek rendszeres visszatérését kiszámították. A tömegvonzás általános newtoni Szigorúan ellenőrzött üstökös törvénye alapján E. Halley, angol csillagász kiszámította huszonnégy üstökös pályáját. A számítások összehasonlításából kiderült, hogy az 1531 -ben, az 1607-ben és az 1682-ben észlelt üstökösök pályája megegyezik, és ebből arra következtetett, hogy egyazon égitestről van szó, s kiszámította azt is, hogy ismét 1758-ban kell megjelennie. Az 1785-ös évben — Halley ekkor már nem élt — világraszóló vita kerekedett belőle, hogy megjön-e az üstökös vagy sem. Az év novemberében Clairaut, a híres matematikus előterjesztette tanulmányát, amelyet Lalandedal és Madame Lepauttal együtt dolgozott ki. Ebben kiszámította az üstökös mozgását, figyelembe véve a planéták tömegvonzását is, és megállapította, hogy az oly sok port felkavaró égi vándor 1759. április 13-án kerül Nap-közeibe. Ez az előrejelzés beteljesedett, mindössze egy hónapos eltéréssel, s fényesen bizonyította Newton gravitációs törvényének helyességét. Most már ismerték ennek az üstökösnek a pályáját, s így nem volt nehéz kiszámítani a „múltját" sem. A modern számítógépekkel pedig sok száz évre visszamenően is kiszámították visszatéréseit. Kiderült, hogy a Halley-üstököst az emberiség már csaknem két és fél évezrede figyeli, az első írásos feljegyzések róla i. e. 466- ból származnak. Ezen évszázadok alatt a krónikák harminc visszatéréséről adnak számot, s megjelenéseiről terjedelmes feljegyzések is készültek. Most a számítások szerint 1986-ban kell Nap-közeibe kerülnie, s tavalyi észlelésével tulajdonképpen megfigyelésének negyedik évtizede vette kezdetét. I. e. 466-tól az üstököst periodicitásának felfedezéséig 27-szer, a legtöbbször Európában, Kínában és Japánban figyelték meg. Néhányszor igen jól látható, sőt szembetűnő égitestként mutatkozott, legalábbis erről tanúskodnak a régi krónikák feljegyzései. Ezt a különös fényességet rendszerint közvetlenül napnyugta után vagy napkelte előtt lehetett észlelni. Arról a megállapításról, hogy az üstökösök valamilyen nagy katasztrófát, szerencsétlenséget hoznak az emberekre, először i. u. 66-ban, akkori visszatérésekor írtak. A rómaiak ekkortájt pusztították el Jeruzsálemet. A 837-es évben rendkívül fényes volt, olyan, mint a Vénusz-bolygó, és 1066-ban az égi vándor fényét a teliholdéhoz hasonlították. Az 1456-os esztendőben éppen akkor ragyogott az éjszakai égbolton, amikor Nándorfehérvárt ostromolta a török, és Hunyadi seregei már a győzelemért vívtak. A legtöbb adatot az üstökösről 1910-ben jegyezték föl. Ekkor készítették róla az első „sztárfotót" (Heidelberg, Helwan, Córdoba stb.). Ekkor május derekán az üstökös csóvája elérte a 150°-ot, ami több mint 100 millió kilométernek felel meg. Burkának — a kómának — átmérője elérte az 500 000 kilométert. Érdekes módon a mag — amelyből szublimáció révén a csóva és a burok keletkezik — átmérője nem több 1,5 kilométernél. Fényének erősségében pedig ebben az évben az üstökös elérte a nulla nagyságrendű csillagokét, tehát úgy ragyogott, mint az éjszakai égbolt legfényesebb csillagai. Ám a múltról most térjünk át üstökösünk közeljövőjére. Tavaly októberi felfedeztetése óta, 1212 napig kellett még utaznia, hogy Nap-közeibe kerüljön, ami 1986. február 9-én következik be. Eszerint feltételezhető, hogy ezúttal mintegy kétezer nap áll majd azok rendelkezésére, akik meg akarják figyelni. A mi földrajzi szélességünkön a megfigyelésre a legalkalmasabb idő 1985 őszén és 1986 első hónapjaiban lesz. A csillagászok számításai szerint azonban az üstökös nem lesz túlságosan fényes, körülbelül az ötödik nagyságrendet éri majd el, ami mindössze két és félszer nagyobb a szabad szemmel látható leghalványabb csillagokénál. Ennek ellenére mind a műkedvelő, mind a hivatásos csillagászok lázasan készülnek megfigyelésére. Már meg is szervezték a nemzetközi megfigyelő hálózatot, amelyet az IHW — International Halley Watch — irányit. A megfigyelések részletes adatokkal szolgálnak majd pályájáról, anyagának összetételéről, fényerejéről, formájáról, a légkörében található részecskék nagyságáról és így tovább. Különböző távolságokban és helyzetekben készítenek majd képeket csóvájáról, a „parabolikus" burkok keletkezéséről és azokról a jelenségekről, amelyek a mag közvetlen közelében játszódnak le. A Halley-üstökös pályáján mozog az a két meteorraj, amellyel Földünk évente kétszer találkozik: május elején az Eta Aquarid rajjal és október második felében az ún. Orionidákkal. S mivel minden, ami a Halley-üstökössel összefügg, vizsgálat tárgya lesz, így bizonyára ezekről a meteorrajokról is sok értékes adatot szerzünk. Az International Halley Watch, amelynek székhelye az Egyesült Államok-beli Pasadenában van, együttműködik a megfigyelő szondákat előkészítő tudóscsoportokkal is, a szovjet VEGA-, a japán PLANET-, a nyugat-európai Giotto-programmal. Az együttműködést külön csoport irányítja az IHW keretében, amelynek tagja Vanysek professzor fs, a prágai Károly Egyetem tanára. Az IHW-program arra törekszik, hogy a megfigyelésekbe minél több csillagvizsgáló vegyen részt. Ebben a programban a Szlovák Tudományos Akadémia Asztronómiai Intézete is részt vesz. Kőpataki-tói csillagvizsgálónkban főleg asztrometrikus méréseket végzünk majd, de a fényerősségét, az ezzel kapcsolatos és a mag közelében lejátszódó jelenségeket is fogjuk figyelni, illetve fényképezni. RNDr. JÁN SVOREN, kandidátus, az SZTA Asztronómiai Intézetének dolgozója (nő 17)
