Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-12 / 3. szám
inkább megnövekednék a munkanélküliek száma. Ám látjuk, hogy a fegyverkezés szinte napról napra újabb csillagászati összegeket emészt föl, s mégsem teremt új munkalehetőségeket. Sőt, a munkanélküliség mindegyre fenyegetőbb téma a nyugati országokban. A szomorú rekordot az Egyesült Államok tartja: az év végén több, mint 11,5 millió _ egy országnyi — ember kényszerült a lézengésre vagy arra, hogy hétről hétre sort álljon a munkaközvetítőkben, hasztalan. Az NSZK-ban feltehetően még ez év elején elérik a kétmilliós számot, Franciaországban ezt már jelentősen meghaladták és Angliában a három és fél milliót közelítik meg ... Az 1932-es év e téren pozitív tanulságot hozott: azzal, hogy az Egyesült Államok minden megtorló intézkedése ellenére létrejött a szovjet—nyugat-európai gázvezeték üzlet, bebizonyította, hogy munkát elsősorban és mindenekelőtt a békés egymás mellett élés, az együttműködés elvének érvényesítésétől lehet várni. S egyúttal azt is, hogy a gazdasági szankciók annak az országnak ártanak nagyobb mértékben, amely a szankciókat alkalmazza, és nem annak, amelyet ezekkel sújtani akar. Washington leghűbb szövetségesének, Angliának kereskedelmi államminisztere így vélekedett erről a Newsweeknek adott interjújában: „Nekünk nem tetszik a blokád gyakorlati alkalmazása, mert károsítja a nyugat-európai vállalatokat. Úgy tűnik, Nyugat-Európával akarják kifizettetni a számlát, míg a közép-nyugati farmereknek megengedik, hogy szabadon és korlátozatlanul kereskedjenek a szovjetekkel. Ez nem tisztességes tehermegosztás ..." Abban a világban, amelyben — egy tavalyi ENSZ-felmérés szerint — naponta 40 000 kisgyermeket pusztít el az éhség vagy valamilyen betegség, amelyben ahelyett, hogy csökkenne, inkább terjed az írástudatlanság és amelyben ismét hatalmas területek lakosságát tizedelik a legyőzöttnek hitt betegségek — mint a malária és a trachoma —, mert nem jut pénz a művelődési és az egészségügyi programokra, jóllehet a fegyverkezésre fordított költségek egy hányada ezekre elegendő lenne, nos ebben a világban bizakodva vállalt és viselt, és állandóan gyarapítandó „csomagunk" a békemozgalom. Romes Csandra, a Béke-világtanács elnöke két évvel ezelőtt a nők prágai világkongresszusán meggyőző erővel beszélt a békemozgalom fejlődéséről. Az akkor felvázolt egységes platform 1983 elején már erős körvonalakban kirajzolódik: a különböző világnézetű, politikai és vallási meggyőződésű emberek, nemre s korra való tekintet nélkül tömörülnek s zárkóznak fel a békeharc frontjához. A tudósok többségének, a környezetvédőknek, a kis és nagy egyházaknak, a különböző szervezeteknek és mozgalmaknak képviselői az idén ismét Prágában találkoznak a béke világkongresszusán. Romes Csandra sokszor idézett szavai ma többszörösen is érvényesek: „Vigyázzatok! Mert ma nem követhetünk el hibát azzal, hogy csak beszélni fogunk a békéről!" (Végezetül hadd jegyezze meg az újságíró egy kis sóhajjal, hogy szívesebben írt volna az „évszázad esküvőjéről", Károly trónörökös és Lady Diana frigyéről, az Amerikában kirobbant herpesz-pánikról, a filmvilágot ért veszteségekről, s még szívesebben arról, hogy sikerült háttérbe szorítani a terrorizmust és kábítószercsempészetet, hogy a Pentagon lemondott a világűr felfegyverzéséről és így tovább. Ez azonban jámbor óhaj, mindaddig, amíg szembe kell néznünk mai világunk vészterhes realitásaival...) LÁNG ÉVA kaleidoszkó A fogadást kilenc órára tervezték. Számomra egy széket készítettek oda. Talán az egyetlent, amijük volt. Igaz, az egyik lába hiányzott, így is hálás voltam érte, mert Afrikában a ceremónia mindig sokáig tart. Legalább egy órát vártunk a főnök érkezésére, aki feleségeivel együtt jelent meg. Ezt követően körülbelül egy órán keresztül nem történt semmi. Hallgattunk és vártunk. Úgy ebéd előtt kezdődött az ismerkedési szertartás. Az első miniszter emelkedett szólásra, aki uralkodója képességeit és hősi tulajdonságait méltatta nagyon hosszan. A törzsfőnök jóval ebéd után vette át a szót. Üdvözölte vendégét, már mint engem, s felajánlotta védelmét. Ekkor jutott eszembe, hogy megörökítem tükörlencsés fényképezőgépemmel. Ezt nem lett volna szabad tennem. A nagyfőnök érdeklődni kezdett gépem iránt. Amint a tükör matt üvegén megpillantotta feleségeit, odaszólította minisztereit és a vendégeket is. Mindannyian csodálkoztak, hogy férhetnek el olyan nagy emberek ilyen kis üvegdarabon. A törzsfönök felkért, hogy adjam el neki a fényképezőgépet. Más gépem nem volt, így azon törtem a fejem, miként beszéljem le őt szándékáról. De hajthatatlan maradt. Előbb baromfit kínált, majd néhány tehenet, sőt testőrgárdájának két harcosát is. Végül pedig tizennégy éves leányával akart „fizetni". Ezt is elutasítottam, mire a törzsfőnök nyugtalan lett. Ilyen ajándék visszautasítása ellenségeskedést, valóságos kihívást jelentett. Ha most parancsot adott volna alattvalóinak, hogy kössenek karóhoz egy hangyaboly tetején, szemrebbenés nélkül megtették volna. Szerencsére eszembe jutott a kis kézitükör személyi poggyászomban. Megmutattam neki, hogy ugyanazt láthatja benne, sőt még azt is, ami a háta mögött történik. Megörült az ajándéknak. Belevigyorgott a tükörbe, én pedig megmenekültem. így maradt a fiatal leányka az övéi között." Ez az afrikai sztori néhány éve játszódott le a világ egyik elmaradott csücskében ... HAZCSUSZTATAS Akár egy nyitott könyv Mindössze negyedóráig tartott az utazás — ennyi idő kellett ahhoz, hogy a Warrington Academy 236 éves, hétszáz tonna súlyú műemlék épületét, amely a városrendezés útjában állt, ötven méterrel odébb tolják — persze meglehetősen költséges és időigényes előkészítés után. Ezúttal azonban — a szokásos eljárástól eltérően — nem görgőkre emelték rá az épületet a hidraulikus szerkezetek, hanem kenőzsírral síkosított csúszófelületekre. (A középső sínpár az irányítást segíti.) így három, összesen hét tonna húzóerőt képviselő csörlő is megbirkózott a kényes feladattal. A szőnyegek tervezésében kiváló képzőművészek is részt vettek. Egy a sok közül: Alfons Mucha terve alapján készült. szövőszékeken az olcsóbb szőnyegek gyártását erősebb gyapjúfonálból. Hazánkban az első szőnyeget 1844- ben az észak-csehországi Vratislavicében a huszonöt éves Ignác Ginzkey készítette, aki testvéreivel együtt házilag és kézzel dolgozott. A múlt század végén Vratislavicében a szőnyegkészítés két irányt vett: rohamosan fejlődött a gyári termelés, de tovább élt a jellegzetes kézi szőnyegszövés is. S a vratislaviceiek épp az utóbbiban tettek szert világhírre. A cseh szőnyeggyártásban az 1913. év jelent határkövet, amikor új fajtával jelentkeznek. Ez megőrzi az orientális szőnyegek színeit, mintáit, motívumait. 1928-ban már 208 000 m2 gyártanak belőle, hatvan országba szállítják és a világpiacon valóságos vihart kavarnak vele. Csupán néhány a vratislavicei sikerekből : az itt készült szőnyegek ékesítik a párizsi Élysée palotát, a brooklyni színházat, s itt készült a világ eddigi legnagyobb szőnyege, a New York-i Waldorf Astoria szálloda számára, amely 326 m2 nagyságú és súlya 1230 kg. Jelenleg itt készül a közkedvelt Kovral buklészőnyeg 419 szín- és mintavariációban. A VILÁG LEGNAGYO SZŐNYEGE Vajon gondolhatta-e az ősember az elejtett vad bőrét a földre terítve vagy a falra akasztva, hogy ezzel egy évezredek múltán is élő hagyományt honosít meg? Aligha. Pedig valahol ott kell keresnünk a mai szőnyegek ősét... Nem tudjuk, hol és mikor készült az első igazi szőnyeg; csak azt, hogy Egyiptomban az időszámításunk előtti második évezredben már ismerték, majd gyártását évezredünkben tökéletesítették. Főképp az iszlám kultúrák és Kína területén. A szönyegkészítés Európában csak valamikor a 17. században honosodott meg. Az első európai — francia és angol — mesterek még a perzsa mintákat utánozták, csak egy századdal később kezdték el Nem mindenkinek adatik meg a szerencse, hogy a valóságban „bejárja a világot". Dr. Radim Kalfus e szerencsések közé tartozik. A Csehszlovák Vöröskereszt rendkívüli követeként beutazta a fekete földrész nagy részét. Afrikai útinaplójából idézzük az alábbi részletet: „Transkeiban esett meg az alábbi vidám történet. Egy nagy törzsfőnök vendége voltam, aki akkora terület felett uralkodik, mint Csehország fele. A fogadást — helyi szokás szerint — a karámban rendezték.
