Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-31 / 23. szám

i KIHEZ FORDULJUNK? F. D.-nek örökbefogadás ügyében Az 1982. évi 132. számú törvény, amely a családi törvény egyes rendelke­zéseit megváltoztatta és kiegészítette, ez év április 1-én lépett hatályba. Eszerint az örökbefogadásnál nincs szükség az örökbefogadandó gyermek vér szerinti szüleinek a beleegyezésére, ha már előre, konkrét személy megjelölé­se nélkül is beleegyezésüket adták az örökbeadáshoz, vagy ha legalább hat hónapon át nem mutattak semmiféle érdeklődést gyermekük iránt. Azelőtt a törvény egy évi várakozási időt állapított meg. Az új rendelkezés szerinti rövidebb határidőt nem a törvény hatálybaléptétől kell számítani. Gbelcei olvasónk jeligére A talált tárgyakról a polgári törvény­­könyv 453. szakasza rendelkezik. Esze­rint a talált tárgyat vissza kell adni annak, aki azt elvesztette. Ha ez nem lehetséges, akkor a talált tárgyat a nem­zeti bizottságon kell bejelenteni és lead­ni. Ha egy éven belül nem jelentkezik a talált tárgy tulajdonosa, akkor a tárgy az állam tulajdonába megy át. Az elveszett tárgy megtalálójának nincs jutalomra igénye, s nem is válik a talált tárgy tulajdonosává. Ennek az elv­nek felel meg a büntető törvénykönyv 254. szakaszának rendelkezése is. amely szerint az a személy, aki olyan idegen tárgyat tart meg, amely a jogosult sze­mély beleegyezése nélkül került a birto­kába, vagy amit talált (tehát valamely elveszett tárgyat), egy évig terjedhető szabadságvesztés büntetéssel, esetleg ja­vító-nevelő intézkedéssel vagy pénzbün­tetéssel sújtható. Ha a talált tárgy értéke nem haladja meg az 1500 Kés-t. akkor e cselekmény vétséget képez, ha pedig kis értékű tárgyról van szó. akkor mint a szocialista együttélés szabályai elleni ki­hágás büntetendő. A fentiek szerint az elveszett fülbevaló tulajdonosa négy év után önhatalmúlag nem veheti el a megtaláló gyűrűjét. Ma már az a cselekmény, hogy annak idején nem keresték a talált tárgy gazdáját is büntethetetlen. mert elévült. „Építkezés" jeligére Az építési előírásokat az 1976. évi 50. számú törvény és az 1976. évi 83. sz. rendelet tartalmazza. Családi házaknál, amennyiben ezek nem közvetlenül egymás mellett épül­nek. tehát nem képeznek zárt utcasort, a két ház között legalább 10 méter távol­ságnak kell lennie. Kivételes esetekben, ha a szűkös telekviszonyok ezt indokol­ják. s amennyiben a szemben levő falak­ban nincsenek ablakok, ezt a távolságot 6 méterre lehet csökkenteni. Az így épí­tett családi házaknak a közös telek-ha­tárvonaltól legalább három méter távol­ságban keli lenniök. Csak kivételes ese­tekben, ha a telek nagysága vagy fekvése indokolja (például akkor, ha az új csalá­di ház egy régi, különálló épület lebontá­sa után ennek helyére kerül), az építési hatóság az épület távolságát a közös határvonaltól két méterre csökkentheti. Ezt a távolságot az építendő ház szélétől (balkonjától, teraszától) a telek határá­hoz húzott merőleges vonalon kell mér­ni. Arra nincs előírás, hogy a kerítést még a ház építése előtt kellene megépíte­ni. A fenti feltételeket az építési enge­délynek kell tartalmaznia. Esetleges pa­naszával forduljon a hnb építési osztá­lyához. vagy a felettes járási nemzeti bizottsághoz. Dr. B. G. KIS CSALÁDI ISKOLA Az élet ritmusát minden csatádban az alapvető kötelességek határozzák meg: a szülők munkaideje, az óvoda, az iskola. Csak a fennmaradó időt lehet megter­vezni. Sokan úgy gondolják: épp elég a megkötöttség a nap nagyobbik részében, hadd legyen ez a néhány óra igazán szabad, tölthesse azt ki-ki a kedvére. Ez az igény jogos, de éppen mert kevés ez az idő, gondosan kell megtervezni, hogy hely jusson benne mindarra, ami kinek-kinek örömöt szerez. Nézzünk néhány példát. Sok szülő panaszolja, hogy nem ismeri gyemieke barátait. De elfelejtik ilyenkor megemlíteni, hogy sohasem engedik meg a fiuknak vagy kislányuknak, hogy a barátaikat meghívják. Kicsi a lakás, a gyerekek zajonganak, nem lehet melle­­tük pihenni. Mégis: nem lehetne időn­ként, előzetes megbeszélés alapján „fel­áldozni” szabadidőnk csendjét, nyugal­mát azért a nagyobb nyugalomért, amit gyermekeink társaságának megismerése nyújt? És milyen alapon sajátíthatjuk ki a család otthonát magunknak, megfoszt­va gyermekeinket attól a jogtól, ami bennünket, felnőtteket megillet, hogy néha-néha vendéget hívjunk, és házigaz­dának érezzük magunkat? Esti iskolában tapasztalhatja a peda­gógus: az asszonyok sokszor azzal indo­kolják a tanításról való távolmaradásu­kat. hogy otthon kell maradniuk a kiseb­bik gyerekkel. Ui. féljük vagy nagyobb gyerekeik az ő iskolai elfoglaltságukra való tekintet nélkül szervezik programjai­kat. Magyarán: a szabadidőt a maguké­nak sajátítják ki. minden kötelezettségtől szabadnak tekintik. Vannak családok, amelyekben valósá­gos tévéterror uralkodik. Például az édes­apa odaül a tévé elé, és megkívánja, hogy mindenki ehhez alkalmazkodjék. A csend kedvéért eltűri, hogy a gyerekek is örökké ott kuksoljanak a képernyő előtt. Néha összeszidja őket, mert nem olvas­nak. mert késve, kapkodva készítik be holmijukat a táskába, egyszerre rohanják meg a fürdőszobát, vagy rendetlenül ét­keznek. Miért ne lehetne a tévénézést is meg­tervezni? Csak elő kell venni a jövő heti műsort, és kijelölni, amit jó volna meg­nézni. Ezt aztán egyeztetni lehet a gyere­kek tanulási idejével, a házimunkák idő­beosztásával. más a tévénél fontosabb együttlétekkel: játékkal, meseolvasással, sétával. Sok helyütt a tévé az úr a házban, nem lehet tőle senkivel szót váltani, a nélkülözhetetlen tennivalókat elkapkodják, gyakran még a vacsorát is félig állva, ki-be rohangálva eszik meg. A gyerekekkel a tévévarázs miatt sok a veszekedés. Nem olvasnak, nem tanul­nak. későig fenn akarnak maradni, el­spórolják az időt a mosdástól és így tovább. — Egész nap gürcölök, most még a tévéről is mondjak le? — kérdi az apa felháborodva. Nem kell teljesen lemondania. Az örö­kös képernyő előtti narkomániából per­sze nem ártana kigyógyulnia. Nem na­gyobb veszteség a gyerekekkel való ben­sőséges beszélgetésekről, a jó hangulatú együttlétekről lemondani? Nem nagy ár az örökös tévénézésért, ha azt mondja majd rólunk a gyerekünk: — Nem is tudom, milyen volt apám és anyám. Vagy dolgoztak, vagy a lévé mellett ültek. Húszéves, 165 cm magas, barna hajú. vidám, szemüveges, teltkarcsú lány gyer­mekszerető fiú ismeretségét keresi 25 éves korig. Jelige: „Szeretnélek nagyon szeretni” Huszonhat éves intelligens nő. aki sze­retne hinni a boldogságban, ezúton kere­si mélyérzésü. érzelmi beállítottságú, ér­telmiségi férfi társaságát 35 éves korig Jelige: „Becsület” Két, tizennyolc éves, 174, 171 cm ma­gas. zenét, sportot és táncot kedvelő lány szerelne megismerkedni hozzájuk illő fi­úkkal. Minden levélre válaszolnak. Jelige: „Jó lenne rátalálni” Huszonhárom éves, 169 cm magas, barna hajú. barna szemű munkás szeret­ne megismerkedni hozzá illő. komoly lánnyal. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Fáj a magány” £ NÉGYSZEMKÖZT J Kedves Irén! Évek óta hallgatom panaszaidat munkahelyedre, fő­nöködre. évek óta hajszolt vagy, ideges, szeded a nyugtátokat, sajnáltatod magad. Melyik nap mit mon­dott, mivel bántott meg, mivel sérteget, te mit feleltél stb. Erre mondják kissé közönségesen, de talán a lényegre tapintva, hogy „no, ennek is jól fejlett üldözési mániája van". Félre ne érts engem is! Lehet, hogy Neked van igazad, lehet, hogy valóban annyira ellenszenvesek vagytok egymásnak, hogy minden, amit egyikölök mond, a másikból ellenérzést, viszolygást vált ki. De ha legalább egyik a kettőből normális ember, arra törek­szik, hogy tisztázza ezt a tűrhetetlen helyzetet, akár főnök az egyik, akár beosztott a másik. Sajnos, én meg nem mondhatom, kié lehetne kettőtök közül a kezde­ményezés. Vannak nehéz természetű és vannak össze­férhetetlen emberek, de önismerettel, önfegyelemmel túlnyomó többségük be tud illeszkedni a közösségbe, ahol dolgozik, s munkája által el tudja fogadtatni magát. Nem olyan hatalmas a munkahely, ahol dolgo­zol, s nem olyan hatalmas, megközelíthetetlen főnök a tiéd. hogy ne kopoghatnál be hozzá, ne tárhatnád fel a belső szorongásaidat, idegességed okát, amit abban vélsz megtalálni, hogy ő „pikkel" rád, „üldöz". Ha tényleg így lenne, akkor miért nem kérted az üzemi szakszervezeti bizottság, vagy az üzemi pártszervezet vezetőségét hogy segítsenek tisztázni a helyzetedet? Bizonyára van Rólad véleményük: jól végzed-e a munkádat, mit kifogásolnak magatartásodban stb. Mindent tisztázhatnál így. s tárgyilagosan — mások véleményével objektivizátva — láthatnád, van-e alapja panaszaidnak, s ha van, mennyiben a Te hibádból, mennyiben a másik elvárásai, vagy szemléletbeli téve­déseiből. Tudom, hogy kisvárosban élsz, dolgozol, ahol kevés a képzettségedhez megfelelő munkalehetőség, s ragaszkodsz munkahelyedhez, ezért félsz, ezért hall­gatsz inkább. De vajon megéri-e így, ilyen sunyító, gyötrődő módon hallgatni? Számítsd ki, hány éve van ez így. hány éve kínlódsz, panaszkodsz, keseregsz, s keseríted a csalá­dod életét is, amely azóta nem látott mosolyogni, nevetni. Nem hiszem, hogy van olyan munkahely, ahol nem akad, nincs elég jószándékú, tárgyilagos, őszinte kollé­ga, munkatárs, aki az igazságtalanul megbántott mellé áll, hogy a szakszervezeti bizottság vagy a pártbizottság nem segít ha hozzá fordul valaki, akármilyen kicsi is az a munkahely, az a városka, minden főnöknek van felettese is, van egy fórum, ahol — ha a munkahelyen képtelenség tisztázni a beosztott panaszát — orvosol­ják, a Te gondodat-bajodat is. Tudom, megint azt mondod majd, könnyű messziről tanácsot adni, te ott élsz. Neked ott kell dolgoznod, s ott — ez van. Ha úgy lenne is, hogy Te húzod a rövidebbet !amitől féNe hallgatsz), megéri az a néhány száz korona fizetéskülönbség mondjuk egy más munkahelyen, hogy megrokkanjon az önbecsülésed, az önérzeted, hogy tönkre menjen az egészséged? Mit veszíthetsz ha nyíltan, őszintén szólsz, megszólalsz végre ? Nincs sen­ki, egyetlen munkatársad sem, akiben bíznál, akinek a véleményét elfogadnád? Ha igazad van, ennek ki kell derülnie, egy higgadt, őszinte beszélgetésben főnököddel akár a szakszerveze­ti bizottságon, akár az üzemi pártbizottságon. Ha téved­tél, akkor éppen a többiek segítségével jössz rá, hogy nem rosszat akartak, ha figyelmeztettek, ha szóltak ezért-azért. De így, távolból valóban nehéz lenne kiderí­tenem, mi a helyzet. A szókimondás minden esetre csak segíthet. Tehát vágj bele végre! Üdvözlettel oJU*v (nő 11

Next

/
Thumbnails
Contents