Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-31 / 23. szám
^családi kör A lelkiismeret hallgatott /?/ Mégha felnőtt emberek is, vádlottként ott rejtőzik mögöttük a család, amely útra bocsátotta őket, s ahelyett, hogy emberi érzelmeket oltott volna beléjük, csak arra nevelte őket: önző módon, mindig, mindent meg kell kapniuk, amire kedvük támad. Protekcióval, erőszakkal, zsarolással, mások letiprása, bemocskolása, sőt élete árán is. S hogy az érzelmi elsivárosodás meddig fokozódhat, hová vezethet? S hogy az így élő — sőt megélő — ember miféle embertelen, érzelmi torzszülött utódokat nevelhet? íme, egy bírósági ügy vázlata: Ma már mindnyájuknak családjuk van. Gyermekeik, akik egyszer számonkérhetnek ... De ők erre nem gondoltak. Mint sok minden másra sem. Azt hitték, az idő mindenre fátylat borít. Tán csak álmukból riadtak fel néha. S ha ilyenkor a mit sem sejtő feleség kérdezni mert, durva elutasítás volt a válasz. Hallgatni és felejteni. De vajon el lehet-e hallgattatni a meg-megszólaló lelkiismeretet?! A főváros lakossága is elfelejtette már az esetet Pedig akkor — 1976-ban — nagy port vert fel fel a hír: „A szenckirályfai (Králbvá pri Senci) tótól alig két kilométerre lévő Feketevízben egy megfojtott lányt találtak. Az orvosi leletek alapján megállapították, hogy a lányt előbb a tó termálvizébe fojtották, majd holtan dobták a patakba.” A halott lány a Komensky Egyetem másodéves orvostanhallgatója volt. Cudmila Kelet-Szlovákiából származott, alig töltött egy hetet a főiskolások nyári építőtáborában, amikor július 9-én brutális gyilkosság áldozata lett. Az éjféli vonattal akart Kassára (Kosíice) utazni. A vonat indulásáig — elütni akarván az időt — benézett az UNIC-klubba. ahová a főiskolások jártak szórakozni. Kellemesen telt az idő iskolatársaival mindaddig, amíg a mellettük szórakozó hangos csoportból fel nem figyeltek a csinos lányra. Az ismerkedés a diákok körében könnyen megy. Rövid időn belül már arra akarták rászedni Eudmilát, ne utazzon el, maradjon velük, a szórakozást házibulin folytatják majd. De Cudmila utazni akart. A vonatjegy már a zsebében, reggel Kassán a barátja várja. Utazik. A szép szót erőszakosság váltotta fel. A diákszálló csarnokában útra készen állt a parti, de Eudmilát sehogy sem tudták meggyőzni. Egyre élesedett a helyzet, Cudmila iskolatársával a közeli autóbusz megállóra menekült. Abban reménykedtek, a társaság végre békén hagyja őket. Cnőio) Azok azonban — hét férfi és egy nő (szintén főiskolások) — két autóba szállva feléjük tartottak. Az egyik tovább hajtott, a másikból kiszállt MiloS és Milan, s Eudmilát megragadták és erőszakkal az autóba rángatták. A lakás, ahol Milan és FrantiSek albérlete volt. üresen állt. A háziaszszony hét végére PieSfanyba utazott. Semmi sem állt útjában a dorbézolásnak. A magnetofon bömbölt, egymás után nyitották az üvegeket, s amíg Viera átengedte magát a hangulatnak, Cudmila hiába könyörgött, fenyegetőzött. hogy engedjék ki, csak egyre jobban magára uszította a társaságot. A fiúk az alkoholtól egyre durvábbak, erőszakosabbak lettek. Megkötözték Eudmilát, alkoholt öntöttek a szájába, aztán egymás után megerőszakolták ... Cudmila védekezett, ahogy tudott, köpködött, kiabált, fenyegetőzött, amíg be nem tömték a száját. Aztán, állati ösztöneiket kielégítve — megijedtek. Mi lesz, ha a lány beváltja fenyegetéseit? Elmondja szüleinek, a rendőrségnek, mi történt. Egyöntetűen határozták el: megölik a lányt. Még egy állat felett sem ítélkezik úgy az ember, ahogy ők e lány felett. Hidegvérrel, elszántan. Belefojtják a szenckirályfai termálvízbe! Hogy ki? Sorsot húztak. Miloá és Milan. De a többieknek is jelen kell lenniük. A megkötözött, betömött szájú lányt pokrócba csavarták. Az autó a tó felé tartott. Itt Vierán és Jurajon kívül — a hét fiú közül ő volt az egyedüli, aki nem vett részt Cudmila megerőszakolásában — mind kiszálltak az autóból. Még ekkor, az utolsó pillanatban sem szólalt meg bennük a lelkiismeret, a józan emberi ész. A legkisebb sajnálat, részvét, emberi érzés nélkül nyomták a lányt a víz alá. Egyikükben sem volt annyi emberség, hogy felkiáltson: fiúk, elment az eszetek, álljatok meg! Addig tartották a víz alatt, míg megszűnt lélegezni. Aztán valamelyiknek eszébe jutott, hogy ebben a sekély vízben nem hagyhatják, mert itt hamar rátalálnak. Átvitték a nem messze lévő Fekete vízbe. Itt talált rá a holttestre öt nap múlva egy véletlenül arra járó ember. A rendőrség a közeli szeméttelepen megtalálta Cudmila táskáját. Az apa azonosította lányát... Kriminalisták. orvosok, pszichológusok. szexológusok, hidrobiológusok. pszichiáterek serege kereste az indokot, a tetteseket. Hetek, hónapok, évek teltek el közben. Már-már úgy tűnt. nem derül fény arra. kik a gyilkosok. Tökéletes bűntény lett volna, és sosem kerülnek elő a tettesek? Közben a diákélet foiyUovább. Vierából orvos lett. A ulúkjgól mérnök. Diplomájukhoz mérte« feíéwsségteljes, közmegbecsülésnek öifendő állást kaptak. Senki sem sejtett« milyen szörnyű cselekedetek bűne terheli őket De ha lassan is, hat év alatt összeállt a kép. Bizonyítani nem volt könnyű. A vádlottak tagadtak, többször megváltoztatták vallomásukat. A tanúk nehezen emlékeztek vissza a részletekre. Féltek is a vádlottak ellen vallani, mert telefonon. névtelen levélben mindegyiküket megfenyegették. A bíróság sem emlékszik még egy olyan tárgyalásra, ahol annyi rágalmazás, vádaskodás, szitkozódás hangzott volna el az igazságszolgáltatás képviselőit illetően, mint itt. A hozzátartozók, az ismerősök széles köre védte a vádlottakat. A protekció keresésnek, az öszszeköttetésekre való hivatkozásnak nem volt határa. Néha úgy tűnt. tűnhetett már. az ügyet örökre el kell temetni. A brutális gyilkosság tettesei azonban nem menekülhettek a felelősségrevonás alól. Nem segíthetett státusuk, jó beosztásuk, munkáltatójuk kitűnő véleménye sem. Az erőszakkal kioltott életet visszaadni már nem lehet, de a tett annál súlyosabb, hogy diplomás emberek. megfontoltan, előre eltervezve, felelősségük teljes tudatában hajtották végre. A kerületi bíróság döntött: MiloSt 24 év szabadságvesztésre ítélte. Milan két évvel kapott kevesebbet. A többiekre — Juraj kivételével, aki a gyilkosságkor az autóban maradt Vierával. ezért csak négy évre ítélték el — 8-tól 20 évig terjedő szabadságvesztést mértek ki. A vádlottak fellebeztek. Jurajon kívül, aki visszavonta fellebezését. mindnyájan azt állították: nem bűnösök. A fellebezés a legfelsőbb bíróságra került. Még egyszer pontról pontra, lépésről lépésre átvizsgálták az ügyet, de nem találtak benne semmit, ami miatt nem lett volna igazságos a kerületi bíróság döntése. Megerősítették hát az ítéletet. A vádlottak végérvényesen megkapták megérdemelt büntetésüket. Ennyi az ítéleti Azon töprengek, hogy Viera anya-e már, fiút szült-e, vagy lányt, s ha anya (vagy az lesz), mire fogja nevelni gyermekét ... S hogy vajon egy élet munkája elfeledteti-e vele, hogy akkor, 1976- ban egy életveszélyben lévő embernek nem nyújtott segítséget? H. ZSEB1K SAROLTA
