Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Mi nem szívességet teszünk... A legtöbb ember, ha idegen városban jár és futja az idejéből, dolga végeztével betér még néhány üzletbe is, mert titkon abban reménykedik, hogy olyan árura talál, amelyre már régesrégen vágyik. Aztán egy-egy üzletben átélt élmény sokszor mélyebb nyomot hagy emlékezetében, mint az áruválaszték: záróra előtt egy órával szinte kisöprik az áruházból, bocsánatot kell kérnie, az elárusítótól, mert ö, a vevő vásárolni szeretne és volt mersze megzavarni az üzlet alkalmazottainak fontos pletykaértekezletét, vagy — bár ez ritkább eset — meglepetéssel veszi tudomásul, hogy vérbeli kereskedőre akadt és annak kedvessége, szolgálatkészsége hatására teli táskával, üres pénztárcával távozik. Otthon aztán mély átéléssel meséli rokonnak, barátnak és munkatársnak a történteket. Lehet, hogy a véletlen műve, de ha Bmóban járom az üzleteket, úgy tűnik, a vevővel szemben ott kedvesebbek, előzékenyebbek az elárusítók, mint általában. A minap a Centrum áruházban bámészkodtam. Egy fiatal pár férfipulóvert kért. Az elárusítónő leemelt a polcról négy-öt pulóvert és kiterítette azokat a pultra. A két fiatal gusztálta a portékát, de nem vették meg egyiket sem. Az elárusítónő nyugodtan összehajtogatta a visszautasított árut, s közben néhány nappal későbbre invitálta kuncsaftjait, akkor lesz új áru. Egy másik elárusítónő a pult mögött számláz, miközben egy idősebb néni kérdéseire válaszol türelmesen. A fizető vevő elégedetten távozik, aztán a néni is kér valamit. Megint több pulóver röppen-a polcról, kipattan a zacskóból és szétterül a pulton, majd mintha visszaforgatnák a jelenetet, hipp-bopp, a polcon nyugszik szép, katonás sorrendben megint valamennyi. A néninek egyik sem tetszik. Vagy mégis? Az elárusítónő újra leveszi az előbb már agyonvizsgált pulóverek egyikét és a néni elé rakja. Úgy tűnik, a néni maga sem tudja, melyiket szeretné, de az elárusitónő a legkisebb jelét sem mutatja, hogy mindez idegesítené. Közben másokat is kiszolgál. Nincs sok vásárló, de az áruház ezen részlegének valamennyi dolgozója az áru körül nyüzsög. Azon kapom magam, hogy már néhány perce csak őket figyelem. Úgy érzem, országszerte tanítani kellene ezt a viselkedésmódot az elárusítóknak, de vajon lehet-e ezt megtanulni, vagy erre is születni kell? — Zdena Placková a jók között is az egyik legjobb — mondják az áruház vezetői. — Mint mondja, nincs rajtam semmi különös. Végzem a munkám, mint a többi asszony, családom van, gyerekeket neveltem. Hozzám hasonlót több milliót találhat az országban. Aztán mégis kötélnek áll és beszélni kezd önmagáról, munkájáról: — Lánykoromban a hosteradisei tejcsarnokban dolgoztam, aztán ide költöztünk Brnóba és a textilüzemhez kerültem mint idénymunkás. Közben tanulni kezdtem és elvégeztem az üzletvezetők iskoláját. Végleg itt maradtam. A Centrum áruházban pénztárosként kezdtem 1967- ben, 1977-től vagyok a férfiruharészlegen csoportvezető. Nagyon szeretem a munkámat. Igaz, hogy fárasztó, de aki szívét-lelkét beleadja, azzal azt feledteti a munka öröme, mert a mi munkánkban is van ilyen. Tudom, hogy általánosan érvényes minden szakmára, de az elárusítókra különösen: csak az válassza hivatásul, aki még egy kicsit sem tartja megalázónak más emberek kiszolgálását, és akkor biztosan örömét leli ebben a munkában. Nem igaz, hogy az egész napi talpalás, a vevők „bogarai" és az estig tartó munkaidő eleve kizárja az elárusítók nyugodt, (nő 6) rendes életmódját, hogy nem jut idő a családra és a szórakozásra. Két gyermeket neveltem fel úgy, hogy szombatonként is dolgoztam. Mégis jutott időm mindenre. A bevásárlást a mai napig sem hagyom szombatra, inkább korábban indulok munkába, így hétvégén arra már nincs gondom és szabad vagyok. Ilyenkor legszívesebben a kertünkbe járok kikapcsolódni. Nagyon hasznos és amellett kellemes időtöltés a kertészkedés. Mindig örülök a saját termésnek. Nem nagy a kert, de a fontosabb zöldség, néhány gyümölcsfajta megterem ott a család számára. Még a virágoknak is van helyük, nagyon szeretem őket. Ha nem megyünk a kertbe, akkor szívesen varrók. Felsőruhával szinte én látom el a családot. Mindezt csak azért mondom, hogy bizonyítsam, az elárusító is tud — ha akar — időt szakítani a kikapcsolódásra, pihenésre. Sőt kipihenten könnyebb is dolgozni és a vevőnek kellemesebb, ha az eladó ügyes, friss és kedves. Az elárusító van a vevőért és nem fordítva. Amikor kezdő voltam, nagyon szigorú főnököm volt. Lesnünk kellett a vevő óhaját, és mi lestük is, mert teljesítmény szerint kaptuk a fizetést. Helyesnek tartanám most is ezt a jutalmazási módot, mert nemcsak igazságosabb, hanem ösztönözné is az elárusítókat az igyekezetre. A fiatalok türelmetlenebbek a vevőkkel szemben, mint mi, idősebbek, ezért igyekszem is őket úgy irányítani, hogy tudatosítsák, a mi dolgunk szolgálni a vásárlót, mi nem szívességet teszünk nekik, hanem a munkánkat végezzük. Nekem külön öröm, ha a vevő elégedetten távozik az üzletből, és még nagyobb, ha hosszú hetek, hónapok, esetleg évek múlva felismerem valakiben a régi kuncsaftot. Szeretem, ha a pult túloldalán sok az ember, ha látom, hogy munkámmal elégedettek. A részleg vezetője azonban mást is elmondott Zdena Piackováról: — Nemcsak a férfiruha-részleg, hanem az áruház egyik legkiválóbb dolgozója. Csak jót tudok róla mondani. Megkérdezhet bárkit, aki ismeri. A munkáját becsülettel, tisztességgel végzi több mint két évtizede. A legjobb bizonyíték erre, hogy a vevők még sohasem panaszkodtak rá: Brigádját a szocialista munkaverseny bronz, majd ezüst fokozatával tüntették ki. Nagy érdeme volt ebben, hiszen az SZNF évfordulója alkalmából állami kitüntetést is kapott, mint a Centrum áruházak legjobb dolgozója. Nagyon igényes önmagával, de munkatársaival szemben is. Nyílt, vidám természetű, mindenki szereti. Mit lehet mindehhez hozzátenni? Kívánjunk magunknak, a kereskedelemnek sok-sok Zdena Piackovához hasonló elárusítót! BARANYAI LAJOS cm a mi levélírónk volt az egyedüli, aki ebben az ügy______ ben tollat fogott; fordultak már az érintettek a felsőbb szervekhez. a rádióhoz, a napilaphoz — sajnos, a probléma megoldatlan maradt. A levelet Léváról (Levice) kaptuk. De a kérdés nemcsak őket foglalkoztatja, hanem mindazokat, akik úgy határoztak, hogy más garázs híján autójukat az üzletben megvásárolható összecsukható garázzsal védik. Érthető, hogy az autótulajdonosok egy része megörült ennek az újdonságnak. hiszen a személygépkocsi nem olcsó portéka, megvásárlásához évekig kell takarékoskodni, és a családi költségvetés nagy százalékát köti le még azután is, hogy kifizették rá a kölcsön utolsó részletét. A filléres használati tárgyra is vigyázunk, hogyne féltenénk hát a hatvanezer koronás (vagy még drágább) autót?! lünk egy összecsukható garázst. A lakásunkhoz legközelebb eső parkolóhelyen állítottuk fel, amely nincs közvetlenül az út mellett, tehát nem akadályozza a forgalmat, az előtte álló magas épületek pedig a fő úttól eltakarják. Azóta ezeknek a garázsoknak a száma a parkolóhelyen megszaporodott; ott láthatók városunk más lakótelepein is —, írja olvasónk. — Ez év áprilisában a nemzeti bizottságtól felszólítást kaptunk — rajtunk kívül majdnem mindenki, akinek ilyen garázsa van —. hogy megszegtük a városrendészeti alapszabályzatot. Ha nem távolítjuk el a garázst a meghatározott idő alatt, havi 406 korona illetéket szabnak ki a parkoló lefoglalásáért. Mindnyájunkat meglepett ez a felszólítás, mert évekig nem szólt érte senki, a garázsok száma pedig szemünk láttára szaporodott. Ha egyszer az üzlet-GARÁZZSAL VAGY GARÁZS NÉLKÜL? Pavlik Géza, a vnb alelnöke: — Mi a törvény betartását követeljük De milyen lehetősége van a tulajdonosnak arra. hogy kímélje, óvja kocsiját, ha nincs garázsa? Örül. ha az ablaka alá állíthatja, hogy hébe-hóba ránézhessen. Mert megfelelő parkolóhelyet egyre nehezebb találni. A városfejlesztéskor kevés helyen gondoltak arra. hogy a mai ember életszükségletéhez nemcsak a lakás, hanem az autó is hozzátartozik, amelynek szintén jó, ha „fedél" alatt van. Garázs hiányában a háztömbök környékét ellepik a védetlen autók; kitéve a szél, eső. hó és az autórongálók kénye-kedvének. Az összecsukható garázzsal legalább részben óvható a kocsi, habár a szakemberek véleménye ezzel kapcsolatban eltérő. Természetesen. az már egyéni megítélés dolga, ki mit tart jónak, mire adja. vagy nem adja ki a pénzéi. Csakhogy: ..Évekkel ezelőtt vel-Krekovié László: — Azóta úgy alakult, hogy a városi téglagyár melletti területet ideiglenesen lefoglalhattuk 150—200 garázs részére ben megvásárolható ez a garázs, kiadtunk érte csaknem ötezer koronát, miért dobjuk el egyik napról a másikra? Ha kerttel, telekkel rendelkeznénk. ott állítottuk volna fel. De most hová tegyük? Használatáért fizessünk havi 400 koronát? Még elgondolni is sok. hiszen a lakásért alig fizetünk ennél többet.” Október végén voltunk Léván. Végigjártuk a várost, lássuk, respeklálták-e az autótulajdonosok a nemzeti bizottság felszólítását. A lakótelepek parkolóhelyein mindenütt láttunk néhányat az összecsukható garázsokból. Találtunk eltávolításukra utaló nyomokat is. A Rybník I. lakótelepen a gyapotfeldolgozó üzem felé vezető út szélén EGY LEVÉL NYOMÁBAN
