Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-24 / 22. szám
J lkud<ó TÓTH LÁSZLÓ Beszámoló Álom volt? Vagy mégsem álom ? Igaz, azt a helyet azóta sem találom, de voltam ott és magam is láttam, hogy palacsinta termett a fákon, s nemcsak láttam, válogattam is belőlük, hiszen diós volt az elsőn, túrós a másodikon, kakaós a harmadikon és lekváros a negyediken, s mivel az ember mégsem élhet csak tengervízen, nem érdekelt, hogy netán valaki rámszól: elég volt csak megráznom a fát és potyogott máris a palacsinta az ágról. Egy másik fán meg gesztenyetorták nőttek, voltak köztük érett-barnák és voltak köztük zöldek, s ha netán másra volt étvágyam, egy harmadikon kókuszdióhéjban tejszínes puding termett, tejszínes puding, az bizony, de annyi, hogy pudingszüretkor megtöltött háromszázharminchárom termet. Úgyhogy nagyon-nagyon boldog voltam, s akkor a cukorkafákról meg a fánkfánkról mégcsak nem is szóltam. Vidám volt hát az élet ott, kimondhatatlanul vidám, s ezt ezerszer is elmondom: mert palacsintával, édes fánkkal kedvemre tömhettem minden reggel, minden délben, minden este a gyomrom. S nem érdekelne, álom volt-e vagy igaz, egészen megvigasztalódnék, ha legalább palacsintavagy fánkfamagot hoztam volna magammal onnét. DANIEL HEVIER Miért tojik a kakukk idegen fészekbe ? Kíváncsi vagy erre ? Ülj hát az ölembe! A kakukkok — jól tudja ezt minden példás tanuló, aki természetrajz órán figyel — sohasem tojnak a saját fészkükbe. De hogy miért, miért nem, azt, kedves tanulók, csupán most tudhatjátok meg: Van otthon egy nagy, Miska bácsitól örökölt kakkukos órám. Kifogástalanul működik. Mutatói úgy haladnak, mint engedelmes katonák, s ami a legfontosabb: az óra kakukkot! Egy kakukk jár bele kakukkolni. Csodálkoztok hát, hogy nincs ideje saját fészket rakni és abba tojni? Aki nem hiszi, eljöhet az órámat megkukkantani! Az éhes köd Kedves barátaim, tegnap köd volt nálunk. De még mekkora. Orra hegyéig sem látott az ember. Olyan sűrű volt, hogy nyomtalanul tűntek el benne a bokrok, lámpák, autóbuszok, macskák, miegyebek. Otthon ült mindenki, televíziót néztek, de a képernyőn is csak köd volt, s minden pillanatban megjelent a felirat: ELNÉZÉSÜKET KÉRJÜK A MŰSZAKI HIBÁÉRT Otthon ült mindenki, kivéve engem. Mert én fölöttébb szeretek ködben sétálgatni. Főleg olyanban, amelyben az ember az orra hegyéig se lát. Az orrom eddig ép, de a kalapomat, melyet pedig oly szívesen viseltem, elnyelte a köd. Nem találom meg soha többé. Zafabai Zsigmond fordításai Tücsök Robi 9. osztályos tanuló illusztrációja 17. számunk rejtvényének helyes megfejtése: Hófehérke. Könyvet nyert: Rákóczi Diana, Komárom (Komárno), Hausleitner Mónika Komárom, Mag Karcsika. Hideghét (Studená), Karaffa János, Dunaszerdahely (Dun. Streda), Krizsan Anikó, Ipolyvisk (VySkovee n/lpf.). 18. számunk rejtvényének nyertesei: Bódi Ildikó. Serke (Sirkovce), Mács Attila és István Rimaszombat (Rim. Sobota). Kánya Kálmán Gelle (Holice), Nagy Tamás Bős (Gabéíkovo) és Gál Veronika Rimaszécs (Rim. Seő). ! Árpád, Egon, Erika, Ervin, Lehel, Tódor, Vilma — ezt a hét nevet írjátok be a vízszintes sorokba úgy, hogy a pontokkal jelölt oszlopban, függőlegesen egy tavaszi virág nevét kapjátok meg! Ezt küldjétek be címünkre: a Nő szerkesztősége, Martanoviéova 20, 812 03 Bratislava.
