Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-17 / 21. szám
J „Hónapok óla gyötrő problémámra keresek választ. Még 30 éves sem vagyok, de hónaljamban egy csomót észleltem, amely a menstruáció előtti napokban megnagyobbodik. Panaszommal felkerestem a nőgyógyászt aki gyógyszeres kezelést rendelt, mondván, hogy állapotom egyáltalán nem veszélyes. Szeretném tudni, hogy valóban jóindulatú folyamatról van-e csupán szó!" „H-né”. Való igaz, hogy a női emlőrákok száma hazánkban, az európai országokban és az Egyesüli Államokban az elmúlt három évtizedből megszaporodott, a nők daganatos megbetegedései között az első helyre került. Keletkezésében az örökletes hajlamon kívül közrejátszik az életmód megváltozása. Rossz anyagi körülmények között élő sokgyermekes családban a többször szült, gyermeküket hosszabb ideig szoptató nők körében az emlőrák ritkább, mint a jómódban élő, gyermektelen vagy legfeljebb egy gyermeket szült és azt sem szoptató asszonyok között. Az is igaz. hogy ez az a daganatfajta, amely — ha időben felismerik — az esetek túlnyomó többségében sikeresen gyógyítható. Az elővigyázatosság tehát mindenképpen tanácsos, hiszen a kezelés sikere érdekében legfontosabb a korai felismerés, amelynek lényeges eleme Mitől otthon egy lakás, mitől érzi jól magát az ember az egyik családban, s miért menekül a másikból? A légkört, aminek melegében jólesöen megpihenünk, vagy amely vibrálásával feszültségeket vált ki belőlünk, ridegségével taszít, a családot alkotó emberek érzelmi kapcsolata alakítja pozitívvá vagy negatívvá. Ma már senki nem kénytelen érzelmei ellenére olyan emberrel családot alapítani, akit nem szeret, nem bír elviselni. A házasulok egy meleg otthon reményében kötnek házasságot, vállalják egymást. De vajon a szerelem elég-e, s meddig elég? Igazán szeretni a megosztott felelősség és a megosztott munka tanít. Mert ugyan mit érne az olyan szeretet, amelyik nem nyilvánul meg tettekben? Csak az tanul meg szeretni, aki megtanul tenni azokért, akiket szeret. Nem lehet szeretni azt, akit nem becsülök, akinek nem tisztelem az erőfeszítéseit, akinek gondjaival, terheivel nem azonosulok. Aki enélkül szeret, az nem szeret. Lehet, hogy a saját érzéseit illetően maga is súlyos tévedésben van, mert úgy véli, szeretet az, ha sajnál valakit, vagy ha időnként elérzékenyülve gondol arra a sok jóra. amit tőle kapott. Ha tehát arra tanítják meg a gyermekeiket, hogy a családi közösség életét fenntartó, szebbé, kényelmesebbé tevő munkákból kivegyék a részüket, akkor a család iránti szeretetre nevelik őket. Ezen túl a jellemüket is nevelik, amely nem tűr majd meg érzelgősséget az érzelmek helyén, üres, csak szavakban a mell tapintásával végzett rendszeres „önszűrés”. S jó lenne ha elérhetnénk, hogy minden nő legalább évente egv alkalommal felkeresse a nőgyógyászt. Ez nagymértékben csökkentené a tragikusan végződő esetek számát. Tudni kell azonban, hogy nem minden ilyen módon észlelt „csomó” jelent rákos daganatot, nagyon sokszor jóindulatú, — esetleg múló — duzzanatról van csupán szó az elváltozás lényegének, milyenségének meghatározása azonban az onkológus szakorvos feladata! Szerencsére minden jel arra mutat, hogy olvasónknak sincs miért aggódnia. Amennyiben azonban a „csomó" növekedését észlelné, keresse fel panaszával az onkológiai szakrendelőt. „8 évvel ezelőtt nőgyógyászati plasztikai műtéten estem át. Azóta nem ízlik a házasélet, minden alkalommal fájdalmat érzek. A férjem egyébként nagyon iszákos természetű, s azzal vádol, hogy mással tartok fenn kapcsolatot, s ezért kerülöm vele az együttlétet. hérem. adjanak tanácsot, kihez forduljak? „Teréz" Olvasónknak mindenekelőtt részletes nőgyógyászati kivizsgálásra van szüksége, bár leveléből gyanítható, hogy panaszainak hátterében elsősorban nem nőgyógyászati okok s nem is az operáció sikertelensége áll! A műtét önmagában nem vezet a közösülés kerüléséhez, hárításához, az operáció okozta fájdalom is — többnyire múló jellegű. vagy ünnepi gesztusokban hivalkodó érzéseket, amelyeket remekül össze lehet egyeztetni az önzéssel, a kényelemszeretettel, a közömbösséggel. A családi munkák tervszerű megosztása közös tevékenységgé változtatja az egész munkafolyamatot, amely ezáltal válik közössé, hogy kinek-kinek egy rész jut belőle. Megszüntetik az egyes tevékenységek elkülönültségét. így a családtagok elkülönültségét is egymás munkájától. Ott például, ahol minden házimunkát az édesanya végez, az a furcsa helyzet áll elő, hogy a többletmunkáért nem megbecsülik, hanem lebecsülik. Ez elválasztja a feleséget a férjétől, anyát a gyermekétől, ahelyett, hogy összefűzné. És nem elsősorban azért, hogy amíg az anya mos, vasal, főz, bevásárol, takarít, addig a család többi tagjával nem lehet együtt, vagy azok nincsenek vele, hanem mert ez a munkamegosztás kiszolgálót és kiszolgáltakat hoz létre, s egyúttal persze kiszolgáltatottakat is. Pedig a szabad idő családi tulajdon, senkinek sincs joga. hogy önmagának sajátítsa ki a másik, a többiek rovására. A szabad idő igazságos elosztása nagy nevelöerö lehet. Ahol a gyermekek megszokják, hogy a család minden tagja kiveszi a részét a házimunkából, megtanulják a kölcsönösségen, tapintaton, egymás megbecsülésén alapuló életvitelt, s nem tartanak igényt a helyzetükből adódó előnyökre. Felesleges fejtegetni, hogy az ilyen beállítódásnak nemcsak a gyerekek családon belüli életében, hanem egész jellemük, világnézetük és majdani politikai magatartásuk alakításában is mekkora a jelentősége. A tiszteletet és megbecsülést nem lehet a gyerekektől az értük hozott áldozatok és a helyettük elvégzett munka fejé-A nő a szerelem beteljesülését várja a szexualitástól. Érzelmileg közelít partneréhez és érzelmileg távolodik el tőle. ha nem találja meg azt. amit keresett. A frigiditás — a nemi vágy. a nemi izgalom, illetve a kielégülés hiányában jelentkező női nemi zavarok — igen gyakori panasz. (Főleg újabban az, amióta lehet, sőt kell beszélni róla!) Oka sokféle lehet, gyakorta a rossz nemi nevelés, a szexuális érés időszakában elszenvedett lelki sérülés, s méginkább az érzelem nélküli, csak a testi részletekre ügyelő nemi élet következménye. A frigiditás extrém felfokozódása az úgynevezett vaginizmus, amelynek során a pszichés közömbösség ellenállássá változik szembeötlő testi és lelki tünetekkel. Ilyen tünet a hasi vérbőség, a fokozott izgalom, illetve a kielégületlenség kiváltotta alhasi fájdalom, amely a nemi élet hárításának első jele lehet. Idővel ez a fájdalomérzés reflexszerűvé válik s akkor is jelentkezik, ha az akut „veszély”, a közösülés nem „fenyeget". A női kielégületlenség és a vaginizmus igen gyakori oka a partner hibás magatartása. durvaság, önzés, sietség, tisztátlanság, a szexuális előjáték teljes elhanyagolása. A frigiditás semmi esetre sem tekinthető normális jelenségnek. Megoldható és megoldandó tünet, a gyógyuláshoz azonban mindkét fél kölcsönös akarata, egymás iránti türelme, s a másik fél kívánságainak megértése és tudatosulása szükséges. Dr. K. L. ben elvárni. Ezt nem lehet szavakkal megtanítani, csak példával, gyakorlattal. Az a gyerek tiszteli az anyját, aki tiszteli az anyja jogát az egyenlőségre, a pihenésre, a szórakozásra, az önmagával való törődésre is. A munkamegosztásnak és az együtt végzett háztartási munkának hangulatteremtő ereje van, amíg a ki nem alakított munkamegosztás, „együttműködés", az anyára hárított házimunka terhe olyan feszültségek forrása, amely megrontja az egész családi légkört. A fáradt, örökös hajszában, „én mindent csak értetek, miattatok" élő anya rendszerint apró szisszenésekkel, ingerültséggel, burkolt, vagy ki-kitörő szemrehányásokkal fanyalodik vagy kényszerül arra, hogy segítséget kérjen. Máskor egyszerűen csak a kedvtelensége, s mártíromsága. a szenvedései vagy szenvelgései oltják ki észrevétlenül a családi derűt, ttt-ott a rossz lelkiismeretet, az alakoskodást is kitenyésztik. Ezt aztán nem ellensúlyozza egy-egy virágcsokor a házassági évfordulón vagy nők napján. Az igy „megszervezett", egy személyre hárított fáradozással, kimerüléssel aztán csak egy lépés eljutni a „hagyj békén, olyan fáradt vagyok"-ig, amelyben van fáradtság is, de szemrehányás is, hogy a másik ráébredjen, valamin változtatni kéne. Sajnos, rendszerint nem a munkamegosztáson változtatnak, hanem elhidegülő érzelmük okát egymás személyiségének félreismerésében kezdik keresni. Pedig mennyivel könynyebb lenne mindjárt az elején egyszerűen, okosan, demokratikusan megosztani a felelősséget, a munkát. —t— NÉGYSZEMKÖZT Kedves Beáta! Nem hiszem, hogy bármiféle válasszal segíteni tudnék nehéz helyzetében. Nehezen megtalált társa, boldogsága a tét, írja. A férfi, akit szeret s aki viszontszereti, gyermek után vágyik. Ön pedig — betegségei következtében — nem nagyon reménykedhet abban, hogy anyává válhat. Kérdése, hogy igent mondjon-e mégis, hiszen úgy érzi, nem tudna élni barátja-társa nélkül, s hallgasson jogos aggodalmáról, vagy tárja fel egészségügyi problémáit s egy szép búcsúlevéllel tegyen öngyilkos. .. Nos, valóban nagyon kétségbeesett vagy kiborult lehet, ha így állítja sorrendbe s szembe saját választási lehetőségeit. Kezdjük azzal, hogy már kapcsolatuk komolyra fordultakor el kellett volna mondania élete nagy gondját hiszen egy nő számára döntő kérdés, akar-e, tud-e anya lenni. Azután vagy ezzel együtt fogadta volna el a férfi (ha valóban ő az Igazi), vagy kevésbé fájdalmasan válhattak volna el egymástól. Már nem annyira fiatalok, hogy ezt ne tudták volna végiggondolni, következményeiben időben felmérni. Ma már érzelmi megrázkódtatás, „sebesülés" nélkül nem sikerül tisztázni, hogyan is legyenek egymással. Okkal vetheti szemére a szerető férfi, hogy nem volt hozzá őszinte. Mert most — bárhogy is — el kell mondania, miről van szó, mitől fél. Az érzelmi zsarolás (öngyilkossággal, esetleg a házasságkötés után feltárt vagy fokozatosan felszínre hozott tényekkel) a legsúlyosabb árulás ebben az esetben érzelmeikkel szemben, s mint ilyen, az elhallgatás, a hazugság, az önsajnáltatás, az öngyilkossággal való zsarolás megbocsáthatatlan. Hogy őszintesége mit eredményezhet a döntés előtt „egy lépéssel"? Talán fontosak már annyira egymás számára, hogy ennek ellenére összeköthetik az életüket hiszen örökbefogadással is lehet gyermeket nevelni, s talán-talán még magán is segíthet az orvostudomány. Mindenesetre egymás iránti megbecsülésük elmélyül, s ez még akkor is nagy nyereség, ha érzelmeiknek, a közös családi életről szőtt álmuknak csak az emléke marad meg. Egy azonban biztos, életre szóló szeretetet, megbecsülést, kapcsolatot nem lehet — nem szabad hazugságra építeni, mert később igencsak drágán fizetne érte. Egyszerűen, de nyíltan mondjon el mindent barátjának, s ha benne is annyi az Ön iránti vonzalom, szerelem, akkor esetleg együtt keressék fel a nőgyógyászt aki lehetséges, hogy nem is látja olyan reménytelennek a helyzetet, mint Ön. Jó lenne, ha a fejleményekről még értesítene. de egyet, akárhogyan alakul is az élete, ne felejtsen el: bizalmat csak bizalomért, őszinteséget csak őszinteségért várhat el, s az igaz, mély emberi kapcsolatok csak ebből, erre épülhetnek. Én remélem, hogy a megrázkódtatás, amit majd közlése okoz, azért nem távolítja el Öntől barátját De adjon neki gondolkodási időt s ne erőszakolja, siettesse a döntést Gyöngédséggel és tapintattal álljon mellette, vagy várjon rá. Tragikus felhangok, túlzó ömlengések nélkül is közölheti, hogy mennyire szeretné, ha vele élhetne. De ebben már neki kell döntenie. Boldogságot kívánva üdvözli (nőn)
