Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-17 / 21. szám

eladók kiabálnak a vevővel. Ezt bizonyítja a szülök sértődött „visszafeleselése", ha bokrokat, fákat tépázó gyerekeiket elker­getik ... S ez nyilvánul meg a kutyatulaj­donosok viselkedésében is, akik nagy és félelmetes kutyáikat póráz nélkül, szaba­don „legeltetik", nem törődve a gyerekek, idős emberek testi épségével. .. A gyerekek viselkedése visszatérő pa­nasz. Többen is kérdezik, miért nem szen­telnek a tanárok több figyelmet a környe­zetvédelemre való nevelésnek, miért nem törődnek többet a gyerekekkel ? Egy tanárnő válaszol. Visszafogottan, választékosán fogalmaz, mégsem mentes a szenvedélytől, amikor beszél. S úgy gondolom, jogosan hiszi igazát, amikor arra figyelmeztet, hogy az igazán említés­re méltó káros csínyeket iskola után, a szabad hétvégeken követik el a gyerekek. Példákat hoz fel, közülük nem egy hátbor­zongató, s leszögezi, hogy elsősorban a szülő példája, az otthoni nevelés a meg­határozó a gyermek fejlődésében. Mély csönd. Azután egyszerre többen is helyeselnek. Közben megint csak arra gondolok: ha érdekes időtöltést találná­nak ki a gyerekek számára, ha a kulturális központ több játékot, figyelemfelkeltő ak­ciót szervezne, például rajzversenyt az aszfalton, piactéri diszkót, játék- vagy akár lemezbörzét (a város többi körzeté­ben hetente többször is rendeznek börzé­ket, s aki látta, elmondhatja micsoda han­gulatuk, micsoda „emberösszehozó" ere­jük van!), sportversenyeket stb., ha fel­használnák az üres és barátságtalan alul­járót, ahol a belváros és más városok példája szerint annyi érdekeset — például vetítést — lehetne csinálni, kevesebb len­ne az unatkozó, vandálkodó kamasz .. . Nem a szülők felelősségéről akarom elterelni a figyelmet, hiszen valóban na­gyon sok függ épp tőlük. De a szülő felelőssége mellett vitathatatlan a nemze­ti bizottság, az iskola, a társadalmi szerve­zetek, a SZISZ, a Vöröskereszt, a nőszer­vezetek, a kulturális központok, népmüve-ÍSZEKRdKÓK 3 Fotó: NAGY LÁSZLÓ bizonyítják, hogy a lakótelep otthonná válhat, ha valaki lendít egyet a „fészekra­kás" döcögő folyamatán. Persze elszigetelve, egymástól elszakít­va megoldhatatlannak látszanak a problé­mák. S amíg látszólag azok, senki sem vállalja a felelősséget megoldásukért. A lakógyűlésen megjelentek a lakóbizott­ságtól várják bajaik orvoslását, s ha úgy látják, nincs eredmény, „falra hányt bor­só" a panaszuk, többet nem jönnek el.. . Ha a lakóbizottságnak a köztisztaságra való felügyelet a feladata, s hatásköre másra nem terjed ki? Ezt a lakók nem tudják ... S miközben hazafelé bandukol­nak, azon töprengek, mi az oka annak, hogy a pozitív példák épp ebben a kerü­letben nem találnak követőkre ... lök s mindazok felelőssége is, akiknek együttműködése jónak minősíttetett. Az együttműködés akkor lenne valóban gyü­mölcsöző, ha az nemcsak a szervezeteket egyesítené — bár ez is nagyon fontos, hiszen közös erővel többre képesek —, hanem a lakókat is, ha lehetőségeket teremtene a lakóteleppel való azonosulás­ra, baráti kapcsolatok, közös új szokások kialakítására, mindarra, amire az emberek önmaguktól — s főleg kezdetben — nem vállalkoznak ... Számos példát említhet­nénk — kezdve a II. kerületi nyári napkö-. ziktől, Anna-báloktól, halászversenyektől a legkülönlegesebb vízi jármüvek verse­nyéig, s mindez a szervezetek közös kez­deményezésének köszönhetően jött létre s vált ma már hagyománnyá —, amelyek (nőis)

Next

/
Thumbnails
Contents