Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-17 / 21. szám
eladók kiabálnak a vevővel. Ezt bizonyítja a szülök sértődött „visszafeleselése", ha bokrokat, fákat tépázó gyerekeiket elkergetik ... S ez nyilvánul meg a kutyatulajdonosok viselkedésében is, akik nagy és félelmetes kutyáikat póráz nélkül, szabadon „legeltetik", nem törődve a gyerekek, idős emberek testi épségével. .. A gyerekek viselkedése visszatérő panasz. Többen is kérdezik, miért nem szentelnek a tanárok több figyelmet a környezetvédelemre való nevelésnek, miért nem törődnek többet a gyerekekkel ? Egy tanárnő válaszol. Visszafogottan, választékosán fogalmaz, mégsem mentes a szenvedélytől, amikor beszél. S úgy gondolom, jogosan hiszi igazát, amikor arra figyelmeztet, hogy az igazán említésre méltó káros csínyeket iskola után, a szabad hétvégeken követik el a gyerekek. Példákat hoz fel, közülük nem egy hátborzongató, s leszögezi, hogy elsősorban a szülő példája, az otthoni nevelés a meghatározó a gyermek fejlődésében. Mély csönd. Azután egyszerre többen is helyeselnek. Közben megint csak arra gondolok: ha érdekes időtöltést találnának ki a gyerekek számára, ha a kulturális központ több játékot, figyelemfelkeltő akciót szervezne, például rajzversenyt az aszfalton, piactéri diszkót, játék- vagy akár lemezbörzét (a város többi körzetében hetente többször is rendeznek börzéket, s aki látta, elmondhatja micsoda hangulatuk, micsoda „emberösszehozó" erejük van!), sportversenyeket stb., ha felhasználnák az üres és barátságtalan aluljárót, ahol a belváros és más városok példája szerint annyi érdekeset — például vetítést — lehetne csinálni, kevesebb lenne az unatkozó, vandálkodó kamasz .. . Nem a szülők felelősségéről akarom elterelni a figyelmet, hiszen valóban nagyon sok függ épp tőlük. De a szülő felelőssége mellett vitathatatlan a nemzeti bizottság, az iskola, a társadalmi szervezetek, a SZISZ, a Vöröskereszt, a nőszervezetek, a kulturális központok, népmüve-ÍSZEKRdKÓK 3 Fotó: NAGY LÁSZLÓ bizonyítják, hogy a lakótelep otthonná válhat, ha valaki lendít egyet a „fészekrakás" döcögő folyamatán. Persze elszigetelve, egymástól elszakítva megoldhatatlannak látszanak a problémák. S amíg látszólag azok, senki sem vállalja a felelősséget megoldásukért. A lakógyűlésen megjelentek a lakóbizottságtól várják bajaik orvoslását, s ha úgy látják, nincs eredmény, „falra hányt borsó" a panaszuk, többet nem jönnek el.. . Ha a lakóbizottságnak a köztisztaságra való felügyelet a feladata, s hatásköre másra nem terjed ki? Ezt a lakók nem tudják ... S miközben hazafelé bandukolnak, azon töprengek, mi az oka annak, hogy a pozitív példák épp ebben a kerületben nem találnak követőkre ... lök s mindazok felelőssége is, akiknek együttműködése jónak minősíttetett. Az együttműködés akkor lenne valóban gyümölcsöző, ha az nemcsak a szervezeteket egyesítené — bár ez is nagyon fontos, hiszen közös erővel többre képesek —, hanem a lakókat is, ha lehetőségeket teremtene a lakóteleppel való azonosulásra, baráti kapcsolatok, közös új szokások kialakítására, mindarra, amire az emberek önmaguktól — s főleg kezdetben — nem vállalkoznak ... Számos példát említhetnénk — kezdve a II. kerületi nyári napkö-. ziktől, Anna-báloktól, halászversenyektől a legkülönlegesebb vízi jármüvek versenyéig, s mindez a szervezetek közös kezdeményezésének köszönhetően jött létre s vált ma már hagyománnyá —, amelyek (nőis)
