Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-17 / 21. szám
DANIEL HEVIER A reménység éjszakai vására ötkoronásokra váltottam fel egy százast kitárcsázom a hívószámot azután a te számodat amíg valami titokzatos mágnesek és membránok lehetővé teszik hogy halljam a hangod percenkén öt koronáért vásárolom meg a hangodat a nevetésedet itt a telefonfülkében is hallom hogy suhog a hajad amint halántékodhoz szorítod a kagylót mindenestől benne vagy a fülemben kérlek mesélj mesélj beszélj a távolból hallom amint mozartot hallgatsz nem zártad el a vízcsapot de ne menj még van még egy utolsó ötkoronásom nemsokára úgyis szétkapcsolnak minket te ott maradsz s én újból egyedül leszek Kronométer elhagyom a tegnapi napot mely eltűnik a sarok mögött rázárom ajtaját s hallom hogy szakadoznak le mögötte sorra a polcok melyekről milliónyi apróság hull alá hogy lapozgatja a szél a dalokat melyeket még tegnap is énekeltem költözöm elhagyom a tegnapi napot de nem oltom el a villanyt még ha tudom is hogy már soha nem térek vissza valami magával vonz innen akár a mágnes. s bár még van időm tudatosítani hogy éppen itt és épp most van a te legboldogabb napod ami messzire lök innen mintha a messzeségből jobban láthatnám hogy valóban ott volt IRODALMI PÁLYÁZAT ----------------------1983. március 30-án zárult ifjúsági irodalmi és képzőművészeti pályázatunk nagy visszhangra talált olvasóink körében. A pályázatra mifitegy száz alkotó nevezett be, a kiírás értelmében több pályaművel. így az értékelés hosszabb időt vesz igénybe. Közöljük tehát kedves olvasóinkkal és a pályázókkal, hogy az értékelést és az eredményhirdetést lapunk 25., június 14-én megjelenő számában ismertetjük. A szerkesztőség itt-itt-itt-itt-itt-itt-itt Tóth László fordításai NAUM LABKOVSZKIJ Orvosnál Amikor rám került a sor, bementeni a rendelőbe. A: asztalnál egv gyönyörű tündér ült, fehér köpenyben. — Foglaljon helyet, kérem — mondta. — Rögtön foglalkozni fogok önnel. Letett maga elé egy kitöltetlen nyomtatványt. majd fürkésző pillantással rám tekintett. Fénylő homlokát gyönyörű gesztenyeszinü haj koronázta, nagy. nefelejcskék szemét hosszú szempillák árnyékolták be. Beismerem, hogy abban a pillanatban a bajomra gondoltam legkevésbé. — Neve? — kérdezte. — Ivanov — sóhajtottam. Beírta a nyomtatványra, s éppen abban a pillanatban csengeni kezdeti a telefon. — Szervusz. Pétya — kiabálta jókedvűen a telefonkagylóba. — Sikerült ? Előre is köszönöm. Kitől kérdezzem meg? Galina Tyimofejevnától? Már fel is írtam. Tyi-mo-fe-jev-na . .. Letette a kagylót és ismét felém fordult. — Életkora? — Negyvenöt — feleltem kissé szégyenlősen. Ismét csengett a telefon. — Ligyija! — kiáltott fel. — Nem is hiszed, mennyire örülök, hogy jelentkeztél! Sikerült a dolog. Este felszaladok hozzád. Mennyi is a házszámotok ? — Kilencvenhat — ismételte meg, s közben kissé csodálkoza nézegetett engem. — Súlya? — kérdezte. — Száz ... — be sem fejezhettem, ismét csörgött a telefon. — Kicsoda? Ja. a varroda! Mennyi bélésanyagra van szükség? Máris írom, szóval két méter harminc... Letette a kagylót. — Mik a panaszai? — kérdezte. Mik a panaszaim ? Hogy néha szűr az oldalamban ? Fagy. hogy reggelente fáj a derekam ? Ilyen szép nőnek ezt az ember nem mondhatja el. — Megmérem a pulzusát — mondta és megfogta a csuklómat. Ismét csengett a telefon. —f Jekatyerina Vasziljevna! Őszintén gratulálok! — mondta lelkendezve a kagylóba. — De igen, már elintéztem. Hányas nagyságban legyen? Bal kezével csuklómat fogta, s én úgy éreztem, hogy a vér gyorsabban kezd keringeni ereimben. — Már írom is — bólintott és valóban le is irta: „harmincöt és fél”. Aztán úgy nézett rám, mintha még sohasem látott volna. — Mi baja van tehát tulajdonképpen ? — Nekem semmi bajom nincs, az ön ajánlására lenne szükségem az üdülési beutalóhoz. — Rögtön, rögtön, még a vérnyomását kell megmérnem — mosolygott rám révedező tekintettel, miközben a karomra tekerte a vérnyomásmérő fekete gumiszalagját. Ismét csengett a telefon. A kagylót a váltóval nyomta a füléhez. (Teremtöm, micsoda válla volt. és micsoda füle!) Olyan valaki hívta fel őt, aki 38.17 négyzetméternyi lakását kisebbre szerette volna kicserélni. Egy további telefonbeszélgetés a belgyógyászok szakképzettségének emeléséről szólt, miközben kisebb vita is lezajlott a gerincferdülésről. Aztán valaki azért telefonált, mert elromlott a vízvezeték csapja, s végül valami Szergej Szergejevics azt közölte. hogy tetetett félre jegyeket „Az örült” előadására az egyes számú jegypénztárban. A doktornő minden adatot pedánsan felírt. — No, készen vagyok — nézett rám barátságosan. — Teljes mértékben joga van az üdülésre. De el kell mennie az igazgatóhoz, hogy írja alá önnek. Aztán jöjjön ide vissza, a többit én már elintézem. Az igazgató is telefonbeszélgetést folytatott valakivel, ö is a vallóval tartotta a telefonkagylót. El sem olvasta a kitöltött nyomtatványt, csak aláírta, és intett, hogy elmehetek. A folyosón megálltam az egyik ablaknál és ezt olvashattam: Név: Ivanov, apja neve: Galina Tyimofejevna, életkora: 96, magassága: 2m 30 cm. pulzus: 35 és 1/2, vérnyomás: 38/17. diagnózis: gerincferdülés, a betegség oka: a vízvezeték csapjának meghibásodása, pszichikai állapota: örült. Nem mentem vissza a doktornőhöz. Bár valóban elbűvölően szép nő volt. azért még miatta sem szerettem volna u diliházba kerülni... SÁGI TÓTTH TI BOR fordítása
