Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-06 / 2. szám
^házunk tája Zellerkrémleves Hozzávalók: 2—3 közepes nagyságú zellergumó, 5 dkg vaj, 2 húsleveskocka vagy egy evőkanálnyi vegeta, 2 dl tejföl, 2 dkg liszt, 1 mokkáskanál cukor, só, pirított zsemlekocka. A megtisztított, ujjnyi csíkokra vágott zellert leöntjük másfél liter vízzel, felforraljuk, és a húsleveskockát vagy a vegetát beletéve, nagyon puhára főzzük. Az egészet áttörjük vagy szétmixeljük, és elkeverjük a liszttel simára kevert tejföllel. Beletesszük a yajat, a cukorral szelídítjük az ízét, és még egyszer jól összeforralva, tetejét pirított zsemlekockákkal megszórva tálaljuk. Sertésszeletek tükörtojással Hozzávalók: Nyolc szelet csontozott karaj, négy egész tojás, 20 dkg friss sampinyongomba (vagy 1 konzerv), 1/2 kg burgonya, 1 fej hagyma, 3 dkg zsiradék, só, törött bors. A burgonyát héjában feltesszük főni. Közben kiverjük a hússzeleteket, sózzuk, borsozzuk és zsíron mindkét oldalukon hirtelen pirosra sütjük. A megfőtt, héjától megtisztított burgonyát apróra metélt, a zsiradékon üvegesre pirított hagymára tesszük, megsózzuk, kissé megpirítjuk, a burgonya tetejére rakjuk a sült hússzeleteket, négy szelet tetejére egy-egy tükörtojást ültetünk, a másik négyre párolt sampinyongombát halmozunk fel. S a tálat zöldpetrezselyemmel vagy metélőhagymával díszítjük. Linzertészta túróból Hozzávalók: 25 dkg túró, 25 dkg finom liszt, 25 dkg vaj vagy margarin; ha édes tésztát akarunk készíteni belőle, 1 evőkanál porcukor, ha sósat, akkor egy mokkáskanál só. Összegyúrjuk a hozzávalókat, és cipóban a hűtőszekrényben legalább egy óráig állni hagyjuk, de még jobb, ha egy éjjelen át pihentetjük. Bármilyen linzer alapanyagú tészta készülhet belőle. (Nyersen a hűtőben egy-két hétig is eláll, ha váratlan vendég jön, csak elő kell venni, formázni, tölteni és megsütni. A mélyhűtőben hónapokig is eltarthatjuk.) Farsangi fánk Hozzávalók: 30 dkg liszt, 3 db tojás. 1,5 dkg élesztő, 4 dkg cukor, 4 dkg vaj, 2 dl tej, 30 dkg zsír, csepp só, 1 kávéskanál rum, 1/4 citrom reszelt héja, 15 dkg barackíz. A tejet langyosra melegítve 5—8 dkg liszttel, élesztővel, kevés cukorral kovászt készítünk, és 15—20 percig kelni hagyjuk. A tojássárgáját a cukorral kikeverjük, összevegyítjük a liszttel, a megkelt kovásszal és a vajjal, majd az egészet fakanállal jól kikeverjük és kelni hagyjuk. Kelés után deszkán kinyújtjuk, megfelelő nagyságúra kiszaggatjuk. A zsírt mély edénybe tesszük és megforrósítjuk. Mielőtt a fánkot zsírba tesszük, hüvelykujjunkkal kissé benyomjuk és a benyomott oldalával lefelé tesszük a zsírba, majd fedő alatt sütjük. Ha az alsó része szép pirosra sült, megforgatjuk, de már nem takatjuk le. Sütés után rácsra tesszük, hogy a zsír lecsepegjen róla. Hígított barackízzel és vaníliás porcukorral meghintve tálaljuk. Forgácsfánk Hozzávalók: 25 dkg liszt. 3 dkg vaj, 7 dkg vaníliás cukor. 1/2 dl tej, 2 tojássárga. 1/2 dkg élesztő, egy evőkanál tejföl, kevés só, 2 dl rum, 20 dkg zsír, gyümölcsíz. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojássárgát, a 1/2 dkg élesztőt, kevés tejben feloldva a sót, a kávéskanál cukrot, az evőkanál tejfölt és a rumot. Összegyűljük, cipóba formáljuk és fél óráig hidegen pihentetjük. Utána kinyújtjuk 3—4 mm vastagságúra. a cifra metélővei tenyérnyi darabokra osztjuk és az egyes darabokat ujjnyi szélesen bevagdossuk. Lábasban zsírt forrósítunk, a tésztát belerakjuk (egyszerre nem sokat), és fedő alatt szép pirosbamára sütjük. Szitára szedjük ki, és vaníliás cukorral meghintve tálaljuk. Mártásos csészében gyümölcsízt adunk hozzá. Csokoládéfánk Hozzávalók: 2,5 dl tej, 5 dkg vaj. 1/2 dkg cukor. 3 db tojás, 15 dkg liszt, vaníliás cukor, 30 dkg zsír. A tejet a vajjal, a cukorral, a kevés sóval felforraljuk. Ezután hozzákeverjük a lisztet, és ha kissé kihűlt, a tojást. Az egész tojásokat egyenként ütjük a masszába és minden tojás után jól kikeveijük. A kapott masszát evőkanállal kiszaggatjuk és nem túl forró zsírban szép pirosra sütjük. Csokoládéöntetet adunk hozzá és vaníliás cukorral meghintve tálaljuk. Sajtfánk Hozzávalók: 1/4 liter tej, 8 dkg vaj, 16 dkg liszt. 3 tojás és 2 sárgája, 12 dkg reszelt sajt. só. A sóval ízesített tejet felforraljuk, felolvasztjuk benne a vajat, és állandóan kevergetve beleszóljuk a lisztet A tűzön addig keveijük tovább, amíg az edény falától el nem válik, akkor a tűzről levéve, de még melegen egyenként beledolgozzuk az egész tojásokat. Kihűtjük, majd közékeveijük a sajtot. Vizes kézzel diónyi gombócokat formázunk belőle, és sütőlemezre egymás mellé fektetve, tetejüket tojássárgával megkenjük. Forró sütőbe toljuk, de rövidesen mérsékeljük a tüzet, és szép aranysárgára sütjük a kis fánkokat. Milyen a gyerekruha? Kényelmes szabású, könnyen le- és felvehető, egyszerű módon tisztítható. A gyerekruha, bármennyire is magán viseli a legújabb divat jegyeit, gyerekruha marad, a gyerek testalkatához igazodik, amely a növekedés egy-egy korszakára jellemző. A kisgyerekek egyéves kortól úgy hatéves korig pocakosak, hátrafeszítik a vállukat. (Ezt a testtartást szabónyelven „feszestartásnak" mondják.) A ruhadarabot a vállon kell függeszteni rájuk, mert derekuk még nem tartja meg sem a szoknyát, sem a nadrágot. Ezért teszünk a szoknyára és a nadrágra is kantárt, ezért jó viselet ebben a korban a mellrészes kertésznadrág, vagy a zárt kötényruha. Hatéves kor után, amikor a gyerek tartása már „egyenesebb" lesz, dereka is kezd láthatóvá válni, elmaradhat a kantár, de azért még mindig jobb megoldás a kötényruha, mint a szoknya-blúz, amely ide-oda csúszkál rajta. Nadrágot azonban már nyugodtan viselhetnek övvel, nadrágszíjjal vagy akár anélkül is. A gyermekruha anyagának kiválasztásánál ne feledkezzünk meg arról, hogy a kisgyerek bőre érzékeny, nehezen viseli el a durva, izgató szöveteket. Legtöbbjük a szintetikus anyagokat sem tűri. Ezekből az anyagokból inkább olyan ruhafélét varrjunk, amely nem érintkezik közvetlenül a gyerek bőrével: kabátot, szoknyát, lemberdzseket, mellényt. Milyen szín illik a gyereknek? A mai divat szerint nincsenek úgynevezett „gyerekszínek". Ami a színekkel kapcsolatban a női öltözködésre érvényes, az vonatkozik a gyerekek öltözködésére is. Ezért vannak bébiholmit árusító boltjainkban sötétbarna vagy méregzöld rugdalózók, fekete és csauszinű kordbársony nadrágok. Napjaink íratlan szabálya, hogy bármilyen anyagot lehet gyerekruhára használni, ha két dolgot figyelembe veszünk: 1. sohasem önmagában nézünk egy színt, hanem a gyerek által egyszerre viselt ruhadarabok színei legyenek összhangban; 2. nézzük meg, hogy illik-e a gyereknek, jól áll-e neki egy-egy színösszeállítás. Milyen anyagot vegyünk? Ha nincs otthon maradékunk, szétfejtett anyagunk, amelyből megvarrhatjuk a gyerekruhát, olyan anyagot vegyünk, amelynek mintája érdekes, színe különleges, minősége speciális — vagyis olyat, amilyen készruhában nem kapható. Hogy könnyebb legyen a választás, felsorolunk néhány kelmetípust, melyet jó, ha a későbbiekben, a felnőttruha anyagának kiválasztásakor is ismerünk. Kártoit szövetek: Rövid szálú, különböző vastagságú, húsos, testes fogású gyapjúvagy kevert szövetek; kabátra, sportos öltözékre valók (Shetland, kasha, tweed). A kisgyerek bőrével ne érintkezzenek, lehetőleg béleljük a belőlük varrt ruhadarabokat. Fésűs szövetek: Sima felületű, sűrű, szövésű, tiszta gyapjú vagy gyapjú- és szintetikus szálból kevert gyűrtelenített szövetek, fiúknak öltönyre, kislányoknak rakott szoknyára valók. Pamut hatású szintetikus kelmék: Pamutvászonra hasonlítanak. Jól moshatók, könynyen száradnak, alig kell őket vasalni. Ilyenekből készülnek például az iskolaköpenyek, iskolába való ruhák. Pamutanyagok: Ide tartoznak a mintás kartonok, bolyhos flanellek, barchendek. Gyereknek ez az anyag a legkellemesebb viselet. Vattázott, tűzött kelmék: Összetett, réteges anyagok. A közbélés egy-vagy kétsoros vatelin, a belső réteg egyszínű (vagy apró mintás). A három réteget csíkosán vagy kockásán összetűzzük. (Folytatjuk)
