Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-06 / 2. szám

^házunk tája Zellerkrémleves Hozzávalók: 2—3 közepes nagyságú zel­lergumó, 5 dkg vaj, 2 húsleveskocka vagy egy evőkanálnyi vegeta, 2 dl tejföl, 2 dkg liszt, 1 mokkáskanál cukor, só, pirított zsem­lekocka. A megtisztított, ujjnyi csíkokra vágott zel­lert leöntjük másfél liter vízzel, felforraljuk, és a húsleveskockát vagy a vegetát beletéve, nagyon puhára főzzük. Az egészet áttörjük vagy szétmixeljük, és elkeverjük a liszttel simára kevert tejföllel. Beletesszük a yajat, a cukorral szelídítjük az ízét, és még egyszer jól összeforralva, tetejét pirított zsemlekoc­kákkal megszórva tálaljuk. Sertésszeletek tükörtojással Hozzávalók: Nyolc szelet csontozott karaj, négy egész tojás, 20 dkg friss sampinyon­gomba (vagy 1 konzerv), 1/2 kg burgonya, 1 fej hagyma, 3 dkg zsiradék, só, törött bors. A burgonyát héjában feltesszük főni. Köz­ben kiverjük a hússzeleteket, sózzuk, borsoz­zuk és zsíron mindkét oldalukon hirtelen pirosra sütjük. A megfőtt, héjától megtisztí­tott burgonyát apróra metélt, a zsiradékon üvegesre pirított hagymára tesszük, megsóz­zuk, kissé megpirítjuk, a burgonya tetejére rakjuk a sült hússzeleteket, négy szelet tete­jére egy-egy tükörtojást ültetünk, a másik négyre párolt sampinyongombát halmozunk fel. S a tálat zöldpetrezselyemmel vagy me­télőhagymával díszítjük. Linzertészta túróból Hozzávalók: 25 dkg túró, 25 dkg finom liszt, 25 dkg vaj vagy margarin; ha édes tésztát akarunk készíteni belőle, 1 evőkanál porcukor, ha sósat, akkor egy mokkáskanál só. Összegyúrjuk a hozzávalókat, és cipóban a hűtőszekrényben legalább egy óráig állni hagyjuk, de még jobb, ha egy éjjelen át pihentetjük. Bármilyen linzer alapanyagú tészta készülhet belőle. (Nyersen a hűtőben egy-két hétig is eláll, ha váratlan vendég jön, csak elő kell venni, formázni, tölteni és megsütni. A mélyhűtőben hónapokig is el­tarthatjuk.) Farsangi fánk Hozzávalók: 30 dkg liszt, 3 db tojás. 1,5 dkg élesztő, 4 dkg cukor, 4 dkg vaj, 2 dl tej, 30 dkg zsír, csepp só, 1 kávéskanál rum, 1/4 citrom reszelt héja, 15 dkg barackíz. A tejet langyosra melegítve 5—8 dkg liszt­tel, élesztővel, kevés cukorral kovászt készí­tünk, és 15—20 percig kelni hagyjuk. A tojássárgáját a cukorral kikeverjük, összeve­gyítjük a liszttel, a megkelt kovásszal és a vajjal, majd az egészet fakanállal jól kikever­jük és kelni hagyjuk. Kelés után deszkán kinyújtjuk, megfelelő nagyságúra kiszaggat­juk. A zsírt mély edénybe tesszük és megfor­­rósítjuk. Mielőtt a fánkot zsírba tesszük, hüvelykujjunkkal kissé benyomjuk és a be­nyomott oldalával lefelé tesszük a zsírba, majd fedő alatt sütjük. Ha az alsó része szép pirosra sült, megforgatjuk, de már nem ta­­katjuk le. Sütés után rácsra tesszük, hogy a zsír lecsepegjen róla. Hígított barackízzel és vaníliás porcukorral meghintve tálaljuk. Forgácsfánk Hozzávalók: 25 dkg liszt. 3 dkg vaj, 7 dkg vaníliás cukor. 1/2 dl tej, 2 tojássárga. 1/2 dkg élesztő, egy evőkanál tejföl, kevés só, 2 dl rum, 20 dkg zsír, gyümölcsíz. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojássárgát, a 1/2 dkg élesztőt, kevés tejben feloldva a sót, a kávéskanál cukrot, az evő­kanál tejfölt és a rumot. Összegyűljük, cipó­ba formáljuk és fél óráig hidegen pihentet­jük. Utána kinyújtjuk 3—4 mm vastagságú­ra. a cifra metélővei tenyérnyi darabokra osztjuk és az egyes darabokat ujjnyi szélesen bevagdossuk. Lábasban zsírt forrósítunk, a tésztát belerakjuk (egyszerre nem sokat), és fedő alatt szép pirosbamára sütjük. Szitára szedjük ki, és vaníliás cukorral meghintve tálaljuk. Mártásos csészében gyümölcsízt adunk hozzá. Csokoládéfánk Hozzávalók: 2,5 dl tej, 5 dkg vaj. 1/2 dkg cukor. 3 db tojás, 15 dkg liszt, vaníliás cukor, 30 dkg zsír. A tejet a vajjal, a cukorral, a kevés sóval felforraljuk. Ezután hozzákeverjük a lisztet, és ha kissé kihűlt, a tojást. Az egész tojásokat egyenként ütjük a masszába és minden tojás után jól kikeveijük. A kapott masszát evőka­nállal kiszaggatjuk és nem túl forró zsírban szép pirosra sütjük. Csokoládéöntetet adunk hozzá és vaníliás cukorral meghintve tálal­juk. Sajtfánk Hozzávalók: 1/4 liter tej, 8 dkg vaj, 16 dkg liszt. 3 tojás és 2 sárgája, 12 dkg reszelt sajt. só. A sóval ízesített tejet felforraljuk, felol­vasztjuk benne a vajat, és állandóan kever­­getve beleszóljuk a lisztet A tűzön addig keveijük tovább, amíg az edény falától el nem válik, akkor a tűzről levéve, de még melegen egyenként beledolgozzuk az egész tojásokat. Kihűtjük, majd közékeveijük a sajtot. Vizes kézzel diónyi gombócokat for­mázunk belőle, és sütőlemezre egymás mellé fektetve, tetejüket tojássárgával megkenjük. Forró sütőbe toljuk, de rövidesen mérsékel­jük a tüzet, és szép aranysárgára sütjük a kis fánkokat. Milyen a gyerekruha? Kényelmes szabású, könnyen le- és felve­hető, egyszerű módon tisztítható. A gyerek­ruha, bármennyire is magán viseli a legújabb divat jegyeit, gyerekruha marad, a gyerek testalkatához igazodik, amely a növekedés egy-egy korszakára jellemző. A kisgyerekek egyéves kortól úgy hatéves korig pocakosak, hátrafeszítik a vállukat. (Ezt a testtartást szabónyelven „feszestartásnak" mondják.) A ruhadarabot a vállon kell függeszteni rájuk, mert derekuk még nem tartja meg sem a szoknyát, sem a nadrágot. Ezért teszünk a szoknyára és a nadrágra is kantárt, ezért jó viselet ebben a korban a mellrészes kertész­nadrág, vagy a zárt kötényruha. Hatéves kor után, amikor a gyerek tartása már „egyene­sebb" lesz, dereka is kezd láthatóvá válni, elmaradhat a kantár, de azért még mindig jobb megoldás a kötényruha, mint a szok­nya-blúz, amely ide-oda csúszkál rajta. Nad­rágot azonban már nyugodtan viselhetnek övvel, nadrágszíjjal vagy akár anélkül is. A gyermekruha anyagának kiválasztásánál ne feledkezzünk meg arról, hogy a kisgyerek bőre érzékeny, nehezen viseli el a durva, izgató szöveteket. Legtöbbjük a szintetikus anyagokat sem tűri. Ezekből az anyagokból inkább olyan ruhafélét varrjunk, amely nem érintkezik közvetlenül a gyerek bőrével: ka­bátot, szoknyát, lemberdzseket, mellényt. Milyen szín illik a gyereknek? A mai divat szerint nincsenek úgynevezett „gyerekszínek". Ami a színekkel kapcsolat­ban a női öltözködésre érvényes, az vonatko­zik a gyerekek öltözködésére is. Ezért vannak bébiholmit árusító boltjainkban sötétbarna vagy méregzöld rugdalózók, fekete és csa­­uszinű kordbársony nadrágok. Napjaink írat­lan szabálya, hogy bármilyen anyagot lehet gyerekruhára használni, ha két dolgot figye­lembe veszünk: 1. sohasem önmagában nézünk egy színt, hanem a gyerek által egyszerre viselt ruha­darabok színei legyenek összhangban; 2. nézzük meg, hogy illik-e a gyereknek, jól áll-e neki egy-egy színösszeállítás. Milyen anyagot vegyünk? Ha nincs otthon maradékunk, szétfejtett anyagunk, amelyből megvarrhatjuk a gyerek­ruhát, olyan anyagot vegyünk, amelynek mintája érdekes, színe különleges, minősége speciális — vagyis olyat, amilyen készruhá­ban nem kapható. Hogy könnyebb legyen a választás, felsorolunk néhány kelmetípust, melyet jó, ha a későbbiekben, a felnőttruha anyagának kiválasztásakor is ismerünk. Kártoit szövetek: Rövid szálú, különböző vastagságú, húsos, testes fogású gyapjú­vagy kevert szövetek; kabátra, sportos öltö­zékre valók (Shetland, kasha, tweed). A kis­gyerek bőrével ne érintkezzenek, lehetőleg béleljük a belőlük varrt ruhadarabokat. Fésűs szövetek: Sima felületű, sűrű, szö­vésű, tiszta gyapjú vagy gyapjú- és szinteti­kus szálból kevert gyűrtelenített szövetek, fiúknak öltönyre, kislányoknak rakott szok­nyára valók. Pamut hatású szintetikus kelmék: Pamut­vászonra hasonlítanak. Jól moshatók, köny­­nyen száradnak, alig kell őket vasalni. Ilye­nekből készülnek például az iskolaköpenyek, iskolába való ruhák. Pamutanyagok: Ide tartoznak a mintás kartonok, bolyhos flanellek, barchendek. Gyereknek ez az anyag a legkellemesebb viselet. Vattázott, tűzött kelmék: Összetett, réte­ges anyagok. A közbélés egy-vagy kétsoros vatelin, a belső réteg egyszínű (vagy apró mintás). A három réteget csíkosán vagy koc­kásán összetűzzük. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents