Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-03 / 19. szám
MIKSZÁTH KÁLMÁN Különös házasság Televízióra ZSURZS ÉVA alkalmazta: SZÁNTÓ ERIKA Fáy: S természetesen a tények értelmezését meg kell hallgatnunk Kövy Sándor uramtól, akihez fogható jogtudós nemigen van hét vármegyében. Kövy Hát ez se nem borjú, se nem pálinkás hordó, se nem házasság. Mert a borjúnak négy lába van, a hordónak abroncsa van és dongái, a házasságot pedig két különböző nembeli személy egybehangzó akarata hozza létre. Igaz, hogy pap jelenlétében történt De hiszen pap jelenlétében főztük meg tavaly a tekintetes úréknál a szüreten a birkapaprikást is. De azért az se volt nevezhető házasságnak. pedig voltak benne részletek, anyabirkából és apabirkából is. Különben igen jó volt. A Dőry föztje ellenben igen rossz coctum. amely nagyon meg találja feküdni az ő gyomrát... Indítható pedig ez alkalomból kettős pör. Ugyanis az egyik retorzionális a tekintetes vármegyénél, a János gróf személyes szabadságának megsértése és a házasságra való kényszerítés büntette miatt, a másik pedig a Szentszéknél, de nem a házasság fölbontása iránt, mert házasság nem történt, hanem csak a kötelék érvénytelenségének kimondása iránt, mivelhogy a stólával a pap habár erőszakosan, habár az egyházi szertartás valóságos parodizálásával, de mégis összekötötte a kezeiket. Pereviczky: Igen, ez úgy van! Horváth: És hát mit gondol, tekintetes tudós professzor úr. milyen foganatja lészen a processzusnak? Kövy: Nos hát, kimondják, hogy a kötés érvénytelen, a papot becsukják börtönbe. Note bene, én még a kezeit is levágatnám, amelyekkel a stólát csavarta. (nő is) Fáy: Hát Dőry? Kövy: Azt is becsukják. Nota bene én a javait is konfiskálnám. Mindenkit becsuknak! A pandúrokat, a tanúkat, nóta bene én még a füleiket is levágatnám, mert gyapotot dugtak beléjük. Pereviczky: Nekem sajnos, nem ez a véleményem. Nem minden óra mutat egyformán, és nem minden koponya gondolkozik egyformán. Különösen nem úgy, mint a tekintetes professzor úr koponyája. Utique, ilyen koponya csak egy van az országban! Az bizonyos! Azt a verebek is csiripelik. Bár mind ilyen volna, de nem ilyen. Következésképp, ezt a port csupa nem ilyen koponyák fogják Ítélni. Hát akkor mit ér nekünk olyan koponya véleménye, mint a tekintetes professzor úr véleménye? Semmit. Tessenek tehát egy könnyebb, egy rosszabb, egy léhább, szóval egy butább koponyát elővenni. Itt van például az enyém. Ebben a koponyában úgy rajzolódik le ez az esemény, hogy igen nehéz boldogulásunk lészen. Az igazság penecilusa arra jó. hogy lúdtollat hasítson vele az ember. vagy a körmét megkapaija, de nekünk az ördög buzogánya kell. minthogy ördögökkel kell majd harcolnunk. Ha Dőry ilyen merényletre szánta magát, bizonyára jól megrágta a maga dolgát, és jól magához láncolta a tanúkat is. Azok a tanúk nem azt fogják mondani, amit a Párdányi gróf Öméltósága. A tanúk azt fogják mondani, hogy minden a legnagyobb rendben történt. A pap azt fogja mondani, hogy a vőlegény igent mondott, szüretieket mondott, sőt új tanúk is lesznek, akik reggel együtt találták a menyasszonyt a vőlegényével, s mikor ezek a tanúk megjelennek a Szentszék előtt, s elmondják, amit ..Iának”, akkor tessék aztán a mi igazságunkat megnézni, hogy milyen igénytelen kis poloska lesz belőle, hiába vittük oda, mint ordító oroszlánt. Fáy: Hát nincsenek ebben az országban törvények? Pereviczky: De igenis, vannak törvények és ezek erősek is, hanem éppen ebben az ügyben a papok ítélnek, és a papok a törvényeknél is erősebbek. Kövy: Ohó, a tanúkat iszen lekenyerezhette Dőry báró, de a felhúzó gép fog beszélni az erőszakról. Pereviczky: A fölhúzó gépet majd eltünteti Vidonka. Bemát Zsiga: A Vidonkával lehet beszélni. Az anyja nálunk szakácsné és csupa jóindulat. „ A komornyik: Elnézést, méltóságos uram. De a Vidonka eltűnt’ Az anyja se tudja már, három napja hova lett. Buttler: Lelövöm azt az embert,, mint a kutyát és sorba a bírákat is. Aztán magam lövöm föbe. ha ezt a port elveszítjük. Pereviczky: Ugye? Megmondtam. Horváth: Nono, kösd meg a szádat öcsém. Az ilyen fenyegetések ha kiszivárog a hírük, csak elmérgesítik a dolgot. Hallgatni és cselekedni ez a jelszó. Buttler: De ha azt mondják, hogy elveszítjük a pört! Pereviczky: Azt én nem mondtam. Én csak azt mondtam, hogy a mi igazságunk nem sokat ér. Tündöklő szép az arca, de nem elég hosszú a keze, következésképp meg kell toldani. Buttler: Hogyan? Pereviczky: Arannyal, he-he-he. Arannyal kell megtoldani. Fáy: Úgy gazdálkodtam neked fiam, hogy akár szinaranyból öntött székekbe ültetheted a biráidat. Horváth: De úgy, hogy a székeket aztán a hátukon hazavigyék. Hát azt én magam is látom, hogy az úrnak egészséges észjárása /an és hogy minden eszközzel küzdenünk kell, befolyással, informálással és pénzzel. Én ezt helyeslem is, mert a pör csata. És csatához már megírta a receptet Montecucoli generális. Hát jól van, nálam is akad egy pár garas. Küzdünk rogyásig. így vagy úgy, de győznünk kell. Kövy: Jobb. ha én innen elmegyek. Ti engem azért hívtatok ide. hogy mondjam meg nektek a sasok repülését, s ti most azon tanácskoztok, hogy mivel kell a rókák gyomrát megtömni. Eresszetek engem haza! Horváth: Ne mondjon már ilyet, Kövy uram! Fáy: Ugyan kérem, ez nem a sértettségek órája. Buttler: Én csak azt keresem, miként lehet siettetni a pört, akármi úton-módon. mert — s ezt meg kell, hogy értse professzor uram — nekem minden óra egy év, amely engem menyasszonyomtól elszakít. Kövy: Nem sokat tanult, amice, tőlem, ami a jogtudományokat illeti. /íz élet dolgairól meg tán még kevesebbet. Különben tudná, hogy a tüske egy szempillanat alatt megy be a talpba, de órákig kell piszmogni, míg kiveszik. S ez meg a becsületes, jámbor felcser dolga. De ha a fiskálissal véteted ki a tüskét, akkor az előbb mélyebbre veri be néhányszor, hogy tovább tartson a kivétele. Pereviczky: Ezt rám értette az úr? Kövy: Értem, amit mondtam. Én mindig egyenesen mondom, amit gondolok. Fáyné: Az urak csak beszélnek, de talán most már ehetnének is valamit. A tele gyomor okosabb az üresnél. Meg aztán már a pipafústtől sem láthatnak tisztán ... (S kezdi átkalauzolni őket az ebédlőbe. Ajtót, ablakot nyit. Ahogy mennek kifelé, az öreg Horváth odainti Buttlert.) Horváth: Ne hallgass, fiam, Kövyre. Az nem ebből a világból való ember. Ő bölcs és egyenes, nekünk azonban egy furfangos imposztor kell, aki mindenféle zsírral meg legyen kenve. És ez a Pereviczky olyan firma. Meg kell becsülni. Ami azt illeti, hogy siessen, azt csak bízd rám. Majd teszek én arról. (A Bernát kúriánál az érkező Zsiga elé Bernátné szalad ki. Megölelik egymást.) Bemátné: Édes kisfiam. Rendbejött minden, ugy-e? (Az ajtóban sápadtan áll Piroska.) Érvénytelen az az istentelen gyalázatosság. Zsiga: Nem megy az olyan egyfüttyre, Édes. Piroska: Jaj istenem. Zsiga: Azt bizony. Kövy uram, a kollégium tudós professzora is részt vett a tanácskozáson. össze is veszett a prókátorral, Pereviczky urammal. De mégis úgy látszik okosnak. Pereviczkyre kell bízni a pört. Annak nagyobb a ravaszsága meg a jártassága. Piroska: Pört? Bemátné: Hát miféle jártasság kell ahhoz, hogy azt a nyilvánvaló gazságot leleplezzék? Zsiga: Azok az urak jobban értik. Itthon mi újság? Megkerült már Vidonka? Bemátné: Eltűnt a haszontalan. Az anyja egész búskomor miatta. Dehát azzal most nem igen törődnek. Mindenki a Dőry égbekiáltó gazemberségéről beszél. Egyebet se hallani bármerre megy az ember. (Bécsben a Burgban. A főhercegné szobájában fiatal udvarhölgyek kara hímez egy nagy oltárterftőt. Mellettük Zichy Ferenc gróf áll.) Öreg grófné: Ugyan, ne kéresse már magát gróf. Éppen hogy maga nem tud semmit?. ... Fiatal udvarhölgy: Igaz. hogy megkötözve vitték Buttlert a nászszobába? Zichy: De hölgyeim ... Főhercegné: Beszéljen, Zichy! ön hihetőnek tartja Dőry báró pogány gonoszságát? (folytatjuk) ÉVFORDULÓK 5 1758. május 6-án született Maximilien de Robespierre, francia politikus, a nagy francia burzsoá forradalom kimagasló egyénisége. 1970. május 6-án írták alá az új csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Százötven évvel ezelőtt, május 7-én született Johannes Brahms német romantikus zeneszerző. 1883. május 7-én született Szemion Mihajlovics Bugyonnij, szovjet marsai, a Szovjetunió háromszoros hőse. Május 8-a Vöröskereszt nemzetközi napja. Május 9-e Csehszlovák Szocialista Köztársaság állami ünnepe. 1945-ben a Szovjet Hadsereg ezen a napon szabadította fel hazánkat. 1763. május 9-én született Batsányi János, a magyar politikai líra megteremtője. Száz évvel ezelőtt, május 10-én halt meg Samo Chalupka szlovák költő. Fél évszázaddal ezelőtt, május 10-én égették el a fasiszták a berlini egyetem épülete előtt a haladó írók alkotásait. KÖNYV Robert Merle napjaink francia irodalmának kétségtelenül egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb képviselője. Csak dicséret illeti a Madách könyvkiadót, amiért röviddel a Madrapur című regény után az Európa könyvkiadóval közös gondozásban megjelentette Merle nagysikerű történelmi regényét is, a „Francia históriát”. Annak illusztrálására, hogy Robert Merle korunk francia irodalmának valóban egyik kiválósága, talán elég. ha összevetjük három regényének témaválasztását: Mesterségem a halál. Madrapur. Francia história. A sorrendben elsőként említett könyv cselekménye egészen más környezetben (egy haláltáborban) játszódik le. s főhősének „természetrajza” egyben a fasizmus átfogó természetrajza, jellemzése is. Egészen más az atmoszférája a fantasztikum és az utópia elemeitől sem mentes Madrapumak. A „Francia história” ismét teljesen más környezetben, korban játszódik le és egészen más típusú hősök, jellemek társaságába vezeti el az olvasót. A regény mondanivalójának keretét az egyik főhős, báró Jean de Siorac másodszülött fiának. Pierre-nek az elbeszélése képezi. Pierre elbeszélése a francia történelem eseményekben egyik leggazdagabb századát mutatja be az olvasónak, kisemberek és a történelem alakulására nagy hatást gyakorló nagy személyiségek életének, tetteinek leírásával. Merle mesteri módon teremti meg regényében a XVI. század feszült atmoszféráját, autentikus hitelességgel ábrázolja a korra jellemző nagy csatározásokat, a francia hugenották és pápisták elkeseredett testvérháborúját. A de Siorac család élettörténetének hátterében tájékozódhatunk a francia társadalom, a francia szellemiség és kultúra akkora állapotáról is, miközben a mű nemfsak ismereteinket gyarapító funkcióját teljesíti, hanem élvezetes olvasmányként Merle kitűnő elbeszélő készségére, remek stílusára, a korabeli nyelvi fordulatokra (Görög Lívia remek fordítása!) is felhívja figyelmünket. Felvonul előttünk a történelmi nagyságok valóságos „galériája” is, olvashatunk a műben I. Ferenc és IV. Henrik királyról, Medici Katalinról, II. Fülöp spanyol uralkodóról és angliai Erzsébetről. Érdekfeszítő, tanulságos és élvezetes olvasmány az új Merle-regény, mely jól bizonyítja, hogy a történelmi témák remek irodalmi művek anyagát képezhetik, ha megformáljuk olyan kiváló író-egyéniség, mint Robert Mer-Sági Tóth Tibor
