Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-03 / 19. szám
V Barátságos kupamérkőzés volt Az IHF kupában sikeresen vette az első két fordulót a nyárasdi (TopolYiíky) női kézilabdacsapat. Négy mérkőzés, négy győzelem. Osztrák és dán ellenfelet búcsúztattak. A harmadik fordulóban a szovjet bajnokság harmadik helyezettjével kerültek szembe. Az Avtomobiliszt Baku neve került az újabb forduló mérkőzését hirdető plakátra. Talán a távolság volt az első, ami megdöbbentette a nyárasdiakat. Vagy a válogatottakkal tűzdelt ellenfél? Egyszerre nagy lett az érdeklődés. A Kaspi-tóba nyúló Apseron félsziget nálunk elsősorban kőolajáról ismert városa elérhető közeibe került. Nagy volt a készülődés. Még több a jelentkező. Végül úgy alakult, hogy ötvenötén kísérték el a csapatot. Javarészt a szövetkezet dolgozói, a csapat hűséges szurkolói, akik nemcsak hangszálaikkal serkentik a kézilabdázókat, hanem dolgoztak is érte. Például a sportcsarnok építésénél. S nemcsak a szövetkezet, a CSSZTSZ járási bizottsága sem feledkezett meg a járás sportéletébe legaktívabban bekapcsolódókról. Az útiköltség jelentős részét ők fedezték. A csoport elindult. Ötórás .repülés után érkeztek Bakuba. Közben örök barátságot kötöttek a Vörös térrel, a Kreml impozáns építészeti műemlékeivel, később Baku régmúlt idők emlékeit idéző-őrző köveivel, rokonszenves lakóival. A mérkőzés napján különös hangulat fogta el a játékosokat, vezetőket, szurkolókat. Mintha súlytalanság állapotába került volna a küldöttség. A városnézésnél Kelet lehelete kötötte le a figyelmet, az ebédnél a szokatlan, különleges ízek körül folytnémi vita (többen emlegették a hazai kolbászt, kirántott húst), de valójában mindenki a játékra gondolt. Még frissen él bennünk a bratislavai sportcsarnokban rendszeres időközönként végigsöprő (mindent elsöprő) bakui vihar.... és kísért Avaneszov Szergej Michajlovics (ö az Avtomobiliszt főedzője) „biztatása". Amikor a nyárasdiak azzal vigasztalódtak a mérkőzés utáni ünnepi vacsorán, hogy Bakuban majd ök nyernek, Avaneszov edző kirakta az asztalra kéznél lévő ingó vagyonát, és kijelentette: „Ez a maguké, ha nem győzünk tizenöt (!!!) góllal." Ki tudná mennyi ilyenkor a vicc, szellemesség, konokság, magabiztosság ...; és mennyi a másik oldalon a beijedés, elszántság, a csakazértis... A feszültség akkor engedett valamelyest, amikor — kishíján ötezer kilométerre az otthontól — a sportcsarnokban felcsendült a himnusz, és akkor tűnt el véglegesen, amikor a hangosbeszélő szeretettel üdvözölte a vendégeket „... iz góroda Topofniky"! Mi tagadás, jólesett, hogy egyenrangú partnernek tekintették a vendégeket. Mégis furcsa, Baku másfélmilliós város, Nyárasd háromezer lakosú község. Az ottani méretek, távolságok hazai szemmel nézve bizony szokatlanok. Még szerencse, hogy pálya, a kapu, a labda, és a feltételek azonosak. Mindehhez két korrekt, lengyel bíró. Pompás mérkőzést láthatott az utolsó helyig megtelt sportcsarnok közönsége, valamint az azerbajdzsáni TV-néző is. A bakui vihart ezúttal megfékezte a csallóközi fasor, azaz leánysor. A generációs gondokkal küzdő nyárasdiak egyenrangú ellenfélnek bizonyultak. A hazai közönség nagyszerűen biztatta csapatát. Bizony szükség is volt a lelkesítésre. Németh Pál edző csapata minden téren felvette a versenyt nagyhírű ellenfelével. Még szerencse, hogy nem ijedtek meg, amikor a mérkőzés megkezdése előtt bemutatták a hazai csapatot. Csupa sportmester, érdemes sportmester. A Druzstevník csapatában sportmesteri címet még senki sem kapott. Pedig lennének, akik megérdemelnék. Mintha nálunk az ilyenfajta elismerést nem tartanánk fontosnak ... Jól felkészültek a nyárasdi lányok erre a mérkőzésre. Mindannyian becsületesen dolgoztak, hogy a lehető legjobb eredményt érjék el. Aztán felcsillantak a továbbjutás reményei is. Ki hitte volna?! Azaz hitte, remélte, aki tudta, mekkora szív dobog a zöld-sárga mez alatt. Ezek a lányok, akiknek a pályán kívül még a hangjukat is alig hallani, nemüket meghazudtoló erővel, szívvel tudnak küzdeni, olyakor fájdalmas arccal de becsülettel rohamozták a keményen vagy durván védekező bakuiakat. Ezen a mérkőzésen minden szándékos durvaság kimaradt. Ezért lehetett élvezetes, izgalmas a játék. A második félidőben már két góllal is vezettek a nyárasdiak, és háromra növelhették volna előnyüket. Kétszer is. Mégsem sikerült. Sokáig téma lesz még ez az elszalasztott lehetőség. Sport J Az IHF kupa döntőjéről lecsúsztunk. Ha odahaza nyerünk, ha Nyárasdon játszunk, nem Bratislavában, ha a kapusok, ha a védekezés, ha támadások, ha a tehetséges fiatal játékosunk... és még jónéhány ha... Ha a sok közül valamelyik nem ha, akkor most más a helyzet, mondogatják a szurkolók. A szakértők ennél tovább mennek. A bakuiak az első mérkőzésen többszörösen felülmúlták önmagukat. Mondhatni, rendkívüli teljesítményt nyújtottak. Ezért tudták legyőzni az egyébként jól játszó nyárasdiakat. Újabb tapasztalatokat gyűjtöttek a zöldsárgák. Most már csak szem előtt kell őket tartani, és kamatoztatni tudásukat a ligaküzdelmekben, és merjünk remélni — a nemzetközi kupameccseken is. Kép és szöveg: Nagy László A szurkolók már a repülőgépen Polacsekné még mindig ellenmegkezdték ... állhatatlan Megérkeztünk
