Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-06 / 2. szám
Jó reggelt, Moszkva! nyit. . . Majd visszatérek rá, gondolom .. . Nyolcvan országba exportálják a hajtóműveket, hazánkba is . .. Hallom a további adatokat... Jegyzetelnem kellene, gondolom, de nem akarok az ébredő város lüktetéséből sem kiesni,., Fotós kollégám kap az alkalmon. Gyerünk le, egy hajnali körsétára. A sarkon vacogva keresem a rövidebbnek tűnő utat. A télinek nevezett csizmát könnyű kis tipegőnek érzem lábamon, a meleg kabát, ruha hirtelen lenge öltözékké minősül át, szitaként engedi át a csípős, friss hideget. A szemközti „Balsój” fehér magányával méltóságteljesen kínálja sokszor megcsodált, de mindig új látnivalóit. Eltűnünk a legközelebbi, Marx téri metróállomás útvesztőjében. Legalább egy kicsit felmelegszünk! A metróban kigombolkoznak az utasok. Igaz, nekik „állati” védelmezőik vannak: gyapjú, szőrme. Nyúl- és bárányusanka, jól kitaposott posztócipő vagy csizma, de benne gyapjúzokni. . . Most megirigyelem a meleg vállkendőt, amely nemcsak divatos, hanem hasznos kiegészítő is ... Hirtelen egy jó meleg fürdő jut eszembe. — Attól nem kell tartanod, hogy meleg víz nem lesz — mondja kísérőm. Aztán a mellettem olvasó fiatalember kérdezés nélkül hozzáteszi: „Ilyenkor télen növelnünk kell a távvezetékekben a meleg víz hőfokát mert a szétfagyás veszélye fenyeget. Néhány éve történt, a moszkvaiak még jól emlékeznek, az új év mínusz negyvennégy fokos hideggel zúdult a városra. Eléggé megkeserítette a munkánkat a sok csőrepedés. Azóta nem hiszünk az évi átlaghőmérsékletnek ... Ahhoz, hogy Moszkva lakóházaiban, szállodáiban normális legyen a hőmérséklet, minden egyfokos lehűlést egymillió köbméter földgáz felhasználásával tudunk ellensúlyozni. ..” Leszállunk, búcsúzóul megtudom, hogy a gyors információ a városi közművek fiatal mérnökétől származott. A Lenin-hegy lábánál kifut a metró a felszínre. Kiszállunk. Ismerem ezt a környéket. Egy régi nyár emléke fűz ide a nyírfaerdőbe. De most tél tombol itt is. A természet sem sokat törődik az emberek téli gondjaival. Gyémántcsillagok ragyognak mindenfelé. Az is lehet, hogy ez a táj ilyenkor a legszebb. Még jó, hogy kalóriatartalékunk van, az egy-két pohárnyi vodka némileg a hideget is enyhíti. Itt bent, a szívünkben, biztosan. Hosszan nézem az erdő felé vezető kis utat. Mindjárt betemeti a hó. Itt a szél sem fújja el. Lerakódik, tömörül és jéggé fagy. Újabb pohár lélekmelegítő sem kell már ahhoz, hogy kékes fehérben ússzon szemem előtt a táj. Hallom, hogy sítalpak suhannak, csikorog a hó, szán csilingel, csöndesen mesél a hóhullás. Legendákat cárokról, jótevőkről, töpörödött bábuskákról. Kertes kis faházakban nyír- vagy égerfahasábok őrzik a kemence melegét. Kicsi lángok kergetőznek a jégvirágos, tenyérnyi ablakok mögött. Jó lenne bepillantani, bemenni, gondolom. Aztán összekeveredik bennem minden: Tolsztoj. Puskin. Csehov... a Jasznaja Poljana-i táj. a Cárszkoe Szelő, egy hangulatos kis kocsma Moszkva mélyén . . . Milyen jó lenne tudni ennél sokkal többet. Vajon milyen lehet ezen a reggelen a Léna csobogása, a szibériai táj, mint mondana egy munkába induló vlagyivosztoki hajóskapitány, egy amuri halász vagy egy szamarkandi cserépégető?... Moszkváról el kellene nekem is mondanom, hogy szeretem nagyon. Jó ide visszatérni, a levegőjét szívni. Jó tudni, hogy régi ismerősök, barátok közé jövök. Jó tudni, hogy kedves, készséges emberekre találok, újabb barátokra. És el kellene mondanom azt is. hogy ezen a fagyos téü reggelen együtt ébredtem a tízmilliós világvárossal. MEGYERI ANDREA Lenin sugárút, ahonnan már feltűnnek jobbról is, balról is a tornyok, az ismert épületek, szobrok: Gagarin szobra, amott a Lomonoszov Egyetem csúcsa látszik, s átsuhanunk a Moszkva folyón, itt a városalapító Ivan Dolgorukij, amott Puskin szobra, ez már a Gorkij proszpekt. egy utcányi könyvesbolttal, a Druzsbával, és innen, a Moszkva szállóból rálátni a Vörös térre. Tizedik emeleti lakószobánk erkélyéről Moszkva szívét érzem lüktetni. Hangyabolyként meginduló hajnali tömegek. Aluljárók, metrókocsik nyelik el őket, és repítik percek alatt a külvárosi gyárakba, üzemekbe. Nekik mit sem számít a goromba északi szél... A kétütemű stabil motoroktól a tizenkét hengeres dömpermotorokig készülnek itt a termékek, kapom el a „gyors tájékoztatót”. Hamarjában meg sem tudom jegyezni, hol, mikor, meny-1. A Lenin-hegyekről nézve hívogat az ébredő város 2. A Vörös-tér — minden turista zarándokhelye 3. A Lomonoszov Egyetem körül késön van „napnyugta”. 4. A városalapító Ivan Dolgorukij szobrát tisztelettel mutatják meg a moszkvaiak (nö s)
