Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-03-29 / 14. szám
levelezőink írják Hívtak mentünk NAGY LÁSZLÓ FELVÉTELE A beszélgetés bizony még akadozott, hiszen „idegen" ritkán jár ide, hogy hírül vigye, hogyan tevékenykedik a nőszervezet, miként kapcsolódnak be az országos akciókba, mozgalmakba. Annál inkább megjött a beszélő kedv, amikor a szép, új kultúrotthont kellett bemutatni, amelyben nem múlik el hét rendezvény nélkül. Keveset tudtunk meg olvasóink, a megjelentek munkahelyi s egyéb körülményeiről, meg aztán valljuk be, az est jellegét tekintve, többen is lehettek volna.TJem ami minket illet, hanem az évfordulót, az emlékműsort. S hogy miért nem voltak mégsem? Ehhez hosszabb ott tartózkodás szükséges, hogy megtudjuk, mi az oka. De minden kezdet nehéz, s ez, látogatásunkat tekintve bizony ilyen „kezdet" volt!-he-TALÁLKOZÁS AZ OLVASÓKKAL HÁRSKÚTON (Ll- POVNÍK) Hogy jókor érkezzünk, arról Anna Éva, a hárskúti nőszervezet elnöke és a járási bizottság tevékeny képviselője, Mária Gátlóvá gondoskodott. Éppen a februári győzelem évfordulóján. S hogy a találkozás példázza a falu tömegszervezeteinek és kulturális szervezetének együttműködését, a CSEMADOK Arany János emlékestjét is erre az alkalomra időzítették. Az ünnepi évfordulót a kisiskolások verses műsora köszöntötte. Majd Arany János költészetéről — költészetéből adott nemcsak ízelítőt, átfogó képet a műsör. A költészetben élő történelem, a nyelv szépségét felmutató versek szinte jelképessé tették ezt a találkozást, a februári győzelem adta jogokkal való sáfárkodásunk jelképévé: a nők egyenlő jogai a munkában, a tanulásban, a családban, a nemzetiség jogai az anyanyelvi tanulásra, művelődésre, sajtóra. V „Az ajándékkosarak mestere" Ipolyságon (Sahy) a nemrég épült Blankyt szálló épületének földszintjén van a Jednota fogyasztási szövetkezet korszerű önkiszolgáló élelmiszerboltja. Itt dolgozik egy szocialista brigád tagjaként Kádasi Juli ka, „az ajándékkosarak mestere". A rokonszenves, csinos kislány, akit a vásárlók elsősorban szerénysége és szolgálatkészsége miatt kedvelnek, elmondta, miért is illeti meg őt a fentebb említett cím: — A múlt nyáron, még a lévai (Levice) szaktanintézet diákjaként, részt vettem a Zenit elnevezésű versenyen, és az ajándékkosarak készítésének kategóriájában a járási forduló első helyezettje lettem. Múlt év júliusától dolgozom itt, a Jednota ipolysági önkiszolgáló üzletében, s azóta az ajándékkosarak tucatjait készítettem el. Julika szépérzéke, mely kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy szebbnél szebb ajándékkosarak kerülnek ki a keze alól, megmutatkozik — többek közt — abban is, hogy választékosán, divatosan öltözködik. Erről ő maga így vallott: — Igen, nagyon szeretem a szépet, a divatos ruhákat, s mindent, ami a divatos öltözékkel függ össze. Hétről hétre alig bírom kivárni a Nőt is, melynek előfizetője vagyok, mert nagyon szeretem a lap divattal foglalkozó rovatát, sok jó ötletet merítek belőle az ízléses öltözködéshez. Ugyanezt elmondhatom a Barátnőről, és ilyen szempontból nagyon tetszik nekem a Nő Évkönyve is. Julika, aki egyébként az Ipolysággal szomszédos Pereszlény (Presefany) községből jár be naponta autóbuszon a munkahelyére, azt is elárulta, hogy a közigazgatásilag Ipolysághoz tartozó Pereszlényben tevékenyen működik a nőszövetség helyi szervezete, melynek Julika a kultúrfelelöse. Különféle rendezvényeket szervez, és azt is örömmel újságolta, hogy a Nő, a Barátnő és a Nő Évkönyve nemcsak neki a kedvencei, hanem a nöszövetség helyi szervezetének csaknem valamennyi tagja előfizeti vagy vásárolja. Rövid beszélgetésünk befejezéseként elmondta még, hogy szabad idejében nagyon szeret zenét hallgatni, minden jó zeneszám érdekli. Kedvelt időtöltése az olvasás is. A CSEMADOK tagjaként is tevékenykedik, szívesen mond verset. Nem ajándékkosarat készíttettem Julikéval, csak beszélgettem vele. S e beszélgetésből kirajzolódott egy szerény, ám tevékeny, s éppen ezért igen rokonszenves fiatal lány portréja. Számomra felért egy ajándékkosárral. Örömmel továbbítom a kedves olvasóknak ... SÁGI TÓTH TIBOR rr ^ Ősi farsangi szokások Farsang szombatján népviseletbe öltözött ifjú legények csoportja vonult végig Bényen (Bína). Őket látva egy édesanyámtól tanult versike jutott az eszembe: „Itt a farsang, itt a bálok, táncra ifjak, táncra lányok! De tinéktek kicsikék, este totty az ágyba még!" Azóta bizony eltelt néhány év, de a mi falunkban még mindig szokás, hogy a legények farsangkor meglátogatják a lányos házakat. A legénybiró magasra emeli bokrétával és szalagokkal kidíszített pálcáját s belekezd a farsangi beköszöntőbe: „Ez év is elérkezett a víg farsang ideje. Legény csoport eljött ide, hogy lányukat megtisztelje, Egészségben, vigalommal tartsuk meg a szép szokást, Megköszönjük a szalonnát, tojást, bort és a kolbászt!" Ezután következik a ropogós csárdás. Jól megpörgetik a lányokat, asszonyokat! Majd megköszönik az ajándékokat és meghívják a lányt a közös vacsorára meg az azt követő táncba. Estefelé a kapott ajándékokból két idős szakácsnő vacsorát készít, a lányok terítenek, énekelnek közben, s mire elkészül a vacsora, együtt az ifjúság. Milyen szép is látni őket így együtt! Bizony az én időmben a „suba subához-guba gubához" törvénye nemegyszer akadályozta meg az egyetértést. A legények sem látogattak el minden házhoz! Nagyanyámtól, édesanyámtól tudom, hogy milyen megtisztelés volt egy ilyen látogatás, s mennyire lenézésnek, sértésnek számított, ha valamelyik házat kihagyták! Most meg nemcsak a fiatalok, hanem a régi és új szokások is szépen megférnek egymás mellett, hiszen a vacsora után megszólal a modern zene is, erre táncol az ifjúság ... S mégis régi, mókás, víg farsang ez a javából! De ugyanakkor van benne valami felemelő is. Azt hiszem, ez volt mindig és ez ma is a lényege: a nők iránt való tisztelet, megbecsülés kifejezése, s a hála jeléül a szeretetteljes ajándé-CSÓKÁS JULIANNA
