Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-03-29 / 14. szám
J vkuckó Két fiatal nyúl lakmározott a kövér leveleken. Közbe-közbe, mikor egy kicsit elfáradtak az evésben, beszélgettek. Mikor pedig megunták a beszédet is, jóízűen hemperegtek a fűben. Hogy miről beszélgettek? Hát amiről a jó nevelésű nyulacskák szoktak beszélni. Nyúlapóról, nyúlanyóról meg a tapsifüles pajtikáról, azután a friss káposztalevélröl, ami olyan jólesik majd vacsorára, a puskás vadászról, a rókafejű ördögről és sok más igen érdekes dologról. Azt mondja az egyik nyulacska: — Jaj, de borzasztót álmodtam én az éjjel, jaj, jaj, pajtikám! A másik nyulacska kíváncsian mozgatta a füleit, és azt kérdezte: — Miről álmodtál? — A rókáról, hogy meg akart enni. Azt a pajtika is elismerte, hogy ez igen borzasztó álom volt, és szerette volna tudni, hogy szabadult meg-róka koma körmeiből az álmodó tapsifüles. Mert hiszen hála istennek, nem ette meg a róka. Amaz nem kérette magát sokáig, hanem belekezdett a beszédbe: — Mikor este lefeküdtem, anyám mégy egyszer megcsókolt, apám megigazította a fejem alját, azután a szentjánosbogárka eloltotta a lámpást, és én behunytam a szememet. Hát egyszerre csak előttem terem a róka, és rám vicsorítja a fogát. Jaj, pajtika, de megijedtem! Azt mondja a róka: „No, nyulacska, most megeszlek, mert már régen fáj a fogam nyúlpecsenyére!" El akartam futni, de nem lehetett, mert a róka fogta a bundámat. Kiabáltam apámnak, anyámnak, de nem ébredtek föl. Azután elkezdtem sírni, és könyörögtem a rókának, hogy ne bántson. A róka csak nevetett, és még jobban vicsorgatta a fogait. Már azt gondoltam, végem van, hát egyszerre zörög a bokor, és kilép a mögül az oroszlán. Azt mondta a rókának: „Takarodj innen, nem hagyod békén azt a szegény nyulat!" Szaladt is a róka! A másik nyulacskának igen tetszett, hogy az állatok királya elkergette a rókát, jóízűt nevetett, és azt kérdezte: — Hát aztán, hogy van tovább? — Mikor apám és anyám megtudták, mi történt, az oroszlán elé borultak, megköszönték a segítséget, és megcsókolták a lábait. Hanem hogy tovább mi történt, nem tudom, mert felébredtem. — Ejnye, be kár, hogy csak álom volt! — szólt a másik nyulacska. — Szeretnéd, ha most egyszerre csakugyan itt teremne a róka? — kérdezte az első. Alighogy kimondta, zörrent a bokor, és kidugta vörös fejét a kegyetlen róka. Jaj, hogy vicsorgatta a fogait! A nyulaknak torkukon akadt a levél, amit éppen a szájukba vettek, de azután Róka koma és a nyulacskák SEBOK ZSIGMOND ^ illa berek, nádak, erek!1^- nekiiramodtak a világnak. A róka kergette őket, de a nyomukba sem ért. Még veresebb lett az arca a méregtől, hogy elszalajtotta a nyúlpecsenyét. A nyulacskák pedig estére szerencsésen hazaértek, elmondták, milyen veszedelemben forogtak, és jó étvággyal megették a friss káposztalevelet, amit nyúlanyó vacsorára eltett számukra. Vacsora után lefeküdtek, mindegyiket még egyszer megcsókolta az anyukája, mindegyiknek megigazította a feje alját az apja, hogy jól aludjék, azután a szentjánosbogárkák eloltották a lámpást. A nyuszikák alusznak ... Ha álmodnak valamit, jövőre azt is megírom. /ÓÓNAY GYÖRGY Kékek Lemegy a nap, nyúlik az árnyék. Kigyósziszkék, ibolyakék, harangvirág kék: elmélyülnek az erdőben a kékek, wárják az első fülemüléket. (nő 16) Rügyek Amikor utoljára jártam itt, a kopár fák alatt néhol még hófolt fehérlett. Most nap süt,' tavaszt pittyeg egy madár, s lengnek parányi zöld zászlói a reménynek. Az erdő hangjai Tar ágak közt koratavaszi fény ragyog. Cinke szólt az imént, de már elhallgatott, s most csak kis percenések az erdő hangjai. Kipattan pár rügy is, de azt nem hallani. Szerkesztőségünk köszöni a nőnapi jókívánságokat, s reméljük, még sokáig fog ilyen baráti kapcsolat fűzni benneteket lapunkhoz. Szeretnénk, ha a jövőben a megfejtést tartalmazó leveleitekben írnátok néhány sort magatokról is, arról, hogy hogyan éltek, hová jártok iskolába, mit csináltok szívesen szabad időtökben, s mit szeretnétek elérni életetekben. Az ügyes kezű, rajzos kedvű Kuckó-olvasóktól pedig azt várjuk, rajzolják meg nekünk, milyennek képzelik el hazánkat, a világot vagy önmagukat 2000-ben. A legjobb rajzokat közöljük és jutalmazzuk. Mai rejtvényünk megjelölése lehetne ERRE — ARRA is. A meghatározások a Átváltozás Az ágak között már pintyek csattogása. a fenyők fölött kék tavaszi fátyol: Készül a világ az átváltozásra. Most teremti magát teljesebbé magából , következők: 1. Juhok istállója. 2. Nyíróeszköz. 3. Csata. 4. Semmikor. 5. Juhosz/áv politikus volt. 6. A tevével rokon állat. 7. Sokára. 8. Pásztorok vise/ete. Kérdésünk: Mi a középső, függőleges sorban összeolvasható húsvéti népszokás? Megfejtéseiteket várjuk, címünk: a Nő szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanovióova 20.
