Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-03-22 / 13. szám
y ykuckó r DUSÁN DUSEK ^ VCVéb Elhatároztam, hogy írni fogok egy könyvet arról, hogyan írok könyvet én, s hogy lesz abban egy kevéske fű, egy kis szél, lesz benne emlékezés egy hosszú télre, mikor jég alá bújik a víz, lesznek benne diófák és árnyas délutánok a kertben, lesz benne egypár ötlet, továbbá néhány szó az orromról és lesz egy-két elbeszélés is. Talán még olyan is, amelyik az anyámról szól. Már el is kezdtem írni, amikor egy másik ötletem támadt: először elmondom valakinek a tervemet, megbizonyosodom róla, hogy tetszik-e neki, s csak azután írom meg. Elmondom, elmondom, könnyű ezt mondani — de vajon kinek mondjam el? Senki nem volt a közelben. És ekkor csiripelést hallottam hirtelen. Egy veréb! Még a tenyeremet is a fülemhez illesztettem, hogy jobban halljam őt, boldogan szaladtam a vékonyka hang felé a kertben, sorra átvizsgáltam a fákat, ám a verebet nem találtam sehol. Mit tehettem, mit nem: ki kellett találnom őt. Először a tollazatát, azután a szemét, azután a csőrét és végül a lábacskáit is. És már itt is ült a kezemben, felröppent róla és visszaszállt rá, kicsi kis veréb volt és szürke, ám egy kicsit barna is — és én csak most örültem igazán, hogy a könyvet nem írtam meg, mert egy ilyen veréb könnyen felcsipegethetné lapjairól a betűket, hogy nem maradna belőlük egy se. A verebet Tollaskának hívták. Leültünk a kispadra és én mesélni kezdtem neki, körülöttünk szél szaladgált ide-oda, a bokrok között ugrabugrált, mint egy kis nyulacska, s be nem állt a szája egy pillanatra sem: minduntalan belevágott a szavamba. Tollaska nem értett néhány szót, s ezeket le kellett fordítanom neki. Hogyan? így: csirip, csirip! Tóth László fordítása őg „ g£jyy||* A 6. számunkban közölt rejtvény helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesülnek: Orémus Éva buzitai (Buzica), Kovacsics Renáta dióspatonyi (Orechová Potőn), Katus Marián helembai (Chlaba), Pál Zoltán sellyei (Sala), Berecz Gábor ipolynagyfalusi (Verká Vés n/lplöm) olvasóink. A 8. szám jutalmazottjai: Krizsan Anikó, Ipolyvisk (Vyskovce n/lpfom). Juhász Mónika, Zseliz (Zeliezovce), Pethő Andrea; Diószeg (Sládkovicovo), Ziliz Tamás, Fülek (Filakovo). Téglás Zsuzsa, Szomotor (Somotor). 1 'nő 16) Síppal, dobbal, nádi hegedűvel Játékok ölbéli gyerekkel A gyerekjátékok változataiban, formáiban figyelemmel kísérhetjük a gyerekek fejlődését is. A felnőttek, nagyobbacska gyerekek, játékosan tanítgatták a család apraját. Gyakran csak egyszerűen az ölükbe ültették a gyereket és így szórakoztatták: tapsolni tanították, tenyerét simogatták, csiklandozták, míg el nem nevette magát. A kedves, egyszerű dallamok kíséretében Szerkeszti: Ag Tibor Összeállította: Ürge Mária tanultak állni, járni és próbálgatták az első szavakat. A tapsolás a babák egyik első „tudománya". A gyerek kezét megfogják és a dal ritmusára összeütögették, később csak egymással szemben ültek és így tapsoltak. Galániai járás Gy.: Gágyor József „ Szól a rigó kiskorában " Valószínű, hogy a „Kerekecske gombocska ..játékot sokan ismeritek. A kicsi nyitott tenyerébe, a dal ritmusára, köröket rajzolunk, s mikor a dal végére érünk. s — ________ __ m-----J J-..-J ' J: =s=* — tít —f—;—J— =4=4— «T— ------Ke-re - kecs-ke, go m-bocs-ka, ho-vá fut a--------t^-----nyú-lacs-ka ?---J----J-----J--------I I J — 5—i:-^|-------------------------0Í-----------é — H^----—-----*----H----M------u Er-re van az u-tacs-ka, i-de fut a nyú-lacs-ka ! Gúla „Cinege cinege kismadár” Sü-li sü-ti ka-lá-csot, a-pá-nak, a-nyá-nak, meg a Ja-ni - ká-nak! Az előbbi játékkal rokon a „Süti, süti..Csak annyiban tér el, hogy a játék végén nem csiklandozzuk meg a gyereket, csak a tenyerét simogatjuk. Ezt a játékot nagyobbacska gyerekek maguk is játszották, ilyenkor a homokba, sárba rajzolták a köröket, a tésztakeverés mozdulatait utánozták. A dal végén valamelyik játékos nevét énekelték. I II III la szó mi re dó dó re mi szó la ......ide fut a nyulacska!" megcsiklandozzuk, hogy nevessen. Galántai járás Gy.: Gágyor József „Szól a rigó kiskorában" A dallamokban számunkra ismeretlen hang nem szerepel, de az egyszerűség kedvéért idézzük fel őket.
